To Infinity And Beyond (Camren)

10

*Lauren szemszöge*

Nem hiszem el. Azt hittem ismerem Camilát, de úgy látszik tévedtem. Nem ismerem ezt az embert többé. Az irodámban ültem és Mani szeméről törölgettem a vért.

- Jól vagy? - mosolyogtam rá halványan.

- Persze. - motyogta Normani fájdalmasan. - Komolyan, ez a Cabello elmegyógyintézetbe való... Képtelen elfogadni, hogy boldog vagy. Most is csak felmentem, hogy tisztázzam a dolgokat, erre ő csak úgy, a semmiből nekem ugrik. - forgatta a szemeit.

- Én sem értem mi baja van mostanában. Komolyan, teljesen más... Nem az a Camila akibe anno beleszerettem. És ez nálam is kiverte a biztosítékot. Mit gondolt?! Hogy újra együtt leszünk, ha neked esik? - csapkodtam a levegőbe hisztérikusan.

- Szerintem nem kéne együtt dolgoznotok... - kezdett bele Mani. - Látod milyen kiszámíthatatlan...

Erre nem tudtam válaszolni. Talán Normaninak igaza van. De azt is számításba kell vennem, hogy Camila érzékeny lelki világgal rendelkezik... Most lehet, hogy felkavarták a látottak, na meg, hogy feleségül megy ahhoz a szőke nőhöz. Ha már itt tartunk, az a másik amit nem értek... Annyira nem egymásnak valóak.. Mindegy is, Camila élete.. azt csinál amit akar, engem nem érdekel.

- Holnap beszélek vele. Ha nem tud velünk együtt dolgozni, kirúgom. - néztem határozottan Manira.

Elővettem a telefonomat és írtam egy SMS-t Camilának, hogy holnap fél nyolckor várom az irodámban.

*Másnap*

Türelmetlenül ültem az asztalomnál és vártam, hogy Camila megérkezzen. Túl jó szívű vagyok hozzá. Mást már az elsőnél kirúgtam volna. De ő már a 3.esélyt kapja meg tőlem...

15 perccel később három kopogást hallottam, és Camila belépett a szobába. Nem nézett a szemembe csak megállt előttem. Halk és szigorú voltam.

- Ülj le.

Camila félénken helyet foglalt. Egyszer sem nézett rám. Éreztem, hogy aggódik.

- Megmondanád mi a fenét gondoltál tegnap? Életemben nem láttam még ilyet... Ha valaki békülni akar, miért ugrasz neki? - kérdeztem egyre feszültebben.

- Lauren, ez nem igaz! Nem akart békülni, csak hergelni akart! Direkt azt akarta, hogy neki menjek! Provokált! - kezdte magyarázni az igazát Camila.

- Hát persze... - forgattam a szemem. - Mindig a kifogások...

- Lauren.. - kezdte de félbe szakítottam.

- Nem érdekel Camila. Az utolsó lehetőséget kapod meg.. Az utolsót, világos? - kérdeztem komolyan.

Camila bólintott.

- Örökké haragudni fogsz?-kérdezte Camila.

- Örökké nem, de egy darabig még biztos. - vont vállat.

- Lauren. Sajnálom. Nem így terveztem...

- Hanyagoljuk. Tehát Miss Cabello... Írjon egy dalt holnapra.

- Lauren! Te is tudod, hogy az képtelenség!

- Jobb szeretné ma estére? - kérdeztem komolyan.

- De ez nem...

- Most pedig menjen! Álljon neki annak, amit kértem. Holnapra szeretném az asztalomon tudni a szöveget, vagy a stúdióban hallani a dalt. - jelentettem ki, és kinyitottam Camilának az ajtót.