SZÍNÉSZKEDJ! Mendes 1.

5. Fejezet

Mai reggelemen nem a kávé volt az első. Mivel a szerepemre formába kell hozzam magam, ezért görkorizással indítottam a napot.

L. A. külvárosában élek, egy hatalmas házban. Az utak fel vannak újítva, így bármikor lehet szabadidős tevékenységet végezni. Ma felcopfoztam a hajam, ruházatnap pedig  egy ultrarövid zöld shortot választottam, egy neonrózsaszín sportmelltartóval. Büszkén viselem a tökéletlen alakomat, és nem érdekel ha erről cikkeznek az újságok.

Elindultam a jól megszokott útvonalamon, ami egy nyugodt parkocskán vezet át, és az egyik kedvenc számomat hallgattam

Elkezdtett csörögni a telefonom:

-Karna! Mostmár érdekel hogy hogy vagyok?

-Igen édesem! Figyelj, megjelent az a bizonyos cikk, tudod. Na, nem kell úgy felkapni a vizet de, jól lehordtak

-Gondoltam... Karna! Megmondod nekem, hogy mikor lesz a forgatóköny-átadás? Mert nagyon kíváncsi vagyok mindenre! Nem figyeltem oda a megbeszélésen

-Rin, már tegnap kézhez kaptam, csak nem volt időm átugrani vele. 10-re nálad okés?

-Oksa. Még úgyis korizok, szóval még egy darabig elleszek.

-Utána szaladunk tornára. Tudod a szerep kedvéértbármit!

-Igen tudom! És köszönöm szépen!

Gurultam tovább, és figyeltem hogy ugyanannyi súlyt helyezzek mind a két lábamra. Nem figyeltem eléggé, és egy pillanatra becsuktam a szemem.  Mikor újra kinyitottam már nem a földet néztem, hanem az eget.

-Jaj bocsásson meg nem tudtam megállni!- ismerős, mély férfihang szólt hozzám

Nem hiszem el hogy ilyen kicsi a világ! Vagy csak ver a sors engem ezzel az emberrel...

-Shawn? Te meg mi az istent keresel a parkomban?

-Rin! Meg sem ismertelek! Milyen sportos vagy! Jelenleg itt lakom, az egyik közeli villában, a filmes szereplés miatt. Eljöttem deszkázni egy picit. Bocsánat, nem akartalak összetörni! Nincs ugye semmi bajod?

Meglepett ez az aggodalom ami a szemében ült. Azt hitte hogy összetörtem magam!

-Nem, nincs semmi probléma, tényleg! Csak meglepődtem. Senki nem szokott engem elütni.

-Akkor jó.-mosolygott rám, és most először állt be közénk a kínos csend. Szeretem ha a beszélgetésben egyszercsak elfogy a mondanivaló, de nem úgy hogy szemtől szembe állunk.

Az úgy nagyon kínos. Így megtörtem azt a bizonyos csendet, azzal ami először eszembe jutott

-Te is jössz a mai próbára?

-Muszáj lesz. Nem vagyok elég hajlékony a fákon való ugrándozásra. Dee másban eléggé megy ez a hajlékonyság cucc-kacsintott

- Fuuuuj!Pedig a szád eléggé nagy!

-Meg szeretnéd nézni közelről is?

-Nem Shawn hagyjál!-nevetek és csapok egyet a fejére, de elvesztettem az egyensúlyomat, és  újra elestem. Magamra rántottam őt is.

-Na de cica! Azt nem is mondtad hogy itt, és most akarod!-tört ki belőle a nevetés

-Shawn azonnal szállj le rólam!