SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

15. Fejezet

Másnap viszonylag hamar lement az autogramosztás, így Shawnnal rohantunk edzésre. A karate nagyon megeröltető sport. 2 órán keresztül végdtem az ütéseket, amiket ő adott.

-Tartsunk szünetet- feleltem lihegve Gakuya (a karatemester) felé fordulva.

-Ti tartani pici szünet.-mutatott ránk, és nem tudtuk eldönteni, hogy most hunyorog-e, vagy csak ilyen a rendes nézése.

Gyorsan visszaszaladtam a lakókocsiba átöltözni. Mikor visszaértem az erdő szélére (igen a szűk költségvetés miatt, még próbatermünk sincs) hallottam hogy Shawn gitározik. Nem törődtem vele, kinéztem az egyik magas fát, és a kezemben lévő gumikötelet átfogtam a fa oldalán. Ütemezett tempóban másztam felfele. Jó 3-4 méter magasan lehettem amikor megszólalt Shawn.

-Le fogsz esni Rin!-kiáltotta kétségbeesetten

-Drága, ha olvastad volna a forgatókönyvet, a fele filmet a fák között fogjuk tölteni. Inkább gyakorolj te is!-feleltem cinikusan

-Micsoda? Tudják ezek mennyit ér az én csodálatos testem? És ha lezuhanok, és eltöröm a karomat? Hogy fogok gitározni?

-Shawn rosszabb vagy mint egy lány!-nevetek fel hangosan- Ha történni fog valami, akkor az egész világ veled fog foglalkozni, és akkor majd mondani fogják hogy " Szegény Shawnie! Eltörte a karját, annyira próbált színészkedni" holott tudjuk hogy csak énekelgetni, meg zenélni tudsz- nyújtottam el lányosan az egészet, egy cseppnyi szarkazmussal fűszerezve.

-Kezdem úgy érezni hogy ezt tényleg így gondolod- húzta fel a szemöldökét

-Nahát!-sóhajtottam, majd átlendültem egy másik fa ágára. Ovodában azt akarták hogy legyek tornász, mert nagyon jó a mozgásom. Végül abból nem lett semmi. De örülök, hogy a filmben kipróbálhatom ezt a nagyszerű sportot! A magassággal még mindig meggyűlik a bajom, de azzal nyugtatom magam, hogy a háló ott van alattam, ha leesek nem fogok meghalni.

Másztam, és másztam, addig, ameddig combom izmai nem jelezték, elég a mászásból.

-Fáj a lábam- feleltem amikor újra szilárd talajon álltam- Shawn mi van?-kérdeztem tőle, aki még mindig engem bámul

-Nagyon ügyesen mászkáltál ott fent. Nem azt mondtad hogy tériszonyod van?

-Köszönöm szépen! És igen, nagyon félek, de egyben a kalandvágyam is él.

-Soha nem gondoltál arra hogy tornász legyél?-nézett rám őszinte megértéssel

-Nekem ez az álmom Shawn, nem a tornászkodás....

******************************************************************************************

Fél hónapja folytak a forgatások, és már rengeteg jelenetet felvettünk. Marcos azt mondta, hogy augusztus elejéig fog tartani a forgatás, utána már csak a vágók meg ilyenek dolgoznak a filmmel.

Reggeli kocogásomat végeztem az úton, amikor egy magas szőke, viszonylag izmos férfi sétált felém

-Sabrina Wesley?

-Én lennék!-feleltem kedvesen

-Henry Davidson vagyok! Én alakítom Janco-t. Nem baj ha lespanoltam veled ugye? A többiek nem tűnnek annyira jófejeknek.

-Marcos, és Gordon, de inkább csak Gordon válogatott, mert Marcos is ugyan olyan báb mint mi. Szóval Gordon eléggé béna színészeket választott. De láttalak téged, és te nem vagy az!-válaszoltam vidáman

-Ó! Ez egy kicsit nyakatekert volt!

-Bocsánat! De a lényeget érted!

-Te, és Shawn vagytok azok, akiken múlik a film sikere. Ha titeket nem kértek volna fel, akkor tuti kuka az egész!-lógatta le a fejét