SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

14. Fejezet

Kábultan hallgattam a szüntelen csipogást a fülemben. Az egész lényemet betöltötte, ez a szűnni nem akaró, zavaró csipogás. Ködös elmémben láttam ahogy fekszek a földön, mintha kiléptem volna a testemből. Legszívesebben megráztam volna magam, és kiabáltam volna "Ugyan Sabrina! Nem léphettél ki a saját testedből, és elég valószínű, hogy ez a csipogás EKG lehet, ami azt jelenti hogy még nagyon is élsz! Térj már magadhoz és nyisd ki a szemeidet!"

Engedelmeskedtem saját elmémnek, és kinyitottam a szemem. Először a teljesen fehérre festett fal szúrt szemet. Egy kórházban voltam. Testemből csövek lógtak ki mindenhonnan, az ágynemű is fehér volt. Bal kezemen, amiken a vágások voltak, rendesen be volt kötözve, és egy picike piros cső bukkant fel a kötés alól. Felemeltem a fejem, az ágyam mellett Shawn feküdt egy székben és aludt.

Néztem elég sok ideig azt, ahogy nyugodtan szunyókál, nem volt szívem felébreszteni, hogy újra élek. Gondolom hogy csak egy hajszálon múlt az életem. Vissza akartam feküdni, ám ekkor Shawn szemei kipattantak, és odaugrott az ágyamhoz.

-Rin.. soha többé nem csinálsz ilyet, megígéred?-megteltek azok a gyönyörű világosbarna szemei könnyekkel.- Annyira megijedtem, amikor utánad mentem, és ott voltál-csuklott el a hangja, és már nem tudta visszatartani a sírást- Azt hittem hogy meghaltál! Soha többé ne csinálj ilyet Sabrina! Soha! Soha!-borult zokogva a melkasomra

-Soha-suttogom én is, és épp kezemmel megszorítom a kezét.- Soha nem csinálok többé ilyet.

Egyikünk sem tudott megszólalni. Csak fogtuk egymás kezét, és hallgattunk. Nem akartuk megtörni a csendet mindaddig amig Marcos és  Gordon be nem rontott a szobába

-Idefigyelj Sabrina! Velem nem lehet szórakozni világos?-mászott a képembe Gordon- Rengeteg pénzt ki kellett fizessek, hogy halgassasnak az orvosok az öngyilkossági kísérletedről, és úgy közöljék a sajtónak, hogy megvágtad magad az egyik edzésen! Ha még egy ilyen előfördul repülsz a filmből!-ordítozott velem

-Ebből elég! Idefigyeljen maga Gordonka!-csattant fel Shawn- Nem veszi észre hogy majdnem meghalt?! Vegyen már vissza a pofájából, most akartam neki elmondani, de magában annyi emberség sincs, hogy figyelembe vegye, szegény lábadozik!

-Shawnie fiam!-verte meg a hátát- Csak egy szerződés a tied is! Ha nagyobb lesz az arcod, mint amire én méretezem, akkor te is repülsz! Jól vésd az eszedbe!

-Ez a Gordon teljesen őrült- Szólalt meg Shawn miután elmentek- Tényleg úgy lesz beadva a sajtónak, hogy csak egy sérülés, de Rin szedned kell a gyógyszereket, és néha meg kell látogatnod egy-két dilidokit.

-Ennyi a minimum részemről, amit megtehetek. Hidd el hogy be fogom szedni az összes gyógyszert, és elmegyek mindenhova, mert nem akartam ezt. Csak elborult az agyam, amikor megláttalak Libával

-Bevallom azt csak azért csináltam, hogy átérezd, mennyire szarul esett nekem, amit reggel mondtál. Bevallom megbántam, és 10 perccel később utánad mentem.

-Ugye tudod hogy ez rettenetesen gyerekes volt a részedről Shawn?

-Igen tudom, és ez majdnem az életedbe is került. Rettenetesen sajnálom!

-Nem, ez csak az én hibám. Abban a pillanatban megbántam, amikor rájöttem mekkora a baj! Én sajnálom hogy majdnem meghaltam!

-Örülök hogy élsz!-ölelt meg.

*********

Négy nap múlva elhagyhattam a kórházat, de minden este fel kellet hívnom a dilidokimat. Shawn minden nap bejött hozzám és hozott minden látogatásakor kedvenc virágomból, hortenziából. Mesélt arról, hogy esténként a rajongók hiányolnak a netről, és alig várják hogy újra jelentkezzek.

-Shawn mosolyogj indul a facebook-live!-fordítottam felé a kamerát a kocsiban- Sziasztok! Igen, sajnálom hogy néhány napra eltűntem!-magasba nyújtottam bekötött kezem.- Volt egy kis balesetem edzés közben, de szerencsére nagyszerű...

-És Helyes, izmos, fenomenális-sorolta Shawn

-Nagyszerű kolegák vesznek körül.-fejeztem be, még mielőtt tovább fényezte volna magát.- Nagyon szépen köszönöm a jókívánságaitokat, ééés ha jól tudom, holnap lesz egy autogram-osztás. Így van Shawn?

-Így bizony!-és elsorolta a helyszíneket.

Mikor visszatértünk a táborba Karna ugrott a nyakamba.

-Annyira hiányoztál!

-Nekem jobban!-nevetek a fülébe- És megígérem hogy nem fogok többé ilyet csinálni, csak ne kezdj el nekem te is papolni kérlek

-Szerintem felfogtad hogy mit csináltál, nem kell mesélnem. Csak felejtsül el Rin!

-Rendben! Láttad már a szobádat?

-Nem! Épp most megyek megnézni!

-Rin?  Gyere mutatni akarok egy új számot! Menj fel előbb te a lépcsőn!-vezetett a lakókocsihoz Shawn

-Hogyne hogy bámuld a seggem mi?

-Hát na. Az is ott van. Pont abba a magasságba, amikor előttem mész.

-Tudom hogy jó seggem van Shawn nem kell mondani.-nevettem az arcába

-Akkor nem mondom-előzött meg

-Azért megköszönném ha nem borítanál fel!

-Útban voltál!-kiabál az asztal mögül.

Leültem vele szembe, kezébe vette a gitárt, és elkezdte azt a számot ami számomra a legkedvesebb mostanában

-Ez nem is új. De csodálatos volt!

-Mindent elrontasz! Ez meglepetés lett volna!

-Szerintem az óriási egód, ennyitől nem fog csorbát szenvedni

-Honnan veszed?

-Shawn, neked bőven van még ott, a felszín alatt a büszkeségedből.-nevetek

-Kérsz üdítőt? Vagy vacsit? Csináltam!-terelte a témát a kajára.

-Éhes vagyok. Ha nem lenne baj, kérnék.

-Dilis! Miért lenne baj? Mindjárt hozom!

Az este további része vidáman telt. Persze Shawn imádta ha ő van a központban, és egy idő után, kajával a szájában parádézott.

Úgy éreztem, hogy kezd egyenesbe jönni a dolog köztünk, és ez akár jól is elsülhet :)

**********************************************

Sziasztok! Itt a következő rész, és hamarosan átlépjük a 600 megtekintést!

És lám, Sabrina életben maradt...

Még jóhogy! Hiszen van a könyvnek folytatása!!!!

Következő rész hétfőn, ha tetszett hagyd a kommented lent, és katt a kis csillagra

Jó olvasást!

Puszi: Klári