❝Megérkeztünk. És én lettem az új lány New Yorkban.❞
Álmai mindenkinek vannak. Claire Parkernek is, hiszen ő egész életében csak New Yorkról álmodozott. Az édesanyja halála után Claire élete nem várt fordulatot vesz, így a kisvárosi lány egy csapásr...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ｋｉｌｅｎｃｅｄｉｋ ｆｅｊｅｚｅｔ Engem nem lehet utálni, Parker
Van néhány röpke perc, mikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. Csak hallgatod az utcáról beszűrődő járművek zaját, a madárcsicsergést és a falióra halk kattogását és élvezed ezt az idilli, boldog ürességet, amit érzel.
De ez az állapot nem tart sokáig, aztán hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni. Vagy éppen ki. Az én esetemben Nate Butler az.
Mi a legeslegrosszabb a suliban? Hogy az iskolatársaidat ha akarod sem tudod elkerülni. És mikor éppen a legkevésbbé sem tudtam kezelni az érzelmeimet, napi hét órában össze voltam zárva az átkozott(ul dögös) Nate Butlerrel, aki történetesen összetörte a szívemet. Apró darabokra.
– Hallod, marha jó lett a cikked! – lelkendezett Sophie, miközben beléptünk a gimi kapuján.
Felhúztam a szemöldököm. – Mi?
Nos, igen, az őszi szünetben megtörtént az esemény, amire vártam, ugyanis a Teen Vogue novemberi számában publikálták az írásomat. Sőt, még a borítón is helyt kapott, a LOVE STORY MANHATTANNEL című cikkem.
– Ugye nem gondoltad komolyan, hogy a C. P.- ből nem jövök rá, hogy te vagy az író? És még a blogodat is hirdetik – ecsetelte. – , ahonnan pedig eljutottam a Twitteredre és az Instagram oldaladra.
– Hááát... – adtam be a derekamat és mesélni kezdtem – Az egész szünetemet Madison Reynoldsnál töltöttem. Meginterjúvoltam néhány feltörekvő tini influencert , cikkeket írtam értelmetlen témákról, és a rovatom melletti bemutatkozást variáltam jobbra-balra.
– Én pedig, mint felelősségteljes diák a vitaköri érvelésemre és a történelem témazáróra készültem, ha nem épp az illuminált állapotú barátnőimet szedtem össze egy bizonyos seggfej bulijáról. – lépett mellénk Spencer, aki hátradobta a válla felett hosszú, szőke hajzuhatagát és küldött felénk egy eszelős mosolyt. – Nektek is jó reggelt, bulicicák!
Gavin, aki ezidáig csendben halgatta az eszmecserénket, most enyhén felvonta a szemöldökét. – Csak nekem volt normális szünetem? – kérdezte, mire mindegyikünkből kitört a nevetés.
– Legalább nem csak én voltam kiütve Nate buliján! – kuncogott Sophie a suliboxának támaszkodva. Éppen a Halloween és az őszi szünet volt a téma, a lány pedig természetesen rám utalgatott.
– Komolyan képen törölöm ezt a seggfejet! – csattant fel Spencer, akire általában dührohamok törtek rá Nate Butler nevének említésére. – Nem mondom, hogy én megmondtam...de én megmondtam!
