My Mistake ✅

•13. rész: Tranzakciók•

Sok gondolkozás után végül a zöld gombra nyomtam. Először az jutott eszembe, mi van, ha véletlen hív fel. Vagy csak játszadozik... Az a csodálatos 4 hónap, Aidennel... Minden eszembe jutott. A csókok, az ölelések a terveink...

- Haló? - nyögtem erőtlenül a telefonba. Hangos zene áradt át a készüléken az én fülembe.

- Cassy... - be volt rúgva. Már már a szagát is éreztem. Szuper, csak egy leszek a sok szám közül, akit felhívott.

- Mit akarsz?

- Ne légy undok kérlek - nyöszörgött.

- Mit vársz? Tapsikoljak örömömben, hogy itt hagytál?

- Én szeretlek - mormolta.

- Részeg vagy - sóhajtottam.

- Emlékszel, mikor az állatkertben sétáltunk? - alig lehetett érteni mit beszél.

- Hogyne- forgattam szemeim.

- Azt mondtam, milyen jó kis család leszünk... Hogy majd eljárunk kirándulni, és sokat leszünk együtt..

- Sok mindent mondtál, de azok csak egy kisfiú ígéretei voltak. Az én gyerekemnek, egy férfi kell.

- Még te is gyerek vagy - kiáltott rám.

- Te pedig már nagykorú. Miről is beszélünk?

- Rohadt életbe.... - szidkolózott. - Be akartalak mutatni a családomnak, nagyon jó családom van. Imádtak volna...

- Mégsem tetted.

- Mert féltem. 5 hónapos terhes vagy már lassan... Anya kinyírt volna.

- Értem, szóval, ha egy kisbabát viszel haza, akkor nem fog? - gúnyolódtam. Ez tiszta hülye.

- Te sem mondtad el apádnak. Fogadok akkor se fogod, ha hazaért.

- Konkrétan, elmondtam - hazudtam picit - Nem otthon élek, seggfej.

-Mi? - ordított bele a készülékbe.

- Van még valami mondandód? Mert, ha nincs, van jobb dolgom is - közöltem szárazon.

- Nehogy lerakj! Mindig elmenekülsz a problémák elől. Benyögöd a telefonba és kinyomod. Rohadtul idegesít.

- Te egészen Európáig futottál el - motyogtam.

- Szeretlek... Várj rám, Cassy - suttogta nyugodtan.

- Nem kérheted ezt - a torkom elszorult... Könnyek gyűltek a szememben. Nem szabad sírnom.

- Az lehet - nevetett kínosan - De kérem. És lehet, holnap már nem emlékszem erre. De te is tudod.. A részeg ember nem hazudik...

- Talán várni fogok rád.

- Köszönöm - sóhajtotta. - Gondolom most leraksz. Szia, Cassy.

- Szia - lehunytam a szemem, és egy könnycsepp utat engedett magának. Az első cseppet követte a többi. Ott pityeregtem a hülye felfújhatós matracon. Kint már besötétedett, én meg nem bírtam aludni. Kimásztam az ágyból és pakolni kezdtem. A dobozok halomban álltak egymáson, mellettük szatyrok. Nem éreztem magam annyira stabilnak fizikailag, hogy én itt elkezdjek bútorokat össze szerelni, így hát a szatyrokhoz léptem. A beépített szekrényeket kinyitva, bepakoltam a tányérokat, és bögréket. Mark vagy nagyon gyorsan kiismerte az ízlésem vagy csak neki van jó ízlése, de minden bögrét mintha csak én választottam volna. Fekete és fehér bögrék, mindegyiken valamilyen felirat. Tovább pakoltam, a konyharuhákat fiókba, alátéteket és a kétféle terítőt is ugyan oda tettem. Szépen lassan az evőeszközök és lábasok helyét is megtaláltam. A konyha kész is volt. Kell még egy kávé és egy teafőző meg pirító.. Fhúha. Írtam is egy üzentet Marknak, hogy holnap ugorjanak el értem. Mivel még választ nem kaptam, így a következő szatyorért nyúltam. Szappan tartót és törölközők garmadáját találtam benne, így a nehéz táskát magam után húzva mentem a fürdőszoba felé. A kis szerkénybe nem sok mindent pakoltam, hiszen kevés volt a hely. Betéteket és egy két törölközőt. A mosdókagyló melletti fogasra kiraktam a köntösöm mellé egy olyan törölközőt, amit én fogok használni, lehetőleg már ma este. A pultra kipakoltam a szappantartót és a kis tálkákat, és beleraktam a fogkefémet meg a fogkrémemet. Azt az árva fogkefét látva elszorult a szívem. Aiden fogkeféje is itt lehetne. Te jó ég! Miről is beszélek? Ez csak egy nyomorult fogkefe. Leterítettem a kis szőnyegeket a kád és wc elé, majd a bejáratnál lévő beépített szekrényekhez léptem. Ágyneműket és törölközőket raktam be majd bezártam. Holnap drogériába is kell mennem, meg baba boltba. Fhú. Szuper. Mark épp visszaírt mikor a fürdő felé vettem az irányt. Reggel 9 -re értem jönnek. Most este 10 van. Elindultam a tágas fürdő felé, és ismét elkönyveltem magamban, hogy kéne egy roló. Sebaj. Engedtem egy forrókád vizet majd beleültem. Szemeimet lehunytam és vártam. Mire? Talán, hogy minden rossz eltűnjön. De hát semmi sem változott. Hirtelen jutott el a tudatomig, hogy lassan megint meg kéne látogatnom a nőgyógyászt. Lassan már meg tudná mondani, hogy mi a baba neme. Édes Istenem, ha arra gondolok, hogy 18 hetes terhesen fekszem egy kád vízben, és csak magamra számíthatok... Ekkor hallottam, hogy csipogott a telefonom. Lassan kiszálltam a vízből majd vizesen a köntösömbe bújtam. Átslattyogtam a nappaliba és megnéztem telefont. A számlámra átutalták a fizetésemet. És még egy üzenet. A számlámon kicsivel több pénz volt mint kellett volna. Konkrétan sokkal több. Valaki pénzt utalt a számlámra. Aiden Heart. Mi a fene? Mérgelődve vettem fel a pizsamámat. Ruhákat is kéne vennem, mert már mindenből ki van a hasam. Mi volt ez a pénz Aidentől? Honnan van ennyi pénze? Istenem, én még egyszer megverem.

