My Mistake ✅

•Prológus•

Csukott szemeimen át éreztem a meleg napsütést. Bár már szeptember vége volt, azért a nap még forrón tűzött le ránk. Lassan kinyitottam a szemem. Körülöttem hatalmas kupi volt. Gyorsan felültem, de meg is bántam, mert a fejembe hirtelen fájdalom hasított. Komótosan visszadőltem az ágyba. Mi történt az éjjel? 

Aiden Heart bulijába mentünk a lányokkal. Nagyon jó buli volt, már az a része ami megmaradt. Kutattam a fejemben mi is történt. De akkor 500 decibellel elkezdett üvölteni a telefonom. Jasmine neve villogott a képernyőn. Amint felvettem, barátnőm máris belekezdett mondandójába. 

- Te otthon vagy? - kétségbe volt esve. Első gondolatom az volt, hogy bajban van. 

- Miért ne lennék? - nevettem kínosan. A saját hangom is kínzólag hatott sajgó fejemnek. 

- Este nem velünk jöttél haza. Nina mindenkit hazavitt. Téged sehol se találtunk, és utoljára Aidennel láttunk. Mi történt? - Ne. Ne. Ne. Ne basszus. Nem árulhattam el magam. Csak nem jöttek rá.

- De... Mi... Hogy.. - kezdtem volna, de Jas közbe szólt.

- Valamit keverhettek az italodba - a hangja tárgyilagos volt. - Mayának a tesója szólt, hogy semmiből ne igyunk, de mi már nem találtunk téged. Eltűntél. 

- Én... Semmire nem emlékszem. - suttogtam kétségbe esve. 

- Azonnal riasztom a lányokat - ideges volt. Ó, de még mennyire! Jasmine mindig is utálta, ha bajba kerültem.

- Tedd, ahogy jónak látod. - morogtam, majd bontottam a vonalat. 

Lassan kikeltem az ágyból és az ágy mellett heverő mamuszomból megállapítottam, hogy ez igenis az én szobám. Végig nézve magamon, még az esti ruhám volt rajtam. A köntösömbe bújva lebotorkáltam az emeletről. Apa ma se volt itthon. Egy üzenet hevert a konyhapulton. Későn értél haza, itt a gyógyszer. Hmm... Köszi apa. Azért se vettem be a gyógyszereket. Megoldom én máshogy. Főztem egy gyógyteát majd besétáltam a fürdőszobába. Ledobáltam magamról a tegnapi ruhadarabokat. A zuhanykabinba állva folyattam magamra a forró vizet. Azt se tudtam hirtelen hol vagyok. Annyira kikapcsolta az agyamat a víz, meg a zuhany előtt legurított gyógytea. Tudtam, ha zuhany után nem iszok meg egy jó erős kávét meghalok a mai napon. Hajmosás és kis sminkelés után átmentem a szobámba. A telefonom eszeveszett hangosan csörgött. A számat húzva tippeltem. A lányok most hívnak elsőre. Vagy már hívtak egy párszor míg zuhanyoztam. Amint a telefonra néztem rájöttem, nem az első nyert. Ergo teljesen dühösen verik a bejárati ajtót. Felkaptam egy fekete szaggatott farmert és egy bordó felsőt. A lépcsőn szaladva zoknitlan talpam csattogó hanggal jelezte, hogy közeledem. Hirtelen feltéptem az ajtót és a fejfájásról meg is feledkezve mosolyodtam el mikor megláttam a négy lányt az ajtóban. Maya nekem háttal ült a lépcsőn és telefonját nyomkodta. Barna hullámos haja kiengedve omlott vállára, Zöld pulóvere felett egy vékony dzsekit viselt csak. Nina mellette jobbra támaszkodott egy tartógerendának. Vörös haját copfba kötötte és kék szemei szikrákat szórtak rám. Rory éppen a cipőjét tanulmányozta unalmában, míg Jas egy pillanat alatt kapta el a kezem és ráncigált befelé a házba.

- Cass. Nem tudod mi történt az éjjel? - szőke haja ringatózni kezdett ahogy a fejét rázta. 

- Semmi? - Nina mindenre megharagudott. Ő volt a legkomolyabb ötünk közül. 

- Hát. Emlékeszem, hogy együtt mentünk - a lányok nagy szemforgatások közepette ültek le a kanapénkra.

- Remélem másnál kötöttél ki - nézett fel rám a telefonjából Maya. Utalt a házigazdánkra...

