"-Szabad?-és mutatja a karját jelezve ezzel,hogy át szeretne ölelni. Én csak egy aprót bólintok,mire ő körém fonja a karjait. Érzem,hogy egyre nehezebbek a pilláim, így Adam biztonságot nyújtó karjai közt nyom el az álom."
Arra kelek,hogy Adam az arcom simogatja és úgy érzem ennél jobban még sosem keltem.
-Jó reggelt,pontosabban délutánt Csipkerózsika,tudom,hogy őt csókkal ébresztették,de az szerintem nem lett volna a legjobb ötlet-mosolyodik el a saját poénján-Hogy vagy Szépségem?-komolyodik el-Nagyon fáj? Esküszöm megölöm azt a mocskot ha még egyszer meglátom.
-Nyugalom,igen fáj,de túl fogom élni-mosolygok rá,de még magam sem tudom,hogy igazat mondtam e vagy sem.
-Itt milyen az arcod? Ezt is ő csinálta?-francba valószínűleg mikor az a ribanc felpofozott akkor keletkezett.
-Öhm ezt nem...de ez igazán semmiség
-Akkor mi ez?-kérdezi komolyan-És ne is próbáld meg beadni a tipikus neki mentem valaminek dumát Theresa,ki bántott? Nekem bármit elmondhatsz.
-Tudom,de nem szeretném ezt elmondani
-Könyörgöm
-Ahh jólvan... Lindsey volt az,mert azt akarja,hogy idézem: vegyem le a depis kis kezeim rólad-próbálok olyan magas hangon beszélni,mint Lindsay szokott és ezen Adam el is mosolyodik
-És? Leveszed rólam a gyönyörű kis kezeid?-elolvadok,ahogy ezeket a szavakat kimondja
-Szerinted? Számát sem tudom hányszor mentettél meg és valljuk be tetszel is nekem-itt érzem,hogy az arcom nem egészen természetes árnyalatú,ezért inkább másfelé nézek. Ő az államnál fogva maga felé fordítja az arcom.
-Hihetetlen édes vagy,mikor elpirulsz-az ajkamra néz-Megengeded?-tudom,hogy mire gondol és melegséggel tölti meg a lelkem,hogy nem siettet semmit és engedélyt is kér.
-Igen szabad-lassan közelíteni kezd tökéletes ajkaival és mikor végre összeérnek,olyan mintha azért lettek volna teremtve,hogy egymást csókolják. Azt akarom,hogy soha ne legyen vége ennek a pillanatnak,de ekkor elválik tőlem. Szomorúan nézek rá.
-Van kedved elmenni fürdeni? Gondoltam szeretnéd megmosni magad...-itt lesüti a szemét és ökölbe szorítja a kezét-És esetleg felhívhatod a szüleid,hogy ma nem mész haza.
-Igen köszönöm és miért nem megyek haza?-lepődök meg.
-Hát reménykedtem benne,hogy velem töltöd az éjszakát,persze semmi erőszakoskodás,csak és kizárólag azt csináljuk amit te szeretnél-ennyire édes fiúval én még nem találkoztam.
-Rendben,mi lenne ha te megengednéd a vizet,addig én pedig felhívnám apuékat?-beleegyezően bólint majd eltűnik. Gyorsan elintézem a telefont,majd követem a csobogó víz hangját.
-Kész is van,öhm...szeretnél egyedül fürdeni?vagy beüljek melléd?-kissé zavarban van ami megmosolyogtat.
-Ha szeretnél beülhetsz nyugodtan-több nem is kell neki beugrik a kádba és segít nekem is bemászni.
Hozzá bújok és élvezem a nyugodtságot,amit már nagyon régóta nem volt alkalmam csinálni.
Mit tesz velem ez a fiú? Az elveim,miszerint hanyagolom a kapcsolatokat és egyedül leszek szép lassan eltűnnek,de egyszerűen nem tudok neki ellenállni. Ekkor jövök rá mi is a helyzet...
Sziasztok Manócskáim!!! <3
Tudom ez most egy elég eseménytelen és lapos rész lett,de ettől még remélem valakinek tetszik!!:)
Igyekszem minél több részt írni nektek!:*
Imádlak titeket!!!<3
YOU ARE READING
"For a better life"
Romance"Az érzés mikor csörren a telefon és egyszer csak összedől minden..." Theresa Rosewood egy átlagos 16 éves lány volt,tökéletes élettel egészen a baleset napjáig...
