To Infinity And Beyond (Camren)

18.

- Na, gyere! - fogta meg a kezemet Lauren és húzni kezdett

- Hova megyünk? - kérdeztem.

- Én is annyit tudok, hogy kajálni. Semmi mást. Szerinted jó itt a kaja?

- Hát...én pizzázom. Az mindenhol jó, még, amit te csinálsz az is ehető.

- Mi az, hogy ehető? Én csinálom a legjobb pizzát a világon! - forgatta a szemeit.

- Vagyis a bolt, ahol megveszed. De igaz...a világon te rakod be a legügyesebben a sütőbe. - nevettem.

- Ilyenkor utállak Camz. - vágta hozzám durcásan.

Nevetve magamhoz öleltem őt.

- De ne ölelgess, most próbálok haragudni! - nyomott el magától.

Próbált kemény maradni, de láttam, ahogyan mosolyra húzza a száját.

- A nagy Jauregui nem tud ellen állni Camila Cabellonak. - vigyorogtam.

- Sose tudtam. - sóhajtott.

- Ahogy én se neked. - suttogtam a fülébe, majd megpuszilam az arcát.

- Komolyan csak ennyit kapok? - húzott egy csókba.

- Hát úgy néz ki, nem. - nevettem mikor elhúzódott.

- Mi lenne, ha kajálást elhalasztanánk, és visszamennénk? - vigyorgott rám.

- Nem vagy éhes?

- De. Pont ezért mondom. - ült ki arcára egy perverz mosoly

- Te állat! - csaptam játékosan a karjára, majd hirtelen váltva, közelebb kerültem az arcához és a fülébe kezdtem suttogni. - Akkor miért állunk még itt?

Összekulcsolta ujjainkat és elindultunk a szálloda felé.

×××

Óvatosan körül nézett, majd rohanni kezdtünk a szálloda folyosón.

Lauren az érzékelőhöz érintette a kártyat, és az ajtó kinyílt. Belökött rajta, és becsapta maga után.

- Még mindig nem vagyunk normálisak. - mondtam két csók között és elkezdtem Lauren pólóját leráncigálni.

- Sosem voltunk. -nevetett, és felemelte a kezét.

Lehúztam a pólóját és az ágyra löktem.

A derekára ültem és tovább csókoltam. Majd áttértem az állkapcsára.

Lauren kifújta a bent tartott levegőjét. A pólóm alját kezdtem piszkálni.

- Várj.. Várj. - suttogtam. - Mi lenne, ha most nem lenne több?

- Imádom amikor felhúzol, és közlöd, hogy mégse. - ült fel mosolyogva.

Ezt nagyon imádtam Laurenben. Soha nem csinált ezekből nagy ügyet.

- De azt nem mondtam, hogy mást nem csinálhatunk.. - közeledtem felé a fejemmel.

- Legalább a pólómat visszavehetem? - nevetett.

- Nem. - csókoltam meg.

- És ez jó neked? - motyogott.

- Teljesen.

Lauren a hajammal játszott.

- Annyira szeretnék veled így lenni. Mármint, hogy nem kell senki előtt titkolózni, és valahol igazából kegyetlenül irigylem Cherylt. Nagyon hiányzol Camz.

- Te is nagyon hiányzol. - suttogtam. - De így a legjobb, ezt beszéltük meg.

- Igen, tudom. - sóhajtott.

- Még mindig akarod ezt az egészet? - néztem rá félve a választól.

- Persze. - tűrt egy hajtincset a fülem mögé. - Csak...

- Csak?

- Mindegy. - rázta meg a fejét.

- Nem, nekem nem az. Kérlek!! Ha már elkezdted.

- Tényleg. Használjuk ki ezt az időt ami maradt. - mosolygott rám gyengén.

Tudom, hogy nem ezt akarta mondani, de megelégszem ezzel a válasszal.

- Helyes.

- És még mennyi időnk van. - vigyorodtam el.

- Jaja. - húzott szorosan ölelésébe.

Fejemet a mellkasába fúrtam, és jó mélyen beszippantottam az illatát.

Lauren felemelte az állam és mélyen a szemebe nézett. Azok a kékes zöld szempárok...

Soha nem tudtam eldönteni, hogy kék e vagy zöld. Felvettem vele a szemkontaktust.

- Gyönyörűek a szemeid. - suttogta.

- A tiéd gyönyörű. - én is suttogtam.

Fejével közelíteni kezdett hozzám, és megpuszilta alsó ajakamat.

- Amúgy még mindig éhes vagyok.

- Mármint kajára? - nevettem halkan.

- Arra is. - vigyorodott el és beharapta alsó ajkait.

- Gyere te éhenkórász. - dobtam neki oda a pólóját - Szerzünk neked kaját.

- Pizzát akarok. Vagy tudod mit, rád bízom. De szeressem.

- Camilaaaa! Korog a pociiiim. - változtatta el a hangját Lo.

- Imádom, amikor ezt csinálod. Olyan cuki vagy. - nevettem

- Nem mindig. - súgta a fülembe rekedtes és mély hanggal.

- És a perverz, szexi énedet is imádom. Sokszor gondolkoztam már, hogy hogyan lehet a cuki és kedves Lauren, és a perverz, vadállat Lauren egy és ugyanaz.

- Így. - vont vállat nevetve, majd a szálloda étterme felé vette az irányt.

- Apropó! Neked melyik jön be? - frodult vissza.

- Az egész Laurent imádom. Úgy az összes személyiségeddel együtt.

- De mégis... Csak van választásod. - kacsintott rám.

- Hangulat függő. - vontam vállat játékosan.