SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

13. Fejezet

Egész nap nem láttam Shawnt. Elmentem a tornász-és karate edzéseimre, amiken vért izzadtam, de muszáj ha tökéletes Yelenát akarok alakítani a filmben.

Még este sem került elő, amikor úgy döntöttem hogy letusolok. Nagyon bántott amit mondtam neki, és ha most betoppanna, visszavonnék mindent. Minden egyes szót, amit ki mertem mondani. Mert nagyon fontos volt számomra. Nem szeretem, legalább is azt hiszem, de nagyon fontos az életemben. Hallottam ahogy kiszálltam a tusolóból, hogy nyílik az ajtó.

Kiléptem a folyosóra, ahol vadul csókolózott Shawn, és a szőke Liba. Ennyi erővel akár hozzám is vághatta volna a gitárt, az nem fájt volna ennyire.  Mintha az összes démonom egyszerre akarna a lekembe mászni.

-Linda valószínű itt fog aludni-felete Shawn kurtán, miután kibontakozott a lány szorításából. Mily meglepő hogy a Linda név mennyire rímmel a libára

-Aludhat az én helyemen is, ma nem itt alszok-válaszoltam ugyan abban a stílusban, és felkaptam a hátizsákom

Kiléptem a sötétbe, és kigyalogoltam a tóhoz. Ott leterítettem a lepedőmet, és bámultam a csillagokat. Nem bírom tovább ezt. Az a kép, ami akkor tárult elém... Ahogy falták egymást.... Ahogy taperolták egymást....

Amikor fürödni mentem, elvettem Shawn borotváját, és elraktam a táskámba. Gondoltam hasznát fogom venni. Kiügyeskedtem belőle a pengét. Úgy méregettük egymást, mintha fel akarna zabálni, pedig csak szabadítani akar. A kínoktól. A megfelelési kényszeremtől. A  gyengeségemtől. És legeslegnagyobb félelmemtől, és ellenségemtől, a magánytól. A magánytól, ami ott pihen életem minden árnyékosabb szakaszában. A magány, ami ellen nincs gyógyszer, nincs semmi. Csak van, és tönkretesz. Valamit elmar belül. És az elmart helyen egy lyuk fog tátongani, amit senki, és semmi, az égegyadta világon nem fog eltüntetni. De ő legalább enyhít valamennyit a lelki fájdalmamon.

Remegő kezebe fogtam a pengét, először csak megkarcoltam a felszínt. Fájt.. Ezért nem mertem soha mély sebet vágni magamon mert fájt. Nem bírtam a fájdalmat. Ha tinédzser koromban elég erős lettem volna ahhoz hogy megöljem magam, akkor simán megteszem. De nem voltam olyan erős, és most sem vagyok, mert fáj.... Behunytam a szemem, és szorosan a kezemre szorítottam a pengét. Elemeltem és ömlött a vér. Felejteni, csak felejteni.

Még egyszer hozzáérintettem a bőrömhöz, majd jó erősen végighúztam a pengét. Ordítottam a fájdalomtól. Hogy lehetek ilyen hülye!? De akkor már késő volt... Forgott a világ, a hangomat nem vitték messze a fák. Gyenge voltam, nem bírtam felállni.

-Megbántam! Nem akartam ezt!-kiabáltam. Hát ez a vég. Még az álmaimat sem valósítottam meg, és így közel a 20. szülinapomhoz elpatkolok! Szép kis élet volt ez!

Lehunytam a szememet, és próbáltam felidézni életem összes szép emlékét.

Ahogy Shawn gitározik az első találkozásunkkor, az, ahogy énekelt nekem a koncertjén, majd a forró csók az öltözőben. A repülőn az, hogy végig fogta a kezem. A közös főzés. A korizás. Ha meghalok legalább ezek az emlékek maradjanak velem. Csak ezek. Elengedem Blaket, mint életem kaszását, már nem félek tőle, már nem félek a magánytól, hiszen az egyetlen férfi, akiben megbízok, az Shawn. Nem bántott soha, de én mégis a szemére hánytam a múltját. Már nem akarok meghalni. Csak azt akarom hogyújra barátok legyünk! De már nem érzem a kezemet, hamarosan pedig elvérzek. Olyan hülye vagyok. Az ember csak későn bánja meg a tetteit, amikor már visszafordíthatatlan iramot vettek az események.

Elnevettem magam. Ugyan mennyi esélye van annak, hogy Shawn ismét megtalál? És így? Vérbefagva? De szép is lesz az. De már mindegy. Szemhélyam lecsukódik, veszek még egy mély levegőt, és elsötétül minden....

******************************************

Sziasztok! Azért most hoztam ezt a nagon rövid részt, mert holnap nem leszek netközelbe

Meglepő fordulatot vettek az események nemde?

Vajon életben hagyom Rint, vagy megölöm?

Az biztos hogy nagyon gyors sebességgel haladunk a történet végéhez ;)

Következő rész 15.én

Ha kellően felzaklatott titeket a fejezet, kommenteljetek, és kattintsatok a csillagra.

Csak nem vagyok olyan genyó hogy kinyírjak egy könyvszereplőt... Vagy mégis, és Shawn mesél a továbbiakban? Nos, megtudjátok, ha türelmesen vártok az elkövetkezendő néhány napban!

Jó olvasást!

Puszi: Klári