SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

11.Fejezet

Az este zavartalanul telt, a kis lakókocsinkban. 5óra fele, Shawn ismét elment futni, ezért én úgy határoztam hogy beugrok a városba. A GPS legjobb barátommá vált, ugyanis Lethbridge akármilyen "kicsi" is (Shawn szerint) én tuti eltévedtem volna. Találkoztam néhány rajongómmal is, akikkel váltottam néhány szót, és megkérdeztem, hogy merre van a legközelebbi pláza. Miután kínkeserves fél óra alatt, és két rossz lefordulás miatt, már nem érte volna meg a pláza. Így az első busszal ami a forgatás helyszínén is megállt, felszálltam. Mire visszatértem Narniába ( ezzel a névvel rakta fel Shawn instára a buszunkat) lakótársam már főzött.

-Mit kotyvasztasz?-dobtam táskámat az ágyára, ami egyébként egy kanapé volt.

- Poutine-t

-Fúj!

-Nyugi! Finom lesz. Nem akarsz segíteni?

-Én lángost akartam enni, vagy húslevest.

-A miket?-kerekedett el a szeme

-Akarod hogy csináljak lágost?-néztem rá kihívóan. Ő meg rákeresett a neten, hogy az mi.

-Gusztinak hangzik. Csináljuk meg!

Végül sikerült valami ehetőt összerittyentenünk. Mind a ketten jól szórakoztunk a másikon, és 8óra fele, Shawn szerzett valahonnan tejfölt, amivel a fél konyhánkat összekentük. Vacsora után én "kényelmesen" megfürödtem, az ágyamnál is kisebb méretű fürdőben. Annyira fáradt voltam már, hogy semmi erőm nem volt felhívni Karnat, és a testvérét.

-Megyek aludni Shawn! Borzasztóan fáradt vagyok! De te csak tanuld a szövegkönyvet!-néztem rá szúrós szemmel

-Van rajtad melltartó?

-Mi? Nincs! Miért lenne? Ez egy pizsama!

-Akkor jó! Csak khm.... mert látszik!

-Mekkora idióta vagy Shawn!-kaptam kezeimet a szóban forgó területre.

Nagy durcával bevágódtam az ágyba. Hamarosan az álom első jelei kezdtek a szemeimre jönni, amikor eg hatalmas csörömpölést hallottam. Felugrottam az ágyamba, ami következtében bevertem a fejem a plafonba!

-Aú! Shawn mi az istent csinálsz?

-Bocsánat felébresztettelek?-ismét a cinkos mosoly jelent meg az arcán- Nem akartam, csak gitározni szeretnék

-11-kor? Na az biztos hogy itt bent nem fogsz!-megfogtam a csuklóját, és a gitárt, kivágtam az ajtót, és kitoltam rajta őt.- Na mostmár szépen gitározgathatsz, meg énekelgethetsz, de engem hagyjál aludni!

Letette a földre gitárját, átkarolta a derekamat, és mélyen a szemebe nézett. Azt hittem hogy megint meg akar csókolni, de ekkor ismét (sokadjára) elmosolyodott.

-Annyira vicces vagy hisztisen! Mint egy kis ovis!

-Most azonnal mész fürödni, és mars az ágyba!-fújtattam hisztisen. Nagyon fáradt voltam. A sírás határán állva zuhantam be az ágyba. Nem bírom a kialvatlanságot.ű

Eltelt fél óra nyugiban.

-I know I can treat you better. Better than he can-énekelte a fürdőből. Már rohantam is, hogy lekapcsoljam a villanyt. Ám ekkor szélesre tárta az ajtót, és meztelen melkasával találtam szembe magam. Ismét. Csak egy törölköző volt a dereka köré csavarva.- Tudtam hogy fel fogsz kelni. De most már mehetsz is vissza. Megyek én is

-Nem hiszem el! Gyűlöllek!-puffantam vissza a kis "lyukamba".

Az álmomban egy hatalmas tölgyfa alatt álltam, és választanom kellett hogy a macskáimat, vagy Roxyt mentem-e meg. Közben Blake sötét állarcot húzott, és folyton suttogta a fülembe, hogy soha senkinek nem leszek jó. Sikítottam, kapálóztam, de Blake hangját még mindig hallottam. Hallottam hogy  valaki a nevemet kiáltja, de nem volt elég erőm ahhoz, hogy kiszakadjak Blake karmai közül. Végül engedtem a kísértésnek, és kinyitottam a szemem