To Infinity And Beyond (Camren)

17.

Laurenék taxija is megállt a szálloda előtt. A lány kinyitotta az ajtót, majd futni kezdett felém, majd egy koala öleléssel jutalmazott.

- Segíts, segíts, segíts! Ez rettenetes volt. Őrültek.- ölelt még szorosabban.

- Annyira csak nem gáz.

- WÁÁÁ! - túrt bele idegesen a hajába, majd beviharzott a szállodába.

Lauren Jesy-vel, Perrie-vel, és Leigh-tal utazott. A három lány értetlenül nézett rám. Úgy éreztem muszáj valamit mondanom.

- Igazából nem ilyen bunkó. Kedves szokott lenni. Többnyire. - néztem a lányokra

- Legalábbis Camilával. - kommentálta Dinah

- Camila bejönnél? A srác nem hiszi el, hogy a lánybúcsúdra jöttem. - lépett ki a szálloda ajtaján Lauren.

Megfogtam a cuccaimat, és követtem befelé. A recepciós srác elég jól tudott angolul, így sikerült vele komunikálnunk. Viszont, amikor kiderült a szobabeosztás, a szívem torkomban kezdett dobogni.

- Hát Cabello... Velem leszel. - vigyorgott rám Lauren.

Mérgesen néztem rá, majd egy pimasz mosoly ült ki a számra. Megfogtam a cuccaimat, Lauren is így tett.

×××

- Tehát. Itt is lennénk. - mutatott a 310-es szobára.

Normani fogalma teljesen elpárolgott közülünk. És Cherylé is. Nem tudom, tényleg nem, hogy mi történik most. De ez egy lánybúcsú, szabad vadulni, nem? Naná, hogy szabad. És én meg is teszem. Elvégre, ez az utolsó szabad hetem!

- Tudod, valamit ígértél a repülő mosdójában Jauregui.

- Tényleg? Mit? Nem nagyon emlékszem. - lépett közelebb vigyorogva.

- Ne. - eszméltem fel.

- Mit ne? Én nem csináltam semmit. Túl sokat képzelsz a dolgokba Cabello. - nevetett fel.

Megfogta a beléptető kártyát és elegánsan elindult a szoba felé. Hiába próbáltuk az érzékelőnek nyomni a kártyát, csak nem akart kinyílni az ajtó. Lauren nagyot sóhajtott, majd indult a recepcióra, de a folyosó végéről vissza nézett:

- Az univerzum nagyon kettőnk ellen van Camz.

- Jesy 2.0 - kiálltottam utána

- Én is szeretlek. - nevetett

"Szeretlek". Milyen rég hallottam ezt a szájából.

Nem egész öt perc múlva száguldott vissza, és csodák csodájára, az ajtó megadta magát és kinyílt.

- Wow. Mi ez? Nászutas lakosztály? - ámuldoztam.

- Végülis. - nevetett Lauren. - Szóval Camz...Mit akarsz csinálni, amit álítólag mondtál a repülőn? - karolta át hátulról a derekamat.

Halványan elmosolyodtam.

- Én? - húztam az agyát. - Úgy emlékszem te mondtál valamit.

- Hát sajnos egyikőnk sem emlékszik rendesen. - suttogta a fülemhez közel.

- Mit tehetnénk? - puszilta meg a nyakam, majd elengedett és a minibárhoz sétált.

- Drága lesz... - nevettem

- Úgyis a te számládra megy. - kacsintott rám, majd kiemelt egy jó előre behűtött pezsgőt.

- Hát..nem biztos, hogy ki tudom bontani... - kezdte majd nekifeszült az üvegnek.