My Mistake ✅

•8. rész: Várva várt találka•

- Máris szólok neki - szólt a recepciós. Nem volt túl kedves. A harmincas éveiben járó, szőke hajú rideg tekintetű nő volt velem szemben. Furcsán méregetett. Miért is akar egy 16 éves lány ingatlant vásárolni? Nem voltam neki szimpatikus, és pont azért, mert így reagált rám én is felvettem a védekező üzemmódomat. 

- Kösz - durcáskodtam. Nos, gratulálok, Cassidy. Most aztán megmutattad ennek a banyának, hogy érett nő vagy. Szép munka. - szidtam magamat belül. 

- Felmehet - még csak rám sem nézett. Pötyögött a hülye gépén. Istenem. Egy sóhaj kíséretében elindultam a lift felé. Várjunk csak. Azt se tudom, hova mehetek fel. Hirtelen bepánikoltam. Szerencsére a liftben a gombok mellett nevek voltak. Megnyomtam a 10 -es gombot és már úton is voltam Mr. Thomashoz. 

Egy nyüzsgős folyosón állt meg a lift. Kiléptem belőle a fénylő márványra és hangos kopogásommal vontam magamra a figyelmet. Az emeleten leginkább férfiak dolgoztak. Egy két nőt vettem csak észre. Anyám, de jó munkamorál. Egy nagy irodarészlegbe keveredtem. Éreztem, hogy lassan elvesztem a fonalat. Hála az égnek, egy csinos üveg ajtón díszelgett dőlt betűkkel, emberem neve. Mosolyogva álltam az ajtó előtt. Most mi? Bekopogjak egy üveg ajtón? De hát, látja, hogy ott vagyok... Mindegy. Kopogtam. Ő furcsán nézett rám majd az órájára pillantott. Gondolkozóba esett majd hirtelen láttam rajta a megvilágosodás hullámát. Intett, hogy menjek be. A dolgozóban sötétbarna bútorok voltak. könyves szekrények, egy fotel és egy hatalmas tölgyfa íróasztal. Rajta papírkötegek és egy számítógép.

- Jó napot - nyújtottam a kezemet. - Cassidy White vagyok. 

- Szervusz - rázta meg határozottan az ő keze mellett eltörpülő jobbomat. - Mark Thomas vagyok. Nyugodtan tegezz, nem vagyok még olyan idős. 

- Én... Nem is tudom mit mondhatnék - nevettem kínosan. 

- Én készültem, ne aggódj. Az egyik - egy pillanatra elgondolkozott - ismerősöm egy banknál dolgozik. Nem sokára ide ér. Úgy véltem, szívesebben intéznéd a hitelt is egyúttal ezzel. Nem sok mindent tudhatsz még. Segítünk, ne aggódj. 

- Oh.. Köszönöm - motyogtam. Mark nem lehetett idősebb 28 -nál. Magas volt, göndör barna haja. Sűrű szempillái keretezték barna szemeit. Hófehér bőre volt. Enyhén borostás arca barátságos benyomást keltett. Férfias alkata és ápolt keze nem volt összhangban. Legalábbis számomra. Életemben nem láttam még ilyen szép férfi kezet. Éppen ezen gondolkodtam, hogy mivel ápolhatja a körmét mikor bejött az "ismerős". Becsapódott az ajtó és ennek hatására a roló is lehúzódott, így az irodába nem lehetett belátni az irodarészlegről. Szőke hajú, igazán nagyon magas férfi lépett be. Férfi... pff. Huszonéves lehetett maximum. Széles vállai és csibész mosolya ragadt meg bennem. Nagy lábaival átszelte a szobát. Rám nézett majd ennyit mondott.

- Pardon, kislány - szégyenlősen mosolygott majd egy gyors csókot lehelt Mark szájára. Ó! Huha. Hát... kínos. Elég kínos. Hirtelen elkaptam a fejem és mosolyogva néztem a földet. 

- Dany - hallottam az ingatlanosom hangját. - Ne most. Ő az a lány akiről...

- Ó! Szia - mosolygott. - Dany Moore vagyok. Mondd nem vagy nagyon kétségbe esve? - ült le az asztalra. Amúgy is magasabb volt mint én. De én a széken ülve, ő pedig az asztalon tornyosulva elég drasztikus képet festhettünk. 

- Hogyan? - védekező mechanizmus betöltve. 

- Ne haragudj rá - vette át a szót Mark. - Nagyon... nyers. 

- Aha, észre vettem - fordultam el.

- Nos. Akkor beszélünk hitelről? Vagy miért hívtál? - nézett Dany Markra.

- Cassidy? - mosolygott rám a göndör.

- Igen - bólintottam faarccal. 

- Én már elő is készítettem a dokumentumokat. Ez azért nem szokásos, hogy így csináljuk - mosolygott kedvesen Mr. Moore. - Mark elmondta, hogy lakás hitelt vennél fel. Szinte csak át kell olvasnod és aláírnod. 

Dany minden részletet elmondott. Mire mennyit kell fizetnem, hogyan és mikor. Megbeszéltük, hogy neki kell utalnom a pénzt és ő elintéz mindent. Mark pedig mondta, hogy a lányok megnézték nekem a lakást és áldásukat adták rá. Ezen kicsit meghökkentem. 

- Szeretném én is megnézni. - mondtam határozottan.

- Gyere megmutatom - állt fel Mark. Még gyorsan aláírtam Dany papírjait és utána mentem. 

Az ő autójával mentünk, én ültem hátul, ők pedig elől. 

- Jól érzem, hogy nem sima ügyfélként kezeltek? - hajoltam kettejük közé. 

- Aha - Dany megvont a vállát. 

- Hát jó - nevettem fel. 

Megálltunk nem messze a városközponttól. Egy szép utcában. Sok fa és sok ház alkotta az utcát. Több kisbolt is volt a környéken. Cégek logói lógtak pár utcával arrébb. Tetszett a környék. Egy nagy társasház előtt parkoltunk. Felmentünk a lépcsőn. Negatívum, mindent gyalog kell felvinni. Hat emeletből a hatodik. Beléptem a lakásba. Kis előszoba, egyenesen tovább egy ajtó, jobbra nagy tér. Egy egészen szép konyha. Ez lehet a nappali, étkező és konyha. Hatalmas ablakok, sok természetes fény. A nagy térből két ajtó nyílt. Két szoba. 

- Tökéletes megveszem - mondtam mosolyogva.