"For a better life"

Six

"-Szia Adam-ezzel beszaladok a házba és bezárom az ajtót..."

--Másnap reggel--

Fáradtan lépek be az iskola épületébe, a tegnapi után semmit nem aludtam. Előtörtek az emlékeim és nem engedtek átlépni az álom birodalmába. Mikor pedig nagy nehezen hajnali 3-kor sikerült elaludnom, természetesen azzal a szörnyűséggel álmodtam.

Mindenki engem néz és egyszerűen nem tudom miért, de aztán leesik, hogy mivel tegnap nálam maradt Adam pulcsija reggel azt kaptam fel a fekete bőrdzsekim alá nehogy otthon felejtsem és mivel  elég nyúzott is vagyok 101%,hogy elkezdett mindenki kombinálni. Csak tudnám mire jó ez az embereknek...

Audreyt látom meg közeledni felém. Mosolyog és mikor oda ér hozzám egy öleléssel köszönt, el sem mondhatom mennyire jól esik egy kis emberi törődés a sok szörnyűség után.

-Mizujs csajszi? Tegnap nagyon eltűntetek Adammel. Voltál orvosnál? Van valami komoly baj? Nagyon aggódtam érted. Ez komolyan Adam pulcsija?Mi van köztetek?-komolyan meglep, hogy egy nap után,mennyire aggódott értem, de rohadtul szívmelengető is.

-Semmi érdekes. Elkísért az orvosiba, pontosabban elvitt az orvosiba-itt kínosan elnevetem magam-Nem voltam,nincs komoly bajom és igen ez az övé,de nincs köztünk se...-ekkor Adam lép oda hozzánk és szoros ölelésbe von.

-Szia kislány-mosolyog-Minden oké,hogy telt a délutánod?Milyen jól áll a pulcsim-kacsint

-Na jó mi van most? Ma ilyen faggasuk ki Theresát nap van vagy mi a szent Isten-nevetek-Minden oké igen és bocsi a tegnapiért, Adam. Ezt pedig vissza is adom-leveszem a dzsekim majd a pulcsit és Adam felé nyújtom.

-Nem akarod megtartani? Sokan örülnének a helyedben-perverzen néz rám 

-Jajjaj Nagyfiú,csak,hogy én nem tartozom bele abba sokba-rádobom és én is kacsintok-Tessék árvereztesd el vagy nem is tudom ha már ennyi rajongód van-nevetek-Gyere Audrey-kézen ragadom a lányt és elindulunk az óránkra,mert út közben kiderült,hogy osztálytársak vagyunk.

-Hát arra rájöttem,hogy te kicsit sem vagy átlagos Theresa Rosewood-hallom Adam hangját

Lassan telik a nap,de hála Istennek vége. Boldogan indulok el a kijárat felé amikor az a ribanc és a bandája azt hiszem Lindseynek hívják berántanak egy folyosóra.

-Na ide figyelj te kis emó bébi-néz végig rajtam-Adam az enyém és nagyon örülnék ha levennéd róla a depis kis kezeid,mert ha továbra is beszélsz vele annak nagyon nem lesz jó vége. Érthető voltam?-néz rám

-Mint a Nap, de tudod lehet,hogy azért lóg velem, mert nem bírja a ribancokat-mosolygok rá "kedvesen",amire a válasza csak egy pofon. Annyira vissza akarom adni neki,de nem balhézhatok,mert akkor a végén kicsapnak. Ezt követően el mennek.

Egyedül indulok el haza felé, összezárva a gondolataimmal,ami sosem sül el jól és sajnos ez alkalommal sem,de valami pontosabban valaki visszarángat a valóságba...