- Kösz, én remélem senkinél.... - elgondolkodtam. Mi van, ha lefeküdtem valakivel? - Kértek inni? - néztem körbe. Mind bólintottak, így a konyhapulthoz költöztünk át. Hosszasan hallgattunk. Senki nem szólt  egy szót sem, csak Maya nyomkodta azt a hülye telefonját. 

- Tedd már le - szólt rá Rory. - Mit nyomkodod megint? 

- Ne aggódjál már - nézett körbe - éppen Aiden Hearttal beszélgetek. 

- Miről? - emeltem fel a szemöldököm. 

- Próbálom kideríteni kivel voltál az este, és mit csináltál - nevetett cinikusan. Szemeim lesütöttem szégyenemben. 

- És? - Jas pattanásig feszült. Ahogy én is. Nem akartam ezt a drámát. 

- Aidennel voltál, de nem akarja megmondani, hogy mit csináltatok. Azt mondja, hogy egész este vele voltál. - Ó... Akkor ő hozott haza. 

- És ha lefektetett? - kérdezte Nina rögtön.

- Nem hiszem - ráztam a fejem. Ahj, hogy mondjam el nekik, hogy igazából mi már lefeküdtünk egy pár héttel ezelőtt? És azt, hogy mondjam el, hogy két hete együtt vagyunk? Megfognak utálni. 

- Hát jó - nevetett tele gúnnyal majd megvonta a vállát. - Filmezünk? - mosolygott. Éles váltás. Csak mosolyogni tudtam rajtuk. Ide jöttek hozzám, figyeltek rám, most meg filmeznének.

Délután a lányok még nálam maradtak, de már mindenki a másnapi iskolára akart készülni, ezért hamar hazamentek. Este 6 körül én is elkezdtem tanulgatni mikor egy üzenetem érkezett. A kis csipogó hang már hetek óta feldobta a kedvem. Annyi órányi beszélgetés és titok fűződik ehhez a pittyenéshez. Ahogy ezeken gondolkodtam hirtelen mosoly terült szét az arcomon. Válaszolni se válaszoltam csak futottam le a bejárati ajtóhoz. Aiden Heart állt ott fekete kapucnis pulcsiban és koptatott farmerban. 

- Szia Cass - nézett rám mosolygós szemekkel. 

- Aiden - nevettem majd a nyakába ugorva öleltem magamhoz a majdnem kétméteres fiút. Ujjaimmal barna hajába túrtam. Kezét a csípőmre csúsztatta, majd lehajolt a számat keresve. Lassan csókolt majd mikor kicsit meghúztam a haját ismerős nyögés hagyta el a száját. Kínosan belenevetett a számba majd heves csókokkal halmozott el. Combjaimba mélyesztette ujjait majd felkapott. Lábam a csípője köré fontam és egy pár percig megszakítottam a csókot. Gyönyörű csokoládé barna szemébe néztem. Arcán borosta díszelgett, és nyakán tetoválások kígyóztak le egészen a karjaiig és hátáig. Minden porcikáját ismertem már. Ő elmosolyodott megcsillant szája bal sarkában egy kis fekete piercing. Felhúzta az egyik szemöldökét mely felett egy apró heg helyezkedett el. Széles vállaira csúsztattam a hozzá képest parányi méretű kezem. 

- Minden rendben? - mosolygott. 

- Igen - csókoltam meg. - Mit kérsz enni? - ugrottam le a csípőjéről majd a konyha felé húztam. 

- Süss nekem palacsintát - és már pakolta is a hozzávalókat a hűtőből. 

- Ja, máris...Uram - ráztam a fejem hitetlenkedve. - Mikor mondhatom el a lányoknak, hogy együtt vagyunk? 

- Annyira jó, hogy csak a  miénk - állt meg a pakolásban, kettőnkre mutatott - Utálom, hogyha mások is beleavatkoznak. Hogy azt mondják nem illünk  egymáshoz. Nem akarom, hogy ezt elrontsa bármi is - döntötte nekem a homlokát. 

- Van más lány? - kérdeztem a két hét alatt sokadjára. 

- Cassy. Nem. Csak te vagy. Nekem is fura. De bízz bennem - adott egy puszit az arcomra. 

- Akkor süssünk - mosolyogtam kínosan.

Nem tehettem mást. Bíznom kellett benne. Bennünk. Mert a szívem mélyén tudtam, hogy valóban szeret. Csak még nekem is el kellett hinnem.

Mert csak ez maradt. A hitem.