Fuck you, JiMin! #parkjiminff

1.

- Na de mennem kell - közöltem a nevelőszüleimmel, akik a vonal másik végén voltak. - Még fel kell készülnöm a MAMA - ra.

- Jól van szívem,vigyázz magadra - mondta kedvesen Lisa, az anyukám.

- Ügyes legyél a díjátadón, majd értesíts, hogy hogyan sikerült - mosolygott rám a nevelőapám, Nate.

- Hétvégén ugyanekkor videóchat? - kérdeztem kedvesen.

-Igen és ha van kedved, hazalátogathatnál - mondta apám, aki mindig ezzel nyaggat.

-De most nagyon sokat dolgozok, manapság indult be a cég, szóval nyárig maradok Szöulba - közöltem velük.

-Tavaly is ezt mondtad és nem jöttél haza Floridába - mondta apám szomorúan.

- Majd ezt megbeszéljük, de most sietek szóval sziasztok - intettem nekik, majd miután ők is elköszöntek kinyomtam a videóchatet.

Miután letusoltam, feltettem egy füstös sminket. Majd egy fekete farmerhoz felhúztam egy ugyanolyan színű magassarkút és inget.

Majd elinduktam a helyszínre.

▪■▪■▪

A helyszínre érve a nyakamba vettem a belépő kártyámat, majd az oldaltáskámat a vállamra rántva bementem az óriási épületbe.

Kiszedtem az egyik fényképező gépet, majd úgy fotóztam a helyszínt, míg a vip részlegre nem értem.

Ott elkezdtem keresni a sok banda közt a BTS-t. Kb. negyed óra után végre ráakadtam a maknae - ra, aki éppen valami löttyöt iszogatott.

-Szia - köszöntem neki koreaiul, mikor melléértem. -Én lettem megbízva, erre az estére, hogy titeket fotózzalak.

-Végre egyszer lányt kaptunk - nézett az ég felé hálálkodóan. - Na de gyere, bemutatlak a többieknek - mosolygott rám, majd megfogta a kezemet, és nekiláttunk megkeresni a bagázs másik felét.

Öt percen belül ráakadtunk a többi fiúra. Az egész csapat ott vihogott, kivéve JiMin aki csak csöndesen fapofával ott állt.

-Szóval fiúk, itt van az évek óta várt nyereményünk, végre egy csaj fotóst kaptunk - mondta Jungkookie, mire JiMinnel kívűl mindenki ujjongani kezdett.

-Sophia vagyok - intettem nekik. -Lőjünk egy képet rólatok - mondtam a bandáknak, mire ők egymást átkarolva álltak be a képre. Miután csináltam párat, V egyből mellém szegeződött, hogy megnézze őket.

-Ez tök jó - mosolygott rám.

-Köszi, de én csak fotózók, ti miattatok lesz a kép értékes - mosolyogtam rá. -De JiMin nem akar mosolyogni? - mutattam azokra a képekre, amit az előbb lőttem. Mindegyik fiú mosolygott, míg JiMin unott pofával nézett a lencsébe. -Hívd ide JiMint kérlek - néztem V - re, aki egyből ide küldte JiMint.

-Mi van? - kérdezte Park faszfej JiMin.

-Ezt nézd - mutattam a képekre amin kiemelet az ő unott fejét.

-Most mit kezdjek ezzel? - nézett rám értetlenül.

-Annyit, hogy most fogod a segged odamész és mosolyogsz - utasítottam csöppet sem kedvesen.

Mire ő fújtatva odament a fiúkhoz és egy mosolyt erőltetett magára. A végén sikeresen készült egy jó kép.

Ezután  leültünk a fiúk helyére, majd úgy vártuk, hogy elkezdődjön a díjátadó.

A díjátadón lőttem jó pár képet. A fiúk egy díjjal gazdagodtak, a legjobb férfi csapat díjat nyerték meg. A fiúk sikítozni kezdtek örümökben, még JiMin is mosolygott. Minek köszönhetően, nekem is egy mosoly csúszott az arcomra.

