I wanna rock (you)

X. Top secret

1987. március 12. Szerda

- Mary... Jó reggelt... Lennél szíves lemászni rólam végre, hogy a blablablablabla...
- Meh... Izé... Hagyd a...
- Mary!!!
- Miva... - csaptam finoman magam elé. A kezem beleakadt valakinek a fejébe.
- Kelj már fel! - ez Tommy.
- Na! Jó! - ültem fel és pislogva próbáltam visszanyerni a látásom.
- Le - szállsz - vég - re - ró - lam? - kérdezte türelmetlenül.
- Bocs. - gurultam le a padlóra, lustán. - Óra?
- Tököm tudja.
- Reggel tíz. - jött le Vince a lépcsőn egy lila, kínai fürdőköppenyben.
- Ez aztán kurva szexi. - röhögtem. Talán ez a kijelentés félreérthető volt számára.
- Kössz. - mosolyodott el.
Francba. A tegnap este megmaradt képei cikáztak a tudatomban. Pontosan emlékszem a csókra. Talán én reagálom túl...
- Baby, nekem el kell mennem a fodrászhoz szóval majd csak délben jövök. Puszi. - jött le Mrs. Neil és egy csókot nyomott Vince szájára.
- Sziasztok! - intett nekünk.
- Csá Sharise! - intett a kanapéról Tommy.
- Szi...a... - köszöntem csendben.
- Ohh... Uhhh... - nyújtózkodott Tommy. - Én mentem gyerekek. - és elhúzott! Ezt a csávót?!
Felmásztam a kanapéra és a homlokomra tettem a csuklóm.
- Hol vagyok? - kérdeztem unottan.
- A Neil birtokon.
- Kurvára örülök neki. Többiek?
- Nanc az emeleten. Nem fog egy hamar felkelni...
- Asszem én is mentem. - álltam fel.
- Ne! - állított meg.
Felhúzott szemöldökkel néztem rá. Mi a franc?
- Neee.... Izé... Nem várod meg Nancyt?
- Nem. Mennem kell dolgozni, bocs. Na császtok! - siettem ki az ajtón.
Ha Vincenek ez jelentett valamit... Ugyan már... Nem hinném... Nekem tuti nem. Pff... Jajj! Annyit gondolkodom, hogy belefájdul a fejem!
Egyébként tulajdonképpen hol a jó kisfaszomban is vagyok? Ja, bocs fogalmam nincs.
Visszafordultam és bementem a házba.
- Itt hagytál valamit? - kérdezte Vince a konyhából.
- Nem tudom hol vagyok. - ráztam a fejem és hülye fejet vágtam hozzá. - Elviszel? - ez olyan ciki volt.
- Aha, pillanat. - szaladt fel a lépcsőn és tíz perc múlva lejött egy veszkó csizmában, egy lilás bőrdzsekiben és egy fehér gatyában. Hirtelen újra a Theatre Of Painben éreztem magam. És tényleg az volt. Az én életem a vonagló fájdalom színháza volt. Már nem azért mert olyan sokan csináltak belőlem bolondot... Nem kell abba segíteni, csinálok én magamból!
- Ütős szerkó! - vigyorogtam.
Beszálltunk Vince aranyos, piros Ferrarijába és elhajtottunk a Sunsetre.
Kikönyököltem az ablakba és vizsgálódva néztem Los Angeles ezen részét.
- Elképesztő! Pezseg a kultúra! - nevettem el magam. - Ez Beverly Hills? - mutattam ki az utcákra.
- Ja, ja. Tetszik?
- Még jó, hogy! Kurva puccos környék!
- Költözni fogunk.
- Mi?! Miért? Ki akarna innét elköltözni?!
- Az esküvő után veszünk egy házat a belvárosban. Shariset oda köti a munkája.
- Ez megéri?! - értetlenkedtem.
- Bármikor vehetek egy újat. - vont vállat.
- Pff... Ti már milliomos fejjel gondolkoztok. - ráztam a fejem.
- Miért? Baj?
- Nem, csak... Mindegy...

