Fuck you, JiMin! #parkjiminff

19.

-Te normális vagy? - hallottam tompán valaki ordítását. Körülöttem a világ lelassult és minden homályban úszott.

A testem hirtelen pehely könnyű lett, majd a kinti szelet éreztem, ahogy hajamba kap.

-Minden rendben lesz - súgta valaki, majd minden elsötétedett.

▪■▪■▪

Arra ébredtem, hogy valami hideg van az arcomon, ami egy morgásra késztetett.

-Sss, ne mozogj - hallottam V hangját.

-Mi történt? - morogtam.

-Hát Jimin felpofozott és az arcod felrepedt - mondta szomorúan. -De minden rendben lesz, nem olyan vészes - mosolygott rám.

-Fáradt vagyok - ásítottam.

-Gyere menjünk aludni - kapott fel menyasszonyi pózba és úgy vitt lakásom hálójába.

-Te hogyan kerültél oda? - kérdeztem Jimin házára utalva.

-Átugrottam Jimin-hez, majd mielőtt te megérkeztél én elmentem a mosdóba; aztán visszaérve csak azt láttam, ahogyan Jimin kezet emel rád - felelte, miközben levette ruháit és elhelyezkedett mellettem egy alsógatyában. -De még most sem tudom, hogy miért ütött meg - támasztotta meg feje alatt tenyerét, mikor helyet foglalt mellettem.

-Ma találkoztam egy régi barátommal, Mark Tuan-nak hívják, a GOT7 rappere - meséltem neki az említett fiúról. -Ugyanazon a gimibe jártunk és szétválaszthatatlanok voltunk, ő volt az első olyan ember, aki tényleg mindent tudott rólam. Na de a lényegre térve - fújtam ki a levegőt. - Ma találkoztunk a parkban, teljesen véletlen. Vele és a bandával töltöttem el a nap hátralévő részét. Aztán ő hozott haza. Megöleltem az autóban, amit lehet, hogy Jimin csóknak látott és bumm - mutattam az arcomra.

-Jól van, gyere ide - húzott magához V. -Aludjunk egy jót - oltotta le a lámpát. -Szép álmokat, Sophie - puszilta meg a fejemet.

-Szép álmokat, Tae - karoltam át a fiút. -De kérlek, ezt ne mond el senkinek - utaltam az arcomon helyet foglaló sebre.

-Nem fogom elmondani, ha nem szeretnéd - ásította. -De tényleg, aludjunk, jó éjt - mondta V fáradtan.

-Szép álmokat - kívántam az -egyik- legjobb barátomnak.

▪■▪■▪

Keltetek már arra, hogy az arcod olyannyira lüktet, hogy a könnyeid potyognak tőle? Erre a normális válasz az lenne, hogy "nem dehogy".
De nálam az a helyzet, hogy ma hajnalban közelről is megismerkedtem, ezzel az élménnyel.

-Tae segíts - ültem fel sírva az ágyba és a fájó ponthoz kaptam.

-Mi az Sophie? - dörmögte álmosan.

-Nagyon fáj - hüppögtem.

-Na akkor gyere, megnézem mit tehetek - fogta meg a kezemet, majd a fürdőbe húzott. Leültetve a kád szélére, kiszedte a mini elsősegély dobozt a szekrényből, majd az arcomat vette szemügyre. -Hát igen, a sebed eléggé feldagadt - húzta végig rajta az ujját, mire felszisszentem.

-Hozok rá jeget - mondta, majd kiment a konyhába és pár pillanaton belül egy zacskó fagyasztott cukorborsóval tért vissza. -Ezt találtam, de ez is megteszi - mosolygott biztatóan.

-Mért vagy velem ilyen kedves, Tae? - tettem fel a bennem már rég megfogalmazódott kérdést.

-Mert ha bármi baj van, én itt vagyok, hogy felkaparjalak - mosolygott rám. -Sophie nem ismerlek régóta - guggolt le elém. -De azt tudom, hogy amiket ez elmúlt időszakban kaptál, nem érdemelted volna meg és úgy érzem kötelességem segíteni - nyomta a fejemnek a jeges zacskót. -Meg te vagy az egyik legjobb barátom és a barátok segítenek egymásnak - rántott vállat.