"For a better life"

Three

Eltelt már három óra és senki nem szólt hozzám aminek bevallom örültem,mivel utálok jópofizni.

Viszont az a srác nem akart kimenni a fejemből,a szemei egyszerűen beleégtek az elmémbe és valahányszor lehunytam a szemem őt láttam magam előtt. Ez nem lehet,ki van zárva,hogy én egy ilyen fiúval akár szóba álljak...

"Felejtsd el Theresa és amúgy sem a te súlycsoportod"-mondja a belső hangom és az eszem tudja,hogy igaza van,de mégis volt benne valami. Valami amit még soha senkiben nem láttam. Kedves volt velem és talán őszintén, minden hátsó szándék nélkül.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem miközben igyekeztem a következő órámra ami nem más volt,mint tesi. Mindig utáltam,mert át kell öltöznöm és mivel itt elő van írva a rövidujjú be kell fásliznom a karom. Már majdnem elérek az öltözőhöz,amikor valakinek neki ütközöm.

-Ohh,sajnálom-motyogom és mikor felnézek ismét azzal az igéző és mély barna szempárral találom szembe magam.

-Semmi baj-villant felém egy féloldalas mosolyt ,amitől valószínűleg a legtöbb lány elolvadna. Bevallom az én gyomronban is felébrednek a pillangók éppen ezért beviharzok az lány öltözőbe és boldogan konstatálom,hogy még nincs itt senki. Picit megijedek az érzéseimtől,de inkább nem gondolok rájuk és elkezdek átöltözni. Amikor valaki beront, egy lány az(hű Theresa de okos vagy a lány öltözőbe ki más jöhetne be)a szemei vörösek,mint aki sírt. Általában nem vagyok ismerkedős fajta,de hajt a kíváncsiság. Felveszem a felsőm majd oda megyek az ismeretlenhez.

-Sz-szia minden rendben? Látom rajtad,hogy sírtál. Tudok segíteni?-kérdezem és még magam is meglepődöm a segítőkészségemen.

-Szia öhm nem köszönöm, csak magánéleti problémák,de semmi komoly-villant felém egy műmosolyt.

-Jajj,de illetlen vagyok az én nevem Theresa és téged,hogy hívnak?-próbálom elterelni a gondolatait és a bemutatkozás erre egy remek mód.

-Audrey vagyok-mosolyog már kicsit őszintébben-furcsa még nem láttalak,gondolom te vagy az új lány. Ha gondolod beszélgethetünk,hogy legalább egy embert ismerj.

-Rendben-mosolygok felé. Nagyon kedves lány. Együtt indulunk el kifelé és amikor belépünk a terembe akkor látom meg,hogy ez egy összevont óra, letaglózok mikor itt is meglátom Adamet. Komolyan mintha ez a fiú mindenhova követne. Mindig ott van ahol én,pedig ez egy aránylag nagy iskola. Gondolat menetemből egy kiáltás ébreszt ki "Vigyázz" hirtelen nem esik le,de mikor egy labda repül neki a fejemnek minden tisztává válik. Ezt követően pedig elsötétül minden...