My Mistake ✅

•2. rész: Hogy mondjam el?•

  - Semmi baj - a fejemet Jasmine ölében pihentettem, ő a hajamat simogatta. 

- Én... Én...- csak zokogtam és zokogtam már órák óta. A lányok ezer üzenetet hagytak nekünk, hogy hova tűntünk, valamint Aiden is hívott párszor. Senkinek nem válaszoltunk. Jas egy percre sem hagyott magamra. 

- Kérsz enni? - vonta fel a szemöldökét. 

- Mit szabad ennem... egyáltalán... Ó, Jasmine - sírtam fel újra. 

- Hééé. Nyugi. Mindent megoldunk, de gyere egyél valamit. Zöldséget meg húst ehetsz. 

- Kérlek ma aludj nálunk - szipogtam. 

- Már rég írtam anyának, hogy itt alszom. - mosolygott. Ó, anya. Mennyire nagy szükségem van most egy anyára. 

- Köszönöm - lassan feltápászkodtam a hideg kőröl majd leültem a konyhába egy bárszékre. 

Aiden hívott. Megint. Nem mondhatom el neki. Akkor tuti elhagy. Azt nem tudnám elviselni. 

- Cass. Egy dolgot szeretnék mondani. - nézett rám komolyan.

- Hallgatlak. - bólintottam és kinyomtam a barátomat. 

- Ne menj abortuszra. Kérlek. Sok minden lehet majd a babával, ha nem akarod megtartani. De ne menj abortuszra. Ismerlek - fogta meg a kezem - Ha azzal a tudattal kell élned, hogy elvetted az életét... 

- Nem én... - kezdtem bele, de feltette a mutató ujját. 

- Cassidy White. Te vagy a leghatározottabb, legerősebb lány, akit ismerek. De akkora szíved van, hogy tudom. Belepusztulnál. És pont azért mert erős vagy. Végig tudod csinálni. Bármi is lesz a babával utána. 

- Aiden...

- Ne ő számítson. A te életed. A te tested. Lehet, hogy az ő gyereke is, de a döntés nem lehet másé csak a tied. - eltökélt volt. És bár épp arról próbált meggyőzni, hogy csak az enyém a döntés, erősen hatottak rám a szavai. De igaza volt. Ezt nem választottam volna.

- Nem fogom elvetetni, Jas. Megígérem - szorítottam meg a kezét - De segítened kell. 

- Áthívjam a lányokat? - emelte fel íves szemöldökét. 

- Ne ma. Inkább holnap. 

- Jó - megértően nézett rám. Annyira szükségem volt rá mint még soha. Annyira szégyelltem magam, azért mert ez a hasonlat jutott eszembe. De a helyzet olyan volt, mintha egy hatalmas üveg nutellát akarnék kanál nélkül a kisujjammal megenni. De Jas és a lányok voltak a kanál. Szükségem volt rájuk. 

- Felhívom Aident. - sóhajtottam. 

- Én meg csinálok egy vacsit az ebédből. 

- Miért hány óra? - néztem rá furcsán. 

- Mindegy, a lényeg az, hogy enned kell. Korai vacsi - kacsintott és már neki is állt zöldséget szeletelni. 

Kiléptem a friss levegőre és leültem a hideg lépcsőre. Na, ezért Rory, tuti kinyírna. Beütöttem a nevet és rögtön kidobta a névjegyzékem Aiden számát. Tárcsáztam és szinte a második csöngésre fel is vette. 

- Cassy. Mondd mi történt. Annyira megijedtem. Azt mondták rosszul lettél - össze vissza beszélt. Olyan édes volt, hogy így aggódott. Szívemet megmelengette ez, de tudtam pillanatokon belül olyan mérges lesz, hogy ez mit sem számít majd. 

- Aiden, beszélnünk kell. És ez nem telefon téma - köszörültem meg a torkom.

- Mi a baj? 

- Azt hiszem, szakítani fogsz velem - suttogtam el, hogy mitől is félek. 

- Dehogy, már megbeszéltük. Sőt azon gondolkodtam mi lenne ha utánam jönnél, vagy halasztanék...

