My Mistake ✅

•23. rész: Elbírni a terheket•

Aiden Heart

- Na mi az? - pakolta le Cassy a kezében tartott szatyrait.

- Mit vettél? - terelt Jas.

- Naaa... Miről volt szó? - mosolygott édesen, majd hozzám bújt.

- Igazából, van itt valami... - azt hiszem el kell mondani. Most.

- Mi? - felém fordult nagy szemeivel.

- A terhességedről. És arról az es...

- Arról - szólt közbe hirtelen Jasmine - hogy kicsit aggódunk érted mind a ketten. A munka...

- Jaj - nevetett fel Cass. - Hagyjuk már. Jól vagyok.

- Pár hét és szülsz - néztem rá mérgesen.

- Semmi gond nincs - simogatta meg mind a kettőnk arcát. - De édesek vagytok, hogy aggódtok.

- Hát... - kezdtem ismét, de Jasmine egy gyilkos pillantással elhallgattatott.

- Szerintem holnap átjöhetnétek vacsizni - ötletelt. - Jas.

- Mi? - eszmélt fel a szőke a bambulásból.

- A lányokkal átjöttök vacsizni holnap? - szinte már kicsattant a boldogságtól. - Meg Mark és Dany. Esetleg áthívom Michaelt.

- Jézus - nevettem kínosan - mire készülsz?

- Csak úgy - vont vállat. - Utolsó vacsi, gyerek nélkül.

- Én benne vagyok - puszilta meg Jas. - De most mennem kell.

- Várj miért jöttél? - húzta össze a szemöldökét a barátnőm.

- Az esküvőről akartam kérdezni - rázta meg a fejét. - De majd, ha nem lesz az idegesítő vőlegényed a közelben - játékosan kinyújtotta rám a nyelvét. Nem tudtam, hogy most tényleg csak viccel vagy nem. De a másodikra tippelnék.

- Nos - fordult felém perverz mosollyal. - Most, hogy elment. Mesélek - vigyorgott.

- Rendben - ellenállhatatlan ez a lány.

- Nem itt- kacsintott.

- Hol?

- Kád - kacsintott, majd elszökdécselt a fürdő irányába.

- Balfasz - mondtam magamnak. Életemben nem volt még olyan, hogy kedvtelenül indultam el egy lány után, aki minden bizonnyal kevés ruhában vár egy vízzel teli kádban. De mégis. Cassy mindenre emlékeztetett ami jó és rossz. A legjobb és legrosszabb döntésem volt egyben. Nem is értettem, hogyan lehet ennyire különböző érzéseket érezni egyszerre. Utáltam magam, de csakis magam. Cassy maga volt az angyal. Sosem hibáztatnám semmiért. De ő majd fog. Nem tudom meddig fogom ezt a hazugságot húzni. De még most nem merek a szemébe nézni.

Beértem a fürdőszobába és ott ült a kádban. A víz színe fekete volt és csillámlott. Megeresztettem magamnak egy mosolyt. Irtó édes volt, ahogyan a habok közül pillogott rám. Még ő is csak gyerek volt. Mégis....

- Gyere - nyújtotta felém a kezét.

- Hova? - kerekedett ki a szemem.

- Be hozzám - mosolygott.

- De...

- Semmi, de. Rég nem volt az együtt alvásnál intimebb pillanatunk. Gyere.

- Én... - nem tudok most hozzád érni, Cassy. Akartam mondani, de szegény még azt hinné nem kívánatos.