I wanna rock (you)

III. Cause I'm hot, young, running free...

1987. március 4. Kedd

Nikki

Már mindenki elhúzott.
Huhh...
Alig várom, hogy belőjjem magam.
Kibaszott ideges voltam a srácokra mikor megtudtam, hogy bulit akarnak tartani... Nálam!
Szétverték a lakást és az összes tartalékomat eltüntették.
Már csak a herka maradt nekem.
Még bementem a fürdőbe és kerestem valamit, amivel elköthetem magam, de amikor benyitottam rémes látvány tárult elém...
Egy csaj feküdt a kádamban. Az a csaj, akit tegnap Nancy hozott. Emlékszem, ő oltott ki. Mondjuk igaza volt. Vagy öt napja nem fürödtem.
Az orra alatt ott volt a megszáradt vércsík és a pólóját is vörös pöttyök tarkították.
Kokainos zacskók hevertek a földön... Te jóságos ég! Ez a csaj olyan mennyiségű anyagot pusztított el, ami még nekem is sok lenne. Na, jó ez túlzás...
Felpattantam és rémülten megnéztem, hogy él-e még.
Odahajoltam a mellkasához.
Lélegzik!
Hallottam a csendes szuszogását. Nagy kő esett le a szívemről.
Most mit csináljak vele?
Nagy nehezen a karjaimba kaptam és levittem a lépcsőn.
Letettem a kanapéra én meg fáradtan leült az egyik fotelbe, és nyűgösen az tenyerembe temettem az arcom.
- Sosem fog véget érni ez a nap! - nyüszítettem fel.
Most várjam meg még felkel vagy mi?
Jobban szemügyre vettem.
A végletekig szakadt és egyszerű volt. Szakadt farmert viselt, amiből szinte teljesen ki volt a lába. TS póló. Nagy, barna, tupírozott lobonc... Egyértelműen egy buta kis punk csaj volt, aki kurva menőnek hiszi magát csak mert rockot hallgat. Én is ilyen voltam kb tizenöt évesen.
Úgy voltam vele, hogy inkább megvárom még felkel.
De mi van, ha nem kel fel?
Hogy keltsem fel?
Hideg víz?
Nem kéne szegényre a frászt hozni...
De mi van, ha nem ébred föl magától?
Nem kívántam, hogy meghaljon...
Finoman megérintettem a vállát és arrébb simítottam a haját.
- Hé! - suttogtam - Hallasz? Kelj fel!
Kissé elkezdett mocorogni.
Pislogott egy sort aztán kinyitotta a rémült szemeit és fölnézett rám.
- Jajj! Hol vagyok? Mi történt? - pattant fel.
- Nyugi! Csak túllőtted magad egy kicsit... - mondtam, nyugodtságot erőltetve a hangomba.
- Vége a bulinak? - kérdezte idegesen.
- Már régen.
- És én itt maradtam?! Neee! Ó ne!
- Nyugi. Hozok neked vizet... És egy törülközőt, hogy letöröld az arcodat. - felpattantam a fotelból és szaladtam a cuccokért.
- De mi lesz velem?! - hallottam kétségbe esett kiálltását a hátam mögül.
Hát még velem...
Mire visszatértem, végig feküdt a kanapén és beletemette az arcát a díszpárnámba. Nekem volt díszpárnám?!
- Nem! Nem! Nem! - mondogatta.
Te jó ég! Miért büntet engem a sors?!
- Hé! Nyugi! Mi a baj?!
Felült és most kicsit jobban szemügyre vehettem az arcát. Sápadt bőr, semmi smink, pisze orr, kék-barna csillogó szemek, világos, lapos ajkak, éles arc csont... Aranyos... Miii?! Ezt most azonnal szívd vissza Sixx! Ennyire nem adhatsz lejjebb!
Ugyan már, ennél lejjebb már nem is lehetnék.
A díszpárnámat asszem dobhatom a kukába mert tiszta vér meg könny, meg takony volt.
Kikapta a törülközőt a kezemből és durván letörölte az arcát.
- Kössz - mondta és visszanyomta a kezembe a koszos rongyot aztán kikapta a másik kezemből a poharat és mohón inni kezdett.
Leültem mellé és újra megkérdeztem:
- Mi a baj? - mióta érdekel ez engem?
