Ten

18 1 0
                                        


"Nem járok olyan messze amikor lépteket hallok meg magam mögül..."

A vér is megfagy az ereimben és érzem ahogyan könnyek gyűlnek a szemembe. Nem merek megfordulni csak szaladni kezdek,de az ismeretlen fut utánam. Utolér abban a pillanatban pedig zokogásban török ki. 

-Héé Szépségem,semmi baj csak én vagyok. Nézz rám Theresa,itt vagyok-Adam szoros ölelésébe zár. Nem tudom meddig állhatunk úgy,de ahogy magamba szippantom férfiasan kellemes illatát hatalmába kerít a nyugalom érzése.-Mi a baj Theresa? Miért sírsz?

-Csak azt hittem más vagy. Nem akartam,hogy megint...-hangom megremeg,ismét érzem ahogyan a sós könnyeim végigfutnak arcomon ezzel fekete csíkot húzva rajta a szemfestékem miatt. Bele sem merek gondolni hogyan is nézhetek ki,de nem is érdekel. Abban a pillanatban csak egy dolog foglalkoztat az pedig annyi,hogy itt van velem Adam.

-Shh...Semmi baj gyere haza kísérlek rendben?-csak egy bólogatásra telik tőlem és ezt követően szép lassan elindulunk az otthonom felé. 

Mikor megérkezünk senki sincsen otthon így beinvitálom barátom.Lepakolunk majd egy gyors körbevezetés után leülünk megnézni egy filmet. Átkarolja a vállam én pedig övére hajtom fejem és úgy figyeljük ahogyan éppen nyáladzanak a film főszereplői. Adam rám néz és én is elveszek gyönyörű barna íriszeiben. Egyre közelebb hajol én pedig nem húzódom el csak türelmesen várom,hogy puha ajkai találkozzanak az enyémmel. Mikor megtörténik a csók mámoros állapotba kerülök,mintha a felhők felett járnék 3 méterrel. Egyszer csak keze  lejjebb csúszik csípőmre majd elkezdi feltolni pólóm. Megijedek és nem tudom mit csináljak,eddig olyan kedvesnek tűnt.

-Adam é-én ezt nem szeretném-húzódom el

-Naa nyugi én nem leszek durva,csak próbáld meg-keze még feljebb vándorol mellkasom területére és belemarkol a mellembe

-Azt mondtam,hogy nem-ellököm magamtól. Én is meglepődöm milyen erő van bennem,egy zavart és a vágytól ködös szemmel találom szembe magam-Most pedig takarodj a házamból-Sajnálkozik egy sort majd szinte kilököm a házból így elmegy. Sírva esek össze a bejárati ajtónak támaszkodva,de ő még mindig kopog. 

Tudtam,hogy nem szabad megbíznom benne... 

Sziasztok!!!

Sajnálom,hogy nem volt rész de remélem ez tetszeni fog nektek.

Jó olvasást!!!<3

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 15, 2017 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

&quot;For a better life&quot;Where stories live. Discover now