A díjátadó végén nekiálltunk extrém képeket csinálni. Én a földön fekve fényképeztem le őket, ahogy felém hajolva nevetnek a díjjal a kezükben. Aztán Jungkookot felemelték, aki superman pózba feküdt a karjukba és úgy tartotta a díjat.

A fotózás végén ők adtak pár interjút. Majd én is elköszöntem tőlük.

-Köszi a fotózást - ölelt meg hirtelen a maknae. -Holnap akkor átmegyünk, ha nem gond - mosolygott rám.

-Persze, gyertek csak addig végzek a retusálással és a többivel. Na sziasztok - öleltem meg a fiúkat, kivéve JiMint aki egy szempillantás alatt eltűnt.

▪■▪■▪

Hazaérve elmentem letusolni, majd elkezdtem megnézni a képeket. Az összeset retusáltam és számomra elfogadható állapotba hoztam.

A hajnali időkben kész is lettem a képekkel. Majd lefeküdtem aludni. Persze ez így túl egyszerű lett volna.  Fejezzük úgy, hogy nem igazán tudtam elaludni.

Ezért kikászálódtam az ágyból és szokásomhoz híven rajzolgatni kezdtem.

Megállapodott a szemem az egyik tegnap esti fotón, ami Jimint ábrázolta.

Hosszas munkálatok után megszületett az őt ábrázoló porté, ami eléggé jól sikerült.

S így hajnali három körül éreztem végre, hogy ténylegesen fáradt vagyok. Így én is nyugovóra tértem.

▪■▪■▪

Reggel az ajtómon való dörömbölésre ébredtem. Kómásan rápillantottam az órára. Bazdmeg 10 óra..

Kiugrottam az ágyból, majd miközben kontyba fogtam a hajam, ajtót nyitottam a fiúknak, akik fitten-éberen álltak előttem.

-Végre, hogy ajtót nyitsz - mondta idegesen JiMin, majd berontott a nappaliba és levágta magát a kanapéra.

-Ennyire ne érezd magad otthon - közöltem vele, majd lelöktem a lábát a dohányzó asztalról. A fiúk eközben sokkolódva nézték a jelenetet az ajtóból. -Fiúk gyertek be - mosolyogtam rájuk. Mire ők az előszobában levették illedelmesen a cipőjüket és úgy tették magukévá a nappalit.

-Nem valami szép a házad - szólt be JiMin.

-JiMin állj le - szólt rá J-Hope.

-Nem, nem állok le - förmedt barátjára. -Nem értem, hogy mért egy olyan fotóst bíztunk meg, akinek még normális lakásra sincs pénze.

Ekkor két lépésből átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd teljes erőbedobással pofonvágtam.

A fiú arca oldalra fordult az ütés által, majd egy önelégült mosoly jelent meg a fején.

-Tudod lett volna esélyem elköltözni egy hodály házba, mert van annyi pénzem - mondtam neki az igazat. -Csak amíg itt is megtudod élni addig nem fogok ilyenekre pazarolni. Meg fotós vagyok, neked nem tök mindegy, hogy milyen lakásba élek? Tudtommal a képeimért fizettek, nem a lakásomért - ordítottam, majd megindultam a szobám felé, ahol a tegnapi képek egy része kinyomtatva feküdt az asztalon.

Azt felkaptam és a nappaliba vettem az irányt, hanyagul a dohányzó asztalra vágtam és úgy figyeltem a reakciójukat.

-De most mennyetek - mutattam az ajtó felé - vigyétek ezeket és ha kell elküldöm a többit is.

Éreztem ahogyan egy könnycsepp gördül le az arcomon, minek köszönhetően JiMin arcára óriási mosoly kúszott.

A fiúk már rég az ajtóban áltak és JiMinre vártak aki csak mosolyogva ült a kanapémon. Ekkor J-Hope segített a JiMin távozásában. A fiú megragadta JiMin felsőjét és úgy rántotta fel a kanapéról. S egy köszönés után elhagyták a házamat.

Én pedig sírva dőltem az ajtónak. S könnyeim megállíthatatlanul potyogtak.