- Ez túl bonyolult!
- Akkor most mész vagy mit szeretnél? - kérdeztem kissé türelmetlenül.
- Nincs hova mennem! - fakadt ki. - Találkoztam azzal a csajjal, Nancyvel aztán eljöttünk erre bulira. A táskámat elhagytam! Abban volt minden pénzem! Tegnap jöttem a városba és azt sem tudom hol vagyok. Az első napon, az első drogozásom alkalmával túladagoltam magam! Most itt ülök a házadban és azt sem tudom hova menjek! - nézett sokkosan maga elé.
Szóval, próbáltam ebből a sok mondatból értelmet kifacsarni.
Elhagyatott, eltévedt, nincs pénze se barátai, se semmije.
Kezdtem megsajnálni...
A monológja végén nekidőlt a vállamnak és felvonyított.
Tartózkodóan megveregettem a hátát.
- Majd elviszlek... ahová menned kell.
- Nem tudom hova menjek! - rámnézett azokkal a fura, vibráló színű szemeivel. Mi ütött belém?
Elvonási tünetek.
Ez a csaj olyan jelentéktelen volt... Mint egy kóbor macska, aki mindig másoktól várja az ételt és sehol nem kívánatos.
Nem volt olyan feltűnően szexi. Kis mell, kis fenék, széles váll... Kurva nem lesz belőle az biztos. Inkább valami csicskás.
Felállt és fel-alá kezdett járkálni.
Most láttam csak milyen magas volt.
Összességében átlagon aluli...
- Mit tegyek?!
Hirtelen megtorpant és rámnézett.
- Aludhatok nálad?
- Mi?! Nem! - Az kéne még!
- Ahhj!
Húúú...
- Nancy szerinted befogadna?
- Tekintve, hogy az a sznob szülei háza, kötve hiszem. - mondtam közömbösen. Már attól megfájdult a fejem, ha arra a narkós ribancra gondoltam. Durva csaj volt. Gazdag, boldog családi háttérből, aztán, amikor megcsináltuk a Crüet, megismert minket, mi meg lehúztuk szerencsétlen kiscsajt a pokolba. Akkor még gyönyörű, hosszú haja volt, szép kihúzott szemei, kislányos, ugyanakkor szexi, fejletlen domborulatai... Mostmár csak egy lelketlen játékbaba...
- A srácok?
- Milyen srácok?
- Tommy, Vince, Mick...
- Nem fogják vállalni. - vontam vállat.
Leült mellém, a két koszos tenyerébe zárta a kezem és kétségbeesetten nézett rám.
- Segíts! - könyörgött.
Savanyúképpel ránéztem a kezemre, amit még mindig szorongatott aztán vetettem egy pillantást rá. Úgy térdelt ott előttem mint egy alávaló szolga. Siralmas látvány volt.
- Ja, bocs... - kapta el a kezét.
Kihúztam magam és felsóhajtottam.
- Na, jó... Megpróbálom felhívni Nancyt. - és mentem a telefonhoz.
Addig úgy se fogom tudni nyugodtan belőni magam, amég itt van...
Idegesen ült a kanapén és figyelte, ahogy tárcsázok.
- Csá! Hé Nanc, valamit itt hagytatok!
- Mi? Ja, Mary! Ahhj!
- Így hívják? - csodálkoztam.
- El tudod hozni?
- Öhm... - hátra néztem. Reménykedő szemekkel nézett vissza rám. - Nem tudsz érte jönni?
- Ahhj! Hozd már el! Most amúgy is józan vagy, ahogy hallom! - gúnyolódott.
- Fhú! Megyünk! - csaptam le a telefon kagylót. - Hülye picsa...
- Megyünk? - kérdezte kelkesen.
- Gyerünk! - intettem hanyagul.
- Ez az!
Mikor a csaj kilépett a bejáraton, rögtön vinnyogni kezdett.
- Baszki, de hideg van!
- Plusz tíz fok van! Ez mióta hideg.
- Szerintem meg inkább mínusz tíz! - kötött bele. Mondjuk elég rendesen fújt a szél.
- Ahhj! Adjak kabátot?
- Nem, nem kell. - utasította vissza.
- De adok mert nem akarom, hogy egész úton kényeskedj! - és már mentem is vissza egy szakadt a bőrdzsekiért, amit már rég nem vettem fel.
- Köszi! - bújt bele boldogan.