My Mistake ✅

•24. rész: Elhidegülve•

Semmi sem változik. Ahogyan Aiden sem. Várta és vártam, de nem múlt el a mellakasomban gyűlt csomó. Borzalmasan fájt. De még én sem tudtam mi törént pontosan. Tudnom kell. Mindent tudnom kell mi és miért történt. Nagy levegőt vettem és kiléptem a szobából. Ott feküdt a kanpén és aludt. Ha nem... Annyira más volt így minden. Más volt az arca, a haja, a szuszogása. Nem tudtam rá úgyan úgy nézni. És ezért utáltam magam.

- Cassy? - szólt rekedten.

- Elmegyek fürdök. Utána meghallgatlak.

- Tényleg? - hirtelen felült és elmosolyodott.

- Tényleg - válaszom komoly volt.

Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a forró vizet. Nem akartam így tovább élni. Azt kívántam bárcsak minden máshogy alakult volna. Mégis közben, Blair még meg sem született... Nem bírtam volna mást kívánni. Ha már így alakult végig akarom ezt csinálni. Miatta. Nem is magam miatt. Nem Aiden miatt. Miatta. Mert szegény semmiről sem tehet. Arról, hogy felelőtlen voltam. Arról, hogy Aiden önző... Könnyek gyűltek szememben. Mellkasomban maró nyomó érzés vette át a helyet. Elszorult a torkom és alig bírtam nyelni. Édes Istenem... Kiszálltam a zuhanyzóból és megtörölköztem. Igyekeztem ledörzsölni magamról minden szégyen érzetet. Felvettem Aiden egyik pólóját, de amint felvettem megbántam tettemet. Amilyen gyorsan tudtam kibújtam belőle és a pizsamámat felvéve léptem ki a fürdőből. Ott ült a hülye kanapén, hülye megbánt fejjel. Ez az egész az én művem volt. A lakás, a munka... Annyira elfáradtam. Igazán éreztem magamon a terheket. Sosem voltam még ennyire meggyötört. 

- Mondd amit akarsz - ültem le mellé. 

- Én csak... Mi csak részegek voltunk. Nagyon nagyon.

- Aiden. Ha te annyira, de annyira részeg lettél volna. Bizonyos dolgokra nem is lettél volna képes. Például arra a bizonyos dologra, hogy felcsinálj - néztem rá szemrehányóan. 

- Istenkém, Cassy. 

- Az igazat mondd. 

- Jó - szemeit lesütötte - Szóval. Részeg voltál. De ennyire még sose láttalak kiütve. Nem is tudtad mit csinálsz. Egy két csapattársam úgy gondolta, most rád hajtanak. Senki se tudta, hogy együtt vagyunk és nagyon féltékeny lettem. Hazavittelek. Felmentünk a szobádba és te rám mozdultál. Azt mondtad, hogy... Szeretnéd. Én meg... Szégyellem magam, de a fiúk... meg mindenki más aki téged megkörnyékezett eszembe jutott. És úgy éreztem, hogy...

- Úgy érezted, ha megfektetsz, akkor a tied leszek és elégtételt veszel? - tátottam el  szám. Nem válaszolt. Azt hittem, hogy ha megmagyarázza, akkor majd elmúlik a haragom. Azt gondoltam a magyarázata változtat az érzéseimen. Valójában változtatott is. Hirtelen olyan haragot éreztem mint még soha. - Takarodj innen! 

- Nem - rázta a fejét. 

- Menj haza, Aiden! Most - sírtam.

- Nem, megmondtam, hogy soha többet nem hagylak magadra. 

- Jó - bólintottam. Dühösen baktatva rohantam be a szobámba, összeraktam egy éjszakára való holmimat és kivágtattam a nappaliba. Felkaptam a telefonomat és kirohantam a lakásból. 

- Cassy - rohant utánam. 

- Nem, Aiden. Nem érdekel. Engedd, hogy lenyugodjak. 

- Visszajössz? 

- Gondolom - kitéptem az ajtót és a buszmegállóhoz rohantam. Senki nem ült a buszon. A sofőr nemsokkal a házunk előtt tett ki. 

Nagyot nyeltem és beléptem.