Elvoltam a boltban. Pakolgattam, rakosgattam, olvasgattam stb. Joe elment, vevő nem volt.
Kb délben rontottak rám a megmentőim.
- Hey! Mary, Mary, Mary! Mizu? - rontott be Tommy és rögtön rávetette magát a lemezekre.
- Dolgozom. - hagytam annyiban.
- Mi a mai program? - kérdezte Nancy.
- Lakás vásárlás. - vigyorogtam.
- Tényleg? Hol?
- Valami lepukkant kéró. Annyira emlékszem, hogy a Normában van.
- Azta! Az kurva menő! Gondolj bele! Minden klubb egy köpésre!
- Ja, ja. De ne éld bele magad mert a hirdetés már régi és egy ilyen olcsó lakásra simán le csapnak.
- Mennyi?
- Itt a hirdetés. - nyújtottam át az újságot.
- A Norma Placeen... valami társasházban... Sürgősen eladó... Áron alul... - olvasta hangosan. - Mary... Nekem van... Szóval... Nem lehetne, hogy együtt vesszük meg?
- Pff! - röhögtem. - Neked minek lakás?! Egy palotában élsz!
- Tudom, de önállósodni akarok és a szüleim azt mondták, hogy amég náluk lakom addig az van, amit ők mondanak... Természetesen szarok rá, de azért néha idegesítőek. - vont vállat.
- Ennyi?!
- Aha. - hihhhhetetlen ez a csaj...
- Jó. Akkor gyere el velem. - törődtem bele.
- Kifizetem...
- Mi?! Nem! Nem engedem, hogy kifizesd! Nem foglak kihasználni! Felezünk. A szüleid nem is biztos, hogy adnak pénzt.
- Ki mondta, hogy ők adják a pénzt? - mosolyodott el ravaszul.
- Mit csináltál? - szaladt fel a szemöldököm.
- Semmit! Miért gondolja mindenki, hogy mindig van valami?! - panaszkodott. Tommy elkapva a mondat foszlányt, átsiklott Nancy mellé és átkarolva a vállát lenézett rá a kerek lencsés napszemüvege mögül. Nancy ártatlan szemekkel nézett fel rá.
- Azért, aranyom, mert te mindig csinálsz valamit. - vigyorgott. - Mary, nem is tudom az a környék elég durva mostanában. - fordult hozzám. - Banda háborúk, drogdílerek minden sarkon, csövesek... - csámcsogta, rágóval a szájában.
- És szerinted ez engem megállíthat? - vigyorogtam.
- Attól függ... - vont vállat bujkáló mosollyal.
- Mitől?
- Hogy bírod-e, ha megbasznak. - tört ki belőle és Nancyből a nevetés.
- Kit basznak meg? - jött egy hang az ajtóból.
- Zakk! - kiálltottam boldogan.
- Csá! - intett Tommy.
- Szia szép fiú... - mérte végig Nanc.
Ő csak bejött a pult mögé, a derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt.
- Tegnap nem jöttél. - emlékeztettem.
- Tudom, sajnálom. Dolgom volt.
- Legközelebb ne legyen, oké?
- Ígérem nem lesz. - húzott magához.
- Ez a csávó, akiről mondtad, hogy, hogy meghúzott? - kérdezte bambán Nancy.
Én mindjárt lelövöm! Olyan vörös lettem mint a rák.
- Igen...
- Szóval jól csinálom? - hajolt hozzám.
- Igen, nagyon jól csinálod...
Elkezdtünk nyalakodni, tudomást sem véve, arról, hogy Nancy és Tommy minket néz.
- Fúj! Lehet menni szobára. - fújjolt Tommy.
- Jó... - hagytam abba. - Na hol tartottál.
- Ja. Hát... Ott... - kezdett el megint röhögni. - Hogy, ahhoz, hogy fenn tudj tartani egy lakást, sok pénz kell. Ez a meló közel sem elég... És majd jön az utca business.
- Mi?!
- Szó sem lehet róla, hogy az én Marym beálljon kurvának. - puszilta meg a fejem búbját Zakk.
- Pedig az nagyon jól fizet... - révedt Nancy a semmibe.
- Öhm... - megfagyott a levegő. - Te már... próbáltad?
- Ja... Nem igazán. Az egyik barátnőm mesélte. - vont vállat.
Mintha mindenki fellélegzett volna. Persze mindenki tudta, hogy próbálta már, de senki nem akarta tudomásul venni.