Reggel hétkor szólt az ébresztő órám. Fáradtan morogva keltem fel és indultam el a konyha felé, ami jelent esetben 3 méterre volt az ágyamtól. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a joghurtot, meg az egyik polcról a müzlimet. Összekevertem a kettőt, aprítottam bele epret meg kiwit és leültem a matracra. A bárszékeket is ki kéne pakolni.

Meg nagyon kéne egy tévé. A telefonomat nyomkodva meredtem magam elé. Fáradtan kanalaztam a reggelimet majd miután befejeztem elmosogattam. Ismét a fürdőbe mentem. Sminkeltem és felkaptam az egyetlen terhes farmeremet és egy bordó passzos hosszú ujjú felsőt. Január volt már. És rettentő hideg. Emlékszem még karácsonykor Aidennel a vásárban sétálgattunk. Ő forralt bort én meg kakaót ittam. Szenteste apa és én a konyhában sürgölődtünk. Aiden átjött vacsorázni. És az ajándéka.. teli találat volt. Egy csodaszép ezüst láncot vett nekem amin egy apró A betű lógott és egy fehér pulóvert, amin "Az én barátomnak lenyűgöző barátnője van" szöveg díszelgett. Te jó ég, imádom azt a pulcsit. Ő tőlem "Hűséges verzió" rövid ujjú felsőt kapott... Ami azt illeti, eléggé hasonló ajándékot adtunk egymásnak amin apa akkor nagyot nevetett.. Haha. Szuper. Most már se Aidenem, se apám...

Szomorúan emlékeztem vissza a télre... A cipőmbe belebújva a kabátomat magamra véve és a sálamat a nyakam köré tekerve könnyeztem be. A szilveszter éjjel tökéletes volt. Buliba mentünk, kihez máshoz, mint Jones -testvérekhez. Ő végig velem foglalkozott és táncolt. Minden perceben édesen suttogott a fülembe. Sírógörcs fogott el a lépcsőházban.... Nem nem... Nem szerethetem ennyire. Leültem az egyik lépcsőfokra és a korlátnak döntöttem a fejemet. Minden kicsúszik a kezeim közül. Dudaszót hallottam így futni kezdtem. Mark ült az anyós ülésen a volánnál pedig Dany. Hátulra bepattantam.

- Ma hova megyünk? - mosolygott rám Mark hátra fordulva.

- Hát ti gondolom dolgozni.

- Én szabadságot vettem ki - jelentett ki Dany.

- Én meg 11 - ig ráérek - mondta a göndör.

- Valami elektorinkai céghez. Kéne pár dolog a konyhába, meg egy tévé. Aztán bababolt, meg drogéria.

Dany leparkolt a plázánál. A terv az volt, hogy ők megveszik nekem a tévét meg a konyhai eszközöket én addig válogassak a drogériába. A bababolt innen még messze volt, és amúgy is. Előbb még orvoshoz is el kell mennem. A boltban egy csomó új dolgot kellett vennem, lassan kezdetét is vettem a vásárlásom mikor csipogott a telefonom. Számla egyenlege... szólt az üzenet. Átutaltak a számlámra megint egy rakat pénzt. Mi a fene? Átutaló neve Aiden Heart. Na jó. Hirtelen elöntött a harag. Gondolkodás nélkül hívást indítottam, második csengésre fel is vette.

- Mi fenét képzelsz, te magadról? - daráltam idegesen a telefonba.