- Aiden, én terhes vagyok - Francba, Cassidy! - pironkodtam magamra. Mi a fennért nem vártam meg a holnapot? 

- Micsodaa? - a hangja ideges volt. Bosszús lett és mérges. 

- Ne haragudj rám - rögtön védekezni kezdtem. 

- De hát. Ez egy gyerek! - kiabált. 

- Ezt nem így kell megbeszélnünk. Holnap gyere át délután - kezdtem volna, de közbe szólt. 

- Cassidy most átmegyek és megbeszéljük, hogy mikor megyünk el az orvoshoz az abor... - magyarázta, de hevesen szavába vágtam. 

- NEM! Nem jössz át, mert Jasmine itt van és itt is alszik. És nem, ismétlem NEM lesz abortuszom. - rivalltam rá. 

- Cass miből tartod majd el? Hogy fogsz tovább tanulni? - aggódni kezdett. Hozzászoktam már a hirtelen hangulatingadozásaihoz. De most én is túlreagáltam egy kicsit. 

- Szerzek pénzt. Ha apa nem ad abból a tömérdekből ami van neki, akkor majd dolgozom. Megoldom. Veled vagy nélküled - nyeltem egy nagyot -de megtartom. 

- Cass... Nekem még idő kell. 

- Megértem. Majd hívj fel kérlek. 

- Jó - szűkszavú volt. 

- Aiden... Szeretsz te engem igazán? - kérdeztem, de tudtam felesleges. 

- Kedvellek Cassy. 

- Jó éjt - és ezzel kinyomtam. Nem szeret. Lehet idővel belém szeretett volna, de még nem szeret. És most a közös gyerekünk közénk áll. Mi van ha ezért utálni fogom a picit? Mi van, ha utálni fogom a gyerekem, azért mert feláldoztam érte az életem. Aztán elgondolkodtam. Miért gondolkodok ezen? Örökbe is adhatom. Hirtelen megráztam a fejem majd befutottam Jasmine - hez. 

- Gondolkodtam. És nem látom értelmét annak, hogy 9 hónapig nevelem a szívem alatt, és utána ne lássam soha. Úgy, hogy ha nem is apám segítségével, de meg tudom oldani anyagilag. Jas.... én megtartom ezt a gyereket - szóltam és valahol mélyen örülni kezdtem. 

- Tudtam, hogy így döntesz - mosolygott majd szorosan megölelt. - Megfogjuk oldani. Ígérem. 

Két tálcával az ölünkben ültünk az emeleti szobámban és néztük a TV-t. 

- És... Tudom, hogy nem tudsz semmit. De a holnapot megbeszélhetnénk - nézett rám azokkal a nagy zöld szemeivel. 

- Igen  - húztam a szám. 

- Kértem neked 9 -re időpontot az én nőgyógyászomnál. Ő nagyon rendes és tényleg tuti kedves lesz veled. Suliba majd mondom, hogy beteg vagy - kacsintott. - De a lányok nem tudják mi van. Holnap el akarnak majd jönni. Elhozhatom őket? - félve pillantott a tévé képernyőjéről ismét rám.

- Muszáj tudniuk róla. Csak ti lesztek nekem. 

- Aiden? - ívelt szemöldöke olyan magasra ugrott azt hittem belefut a hajába. 

- Azt hiszem mi most... Szakítottunk. - egy könnycsepp hagyta el az arcom.

- Cass, mi segítünk. - ölelt meg. - De mindenről tudnunk kell. 

- Tudom. 

- És apukád? Nagyszüleid? 

- Papáéknak el mondom. Nagyira is szükségem lesz. De apát a végére hagyom. 

- Cassidy. Nem lennék a helyedbe - harapta be alsó ajkait. 

A film után én elmentem zuhanyozni majd miután a sminkemet is lemostam befeküdtem Jas mellé az ágyamba. Ő már rég aludt. De nekem nem ment. Valaki van a hasamban. Vajon fiú lesz vagy lány? Sötét szeme lesz mint Aidennek vagy kék mint nekem? És a bőre? Vagy a haja? Vicces lesz mint az apja? Vagy nyűgös mint én? Egyet tudok. 

Most már ketten vagyunk.