❝Megérkeztünk. És én lettem az új lány New Yorkban.❞
Álmai mindenkinek vannak. Claire Parkernek is, hiszen ő egész életében csak New Yorkról álmodozott. Az édesanyja halála után Claire élete nem várt fordulatot vesz, így a kisvárosi lány egy csapásr...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Ｅｐｉｌóｇｕｓ Rólunk szólna
Mikor leértem a lépcsőfeljárón, Nate már a lakásunk előtt várakozott.
A kedvenc pilóta fazonú napszemüvegét viselte, és ahogy az Aston Martinjának dőlve ácsorgott, a Nap sugarai megcsillantak a szőke haján. Akaratlanul is az jutott eszembe, hogy lélegzetelállítóbban fest, mint bármelyik hollywoodi híresség.
A látvány hatására majdnem előre estem a lépcsőn. Ez az Claire, csak lazán!
Nate, amint észrevett, ellökte magát az autótól és elindult felém.
– Helló, Parker! – köszöntött csibészes mosollyal, ahogy odaértem hozzá.
– Helló, Butler! – forgattam a szememet a szokásos incselkedése hallatán. – Tessék, itt a dzsekid. – nyújtottam át a ruhadarabot semleges arckifejezéssel.
– Te aztán fagyos vagy, Parker. Az ölelés hol marad? – poénkodott Nate.
Nem reagáltam, csak megjátszott unottsággal felsóhajtottam. – Miről akartál beszélni?
Nate megköszörülte a torkát. – Arról, hogy... – zavartan elnevette magát, és beletúrt a hajába. – Sandy-val szakítottunk.
Elfojtottam a mosolyomat. Nate komolyan azt gondolta, hogy ez számomra újdonság?
A fiúk valószínűleg még mindig nincsenek tisztában a ténnyel, hogyha egy információ megtudásáról és továbbadásáról van szó, mi lányok jobb munkát végzünk, mint az amerikai hírszerzés.
– Igen, tudom. – bólintottam, majd csupán a hecc kedvéért hozzátettem: – Sandy mesélte, jót beszélgettünk.
Nate olyan arcot vágott, hogy érdemes lett volna lefényképezni. – Te beszéltél Sandy-val?
Bólintottam. – Mondott érdekes dolgokat...
A fiú felvonta a szemöldökét. – Például?
– Például, hogy még mindig tele van a galériád a közös képeinkkel. – válaszoltam.
Nate beharapta az ajkát. – Még nem volt időm törölni őket.
– Ó, igazán? – kérdeztem gúnyosan, mivel nem éppen ilyen válaszban reménykedtem.
De hát, ha Nate játszadozni akar, rajtam ne múljon. Csak azt nem értem, akkor miért jött el a házunkhoz és írta azt, hogy beszélnünk kell...
A gondolataimból Nate hangja szakított ki. – Figyelj, Claire, mi van most velünk?
Felvontam a szemöldökömet. – Mégis mi lenne? Az égvilágon semmi sincs már köztünk, Nate Butler.
