"For a better life"

Nine

"Mit tesz velem ez a fiú? Az elveim,miszerint hanyagolom a kapcsolatokat és egyedül leszek szép lassan eltűnnek,de egyszerűen nem tudok neki ellenállni. Ekkor jövök rá mi is a helyzet..."

Reggel hamarabb kelek,mint Adam és úgy döntök meghálálom neki a sok segítséget egy reggelivel. Magamra kapom a felsőjét,a nadrágom és elszaladok a közeli pékségbe. Mikor visszaérek csak annyit látok,hogy kétségbeesetten szaladgál,mint a mérgezett egér.

-Hé! Minden oké?-megyek mögé,mire gyorsan megfordul és egy szoros ölelésbe von.
-Ha tudnád mennyire aggódtam,nem hagytál se levelet,semmit csak úgy eltűntél. Megijedtem,hogy valami bajod fog esni.
-Itt vagyok,csak a pékségbe mentem át kajáért,nyugi-meglengetem a péksütivel teli tasakokat mire Adam megnyalja ajkát és elkapja a reggelit,pontosabban kapná, ha nem venném el-Na mi az? Nem bírsz egy nálad fiatalabb lánnyal?-nevetek 
-Ezt kár volt-mondja majd gonoszan néz rám és  felkap majd a szobájába visz,nevetek és kapálózok,de így sem enged. Ledob az ágyra majd ráül a csípőmre. Kicsit megijedek,hogy vajon most mit akar,mert a tegnapi után én nem állok készen arra,hogy bárkivel is lefeküdjek. Hirtelen minden aggodalmam elszáll mikor csikizni kezd és egy óvatlan pillanatban kikapja a kezemből a tasakot és  enni kezd. Kiveszek egyet én is és csendben reggelizünk meg. Az egész napot együtt töltjük és mivel a szüleim ismételten elutaztak nem nagyon van ki érdeklődjön felőlem így megint ott maradok estére. 

Késő délután miután visszaértünk tőlünk a cuccaimmal, átöltözök valami kényelmesbe és leülünk tvzni. Csak kapcsolgatunk,de semmi érdekeset nem találunk. Adam az ölembe hajtja fejét úgy keresgél miközben én a haját simogatom. Ha valaki ezt kívülről látná biztos azt hinné,hogy egy párt alkotunk.

Olyan hat óra felé arra leszünk figyelmesek,hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Adam feláll és kinyitja az ajtót, én is odamegyek,hogy megnézzem ki az ilyenkor,de mikor meglátom teljesen lesokkolok. Lindsay áll ott egy kis csipkés fehérnemű szettben az ajtó félfának támaszkodva. Összezavarodok és átverve érzem magam.

-Igazán mondhattad volna ha van programod ma estére-mondom Adamnek és felkapom a táskám ami a kanapén pihent eddig,majd felkapom a cipőm és kiviharzok a házból. Szabad utat engedek a könnyeimnek és úgy sietek haza felé,szinte már futok minél távolabb akarok lenni tőlük. Nem járok olyan messze amikor lépteket hallok meg magam mögül...