SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

3. Fejezet

Amit kinyílt a liftajtó, Shawnnal találtam szembe magam. Próbáltam ellépni mellette, de szinte lehetetlen volt.

-Arrébb állsz?

-Miért tenném?

-Mert szépen megkértelek, és mert egy kis magányra van szügségem!-azzal toltam egyet rajta, mire engedett.

A 9. emeleten egy kávézó volt, ami az itt dolgozóknak tartanak fent. Gondoltam leülök az egyik székhez, és olvasok. Sajna Shawn követett, mint egy szerelmes tizenéves

-Mit olvasol?

-Tudod könyvnek hívják. Néhány kiváltságos embernek van olyan képessége, hogy képes egy idétlec cikknél többet is olvasni. Én is ilyen lennék. Szóval, megkérnélek rá, hogy fáraszd a rajongóidat, és engem hagyjál olvasni!

-Vicces vagy-felelte komoly hangon.

-Tudom, nekem ilyen szellemes megjegyzéseim vannak.

-És hihetetlen szerény!

-Ezt pont te mondod Shawn?

-Nem akarsz kávézni? Úgy hallottam óriási koffeinadagokat tudsz eltüntetni.

-Nos, a forrásaid igazak, tényleg rengeteg kávét iszok, de köszönöm, nem kell. Ha szeretnék inni, akkor fizetek magamnak egyet. Most ha megbocsátasz...- és tekintetem újra a könyvre szegeztem.

Székcsikorgást hallottam, majd azt hogy elsétál mellettem, de nem hagytam meg neki azt az örömöt, hogy fel is nézzek. Néhány perc múlva visszabattyugott a velem szemben lévő székbe.

-Zavar ha éneklek?

-Igen, zavar.

-Akkor jó.-azzal belekezdett.

Ölébe vette a gitárt, és elkezdte lejátszani az első akkordokat. Először be sem ugrott melyik száma az, amíg el nem kezdte énekelni

  I wanna go back,

Forget that it's overPaint it in black,When you left me aloneI never knew,  

Elégedett mosollyal jutalmazta, hogy felpillantottam a könyvből, és méltattam a figyelmemmel. Majd tovább produkálta magát

  You tell me you were happier with him, but you want me to stay
And you tell me that you needed time but you pushed me away
And when you try to take me back, my heavy heart just breaks
But I can't lift the weight, and I can't lift the weight  

Miután befejezte a magamutogatást, megszólaltam:

-Hagysz mostmár olvasni?

-Igen, csak azt akartam hogy ne legyél olyan mogorva. De hagylak is olvasni!

Azzal tényleg otthagyott. Esküszöm hogy minden férfi hülye! Bezzeg amikor engem tapostak a sárba, még mosolyogva is tűrnöm kellett! Nem, a férfiaknak ha valami kicsit sem tetszik, rögtön rossz kedvük lesz, és semmiért nem akarják megmondani!

Láttam hogy lifttel ment, ezért gyorsan bevetettem magam a lépcsőházba. Tíz másodperccel később már a liftajtó előtt vártam rá.

-Bocsánat..-lihegtem kifulladva. A futás nem az én sportom. És nem is szoktam férfiaktól bocsánatot kérni.

-Nahát.. Mintha fújna a szél!-és egyszerűen átnézett a fejem felett! Értem én hogy kicsi vagyok, de azért ez a kicsi 165 centis ciklon, elég nagyot tud ütni, az egós fejébe!

-Azt-mondtam- hogy- bocsánat!-tagoltam, mintha egy nemnormálisnak beszélnék.

-Így már jobb! Leszel szíves kiengedni a liftből, vagy te is beszállsz, és megállítjuk két szint közt?

-Fúj Shawn,  honnan veszed hogy beszállnék veled a liftbe, és engedném hogy megállítsd két szint közt?!

-Onnan, mert bejövök neked!

-Degyoh jössz te be! Maradjál csak az ajtón túl!

Bedugtam a headsetet a fülembe, és elindÍtottam egy számot találomra.

Mit képzel magáról! Alig vártam hogy Karna végezzen a megbeszélésen, és minél hamarabb otthon lehessek.

Jelzett a telefonom hogy Karnatól jött egy üzenetem:

Karna: Sajnos rossz hírem van.... Menned kell Mendessel egy filmbemutatóra! Ma délután egykor! Ne ölj meg túlságosan! Pusszantalak!

-Úgy néz ki, nem szabadulsz meg tőlem!-nevet Shawn a hátam mögött

-Nagyon örülök ennek, de nem mehetek ebben a ruhában. Nem azért mert kényes vagyok, de itt elvárják tőlem, hogy minden egyes szereplésnél más ruha legyen rajtam! Shawn esetleg van olyan hely, itt az épületben, ahol át lehet öltözni valami viselhetőbe?

-Háát... Van egy raktár, ahol a ruhák vannak. Szerintem egy-két telefon, és mind a kettőnknek tudnak ruhát keríteni.

-Köszönöm!

Fél óra múlva, a tükörben nézegettem magam. Egy sötétkék alkalmi ruha volt rajtam, ami a nyakam közepétől tartott a combom közepéig. Rövid, de mégis elegáns. Hajamat laza kontyba fogtam, itt-ott néhány hajszál könnyedén lengedezett. A vörös rúzs nem maradhatott el a számról, a cicás tusvonal méginkább nem. Kiléptem az öltözővé átalakított helyiségből, és mondhatni majdnem hasra estem, a hatalmas sarkakkal megáldott cipőmben.

-Hú de csinike vagy!-hallottam Shawn dicsérő hangját.

Rajta fekete ing volt, hozzá illő zakóval.

-Te is elmész egynek-feleltem hanyagul. Be nem fogom neki vallani, hogy eszméletlenül dögös. Túl nagy már az egója így is.

A hátsó ajtón léptünk ki, hogy a hiénák hada ne tudjon üldözni minket, a moziig. Beültünk egy limuzinba, aminek sötétített ablakai mögött biztonságba éreztem magam. Csak az zavart hogy Shawn bökdöste az oldalamat

-MI VAN?-csattantam fel ingerülten

-Semmi!-tette fel védekezően a kezét- Csak kíváncsi voltam, hogy csikis vagy-e

-Igen! Megkaptad a választ, mostmár hagyjál békén!-és elültem a túloldalra. Belemerültem a telefonomba, és kiírtam az oldalaimra hogy filmestre megyek, a többiről később értesítem a közönségem. Persze ígértem nekik egy selfie-t Shawnnal

Mire oda érünk kész őrültekháza lesz!

******************************************************************************************

Sziasztok itt a következő fejezet!

Jó olvasgatást! Ha tetszik a jobb felső sarokba klikk a csillagra

Kommenteljetek :)

Puszi: Klári