Back To School

Bevezető

"Kedves Naplóm!

Nem is tudom hol kezdjem. Valahogy egyre jobban kezd kifutni a kezeim közül az életem irányítása.  Kicsit úgy érzem, hogy elakarnak tenni láb alól, de mindig csak azt hajtogatják, hogy ez csak az én érdekem miatt van. Anya alig lát ki a munkából, apa meg mindig külföldön van és nem elég, hogy túl keményen tanulok, a szüleim még egy olyan iskolába küldenek, ami túl messze van a lakásunktól, így koleszba kell majd járjak. Jah és a túl meszét egy másik országra értem, ami valószínűleg mindenen túl van. Ami igazán nem vonz. Korlátok és szabályok nélkül akarok élni... De ez lehetetlen lesz egy ilyen helyen. Nem is tudom, kiket sajnálok jobban... magamat, vagy a koli felügyelőit? áh nem vagyok én valami nagy önsajnáló, így legyen a második választás.  Azt sem tudom, hogy mit vigyek majd magammal. Meg mi van, ha nem leszek szimpi az osztálynak, mert nem onnan származok mint ők? Mottóm: légy gyors és láthatatlan. Azaz menj be az osztályba és ne beszélgess senkivel se, ha csak nem valaki önszántából jön oda bemutatkozni, mert akkor ám elő kell venni az 1000 wattos mosolyt. Fontos az első benyomás.  A volt angol tanárom mindig azt mondta, hogy jobb ha nem mosolygok, mert úgy nézek ki, mint valami rossz vudu baba. Ezzel teljesen rám hozta a frászt. Anyától viszont hiába kérdezem meg, hogy szépen mosolygok-e, mert ő még akkor is azt válaszolja, hogy "Igen kislányom gyönyörű a mosolyod" ha még csak rám sem néz. Egyébként nemrég befestettem vörösre a hajamat. Apáék természetesen egyből kiakadtak, de már kezdik megszokni. Ami jó, mert tudják, hogy úgyse festettem volna vissza egyhamar.... Mai napra valószínűleg befejezem az írást, mert most már nem tudok mit mesélni. De ne félj, hamarosan visszatérek újabb kisebb sztorikkal és elmesélem, hogy milyen lesz az új sulim...."