To Infinity And Beyond (Camren)

4

*Lauren szemszöge*

Próbáltam úgy tenni, mintha hidegen hagyna, az, hogy Camila próbált rám nyomulni. Miután elküldtem csak sétálgattam. A hajamból csavarni lehetett a vizet, és a ruháimnál ugyanez volt a helyzet. Lesétáltam a partra, ahol rajtam kívül senki nem volt. Ugyan, ki is lett volna? Senki nem olyan hülye, mint én. A nadrágzsebemből előhalásztam a telefonomat, feloldottam, és a névjegyzékben kikerestem Mani telefonszámát. Fülemhez emeltem a készüléket, és hagytam, had csörögjön. Körülbelül 4-5 másodperc után Normani hangját hallottam a telefonban.

- Laur? Hát te még hívsz engem? - nevetett Mani.

- Nagy baj van. - szipogtam.

- Jézusom Lauren, mi a baj? Mi történt? - kérdezte aggódva.

- Szerintem kiszerettem Zaynből...

- Lauren, ez még nem akkora baj! Találsz mást helyette!

- Na igen, itt a probléma. Találtam.

- Ez hol probléma? Ez fantasztikus! Ki a szerencsés? - nevetett Mani a telefonba.

- Ha elmondom... Ha elmondom ígérd meg, hogy a sírodig viszed...

- Kisujj eskü.

- Oké... - sóhajtottam fel hangosan. - Camila...

Kínos csend honolt.

- Normani, itt vagy?

- Itt, ne haragudj, de még emésztem. Oh és tudod. Two can keep a secret if one of them is dead.

- Most akkor azt akarod, hogy öljelek meg? - nevettem bele a telefonba. Tudtam, hogy Mani fel fog dobni.

- Isten ments Jauregui! Gyere át, dumáljunk. Oh, és hozz chipset, és valami üdítőt. Meg pizsit mert itt alszol.

- Rendben. Köszi! - ezzel leraktam a telefont.

Elmentem a helyi kisboltba és megvettem mindent amit Normani kért. Éreztem pár tekintetem magamon, ahogy megbámulnak... Meg is értem, hiszen úgy néztem ki, mintha a zuhany alól szöktem volna meg. Mani nem lakott messze, így hamar oda értem hozzá. Csengettem. Mani egyből kinyitotta.

- Mi a szar? Te itt szobroztál az ajtó előtt? Hogy értél ide ilyen gyorsan? - kérdeztem, mert általában 3 perc mire kinyitja az ajtót.

- Csak éhes vagyok! - nevetett, kikapta a kezemből a zacskót, amiben a táplálék volt, és a konyhába sietett.

Elővett kettő tálat, és kiöntött két csomag Chipset. A maradék négyet félrerakta... A kezembe nyomta a tálakat, és utasított, hogy menjek fel az emeletre, és mire felér rakjam össze a fejemben az elejétől a dolgokat.

Gondolkozni kezdtem, de valahogy nem tudtam jól összerakni a mondatokat a fejemben. Egy szó volt csak, Camila...

- Szóval, hallgatlak. - huppant le mellém Mani.

- Nem tudom, hogy hogyan vagy miért történt. - sóhajtoztam.

- De csak érzed, vagy nem tudom.

- Csak úgy megtörtént.

- Mi történt meg? - nézett rám perverzen Mani

- Disznó! - nevettem

Összeszedtem minden gondolatomat, és elmeséltem barátnőmnek a tegnap estét. Elég hosszúra sikerült, a szavak csak úgy ömlöttek belőlem. Nehéz volt elkezdeni de pont annyira nehéz volt abba hagyni.

- Csókolóztatok?! Ez de cuki már! - ugrált fel alá a szobában.

Ekkor nyílt az ajtó és Andrea, Normani anyukája lépett be rajta.