"For a better life"

Seven

"Egyedül indulok el haza felé, összezárva a gondolataimmal,ami sosem sül el jól és sajnos ez alkalommal sem,de valami pontosabban valaki visszarángat a valóságba..."

Miközben azon gondolkodom,miért is zavarja azokat a ribiket, hogy Adammel vagyok egy ismerős hangot hallok meg a hátam mögül amitől még a vér is megfagy bennem. 

-Szia Hercegnő-hallom Matt köszönését. Igyekszem úgy tenni mintha észre sem vettem volna és tovább sétálok-Hozzád beszéltem,nem tanítottak meg rá,hogy ha köszönnek neked illik viszonozni? Főleg egy régi jó ismerősnek-mosolyog,amitől felfordul a gyomrom.
-Te nekem nem vagy senkim...főleg nem jó ismerősöm. Elrontottad az életem te szemétláda, azóta nem alszom rendesen,mert mindig az a szörnyűség jut eszembe.
-Jajj pedig én nagyon is élveztem és ezért is jöttem, gondoltam megismételhetnénk...akár itt és most-beránt egy kis utcába,ahol egy árva lelket sem látni. Eddig észre sem vettem,hogy itt van ilyen. Vadul esik nekem, a felsőm egy pillanat alatt széttépi és eldobja. A nadrágom is letolja és félrehúzza a bugyim,eközben megszabadítja magát a zavaró anyagoktól. Könnyeim megerednek és könyörgöm neki,hogy hagyja abba. Erősen vágódik belém,amitől még inkább zokogok. Részben attól a fájdalomtól amit ott lent érzek,másrészt pedig a megaláztatástól. Akkor ott azt hiszem sosem lesz vége,de ekkor Matt kihúzódik belőlem én a földre rogyok, egy másik ismerős hangot hallok meg.
-Te rohadék,mi a faszt csinálsz???Most azonnal eltűnsz innen és ha még egyszer meglátlak Theresa közelében esküszöm az égre,hogy kitépem a beled!!! És most van három másodperced,hogy eltakarodj innen!!!-Ez Adam, döbbenek rá.
 Nem nagyon látok a könnyeimtől,de azt érzékelem,hogy az a seggfej eltűnik. 
-Hé Theresa,nyugodj meg itt vagyok-simogatja meg az arcom Adam. A könnyeim elapadhatatlanul hullanak-Gyere Kislány-ekkor rám teríti a pulóverét és felvesz menyasszony pózba,amitől picit felszisszenek-Nagyon sajnálom,de valahogy haza kell vigyelek.

Annyit észlelek,hogy nem haza felé megyünk. Egy teljesen ismeretlen környéken vagyok
-H-hová viszel ijedek meg-ami az előzőek után érthető is.
-Nyugodj meg csak hozzám a szüleid nem láthatnak téged így,nálunk pedig senki sincs. Sosem bántanálak,Drága-megsimogatja az arcom és nem sokkal ezután meg is érkezünk.
-Itt vagyunk-trükközik kicsit mire kinyitja az ajtót,de engem egy pillanatra sem tesz le.
-Nagyon köszönöm-suttogom elhaló hangon
-Ugyan Kislány-mosolyog rám és bevisz gondolom a szobájába és letesz az ágyra,észre veszem,hogy távozni készül.
-Hé hová mész?-kérdezem kétségbeesetten,nem akarok egyedül lenni a gondolataimmal,mert abból sosem sül ki jó,maximum egy öngyilkossági kísérlet.

-Gondoltam hagylak aludni nyugodtan,addig én elfoglalom magam.
-Nem lehetne,hogy itt maradsz?-erre egyből elindul felém és lefekszik mellém,magunkra húzza a takarót.
-Szabad?-és mutatja a karját jelezve ezzel,hogy át szeretne ölelni. Én csak egy aprót bólintok,mire ő körém fonja a karjait. Érzem,hogy egyre nehezebbek a pilláim, így Adam biztonságot nyújtó karjai közt nyom el az álom.