Acélkék és csokoládébarna

1. fejezet: Előkészületek, s a Tükör újra aktív

Lassan fellépkedtem apu után a padlásra, ahova ledobtuk a cuccaimat. Tom anyunak segített, és most apu is tud hozzájuk csatlakozni.

- Nem jössz segíteni? – Kérdezte apu kedvesen és aggódva. Válaszul csak nagyot sóhajtva ledobtam magam az öreg ágyra, és a fal felé fordultam.

Hallottam, ahogy a lépcsőn lefelé igyekszik anyuékhoz, egyedül hagyva engem a fura szobában. A régi pincelámpa kísérteties fénnyel világított a plafonon, ezzel megvilágítva azt a rengeteg pókhálót, és becsalogatva pár molylepkét az éhes ízeltlábúaknak. Sajnáltam őket, de igazán.

Az ablakon épp most repült be egy kicsike lepke, egyenesen a lámpához. Többször nekiütközött a forró üvegnek, először meg teljes sebességgel nekiröpült. Aztán bágyadtan verdeső szárnyacskákkal beleszállt a felettem feszülő hálóba. Verdesett egy ideig, mire a háló gazdája megjelent, és mérgével átitatva megölte szegény párát. Becsomagolta a fura, fehéres agyagba, majd visszament őrhelyére.

Egy ideig figyeltem a kis molylepke burkát, amivel a pók tekerte be, majd felültem az ágyon, és nekiláttam kipakolni, legalábbis minimális szinten. Készítettem magamnak törülközőt, fogkrémet és fogkefét, fésűt, tusfürdőt, pizsamát, majd megindultam a fürdőbe.

Hamar ráakadtam útbaigazítás nélkül is, hiszen egy házban csak nem veszek el. Pontosabban, a mostani otthonomban illene tudnom, hogy hol a fürdő. Amikor beléptem, és sóhajtva becsuktam az ajtót magam mögött, kissé meglepődtem.

Az egész helyiség sokkal modernebb volt, mint amire az ember először számítana egy ilyen külsejű háztól. Minden tiszta volt, és semmi nem viselte a kor nyomait. Letettem a fehér pultra a cuccom, és végigvezettem a kezem a kék csempén. Olyan tökéletes volt. Teljesen más, mint amit vártam. Körbenéztem egy kicsit jobban, mire rátaláltam a szőnyegre.

Leterítettem a padlóra, és két perc múlva már a kókusz finom aromája vett körbe. Lehunytam a szemem, és csak élveztem, ahogy a meleg víz lassan lefolyik a bőrömön, lemosva rólam az útporát, és minden mást. Eszembe jutott néhány emlékem, amiket hamar el is üldöztem, és inkább a holnapi teendőimen kezdtem gondolkodni.

Suli után felfedezni a kertet és a környező erdőt, ez elmaradhatatlan. A padlás és a pince minden centijét átkutatni titkos bejáratért, majd elmenni a helyi könyvtárba, hátha találok valamit. Beilleszkedni az osztályba, és olyan embereket keresni, akik odavannak meg vissza a misztikus lényekért és démonokért. Talán szerencsém lesz, és valakinek lesz egy könyve, tele idézési praktikákkal, titkokkal, receptekkel és fura fajokkal.

Összeráncoltam a szemöldököm. Nem Cassy, tuti, hogy ilyet itt nem találsz. Húzd ki a listáról, ezt magadnak kell megcsinálnod. Új jegyzet:

Összeállítani egy könyvet az itt talált furcsaságokról (értsd: démoni macskák, idéző körök, főzetek, lények, stb.), és nem zakkantnak tűnni.

Nagyot sóhajtva és kelletlenül elzártam a csapot, majd kiléptem a zuhanyrózsa alól. Kioldottam a laza kontyot, és felöltöztem a pizsamámba. Egyszerű, fehér póló, mellé fehér rövidnadrág, amin természetesen kék és sárga háromszögek vannak. Na jó, sokan hülyének tartanak emiatt, de imádom ezt a mintát! A kisöcsém folyton ezzel csúfol, hogy buggyant vagyok, mert hogy miért húzok ugyanolyan mintás nadrágot, mint amilyen a táskám. Miért ne tehetném meg, ha egyszer imádom?

Immáron pizsamában kiléptem a fürdőből, és elindultam a szobám felé. Hallottam, ahogy apu elfojt több szitokszót is, amikor valami nehéz esik a lábára, Tom kacagását, és anyu megrovó szavait, amiket apuhoz és az öcsémhez intézett. Morgolódva csóváltam a fejem, és kettesével szedve a lépcsőfokokat felmentem a padlásra.

A poros szoba légköre csupán annyiban változott, hogy füllettebb és hidegebb lett a levegő, s pár új pókhálókezdeményt is felleltem a lámpabúra közelében. A falnak támasztott régi festmények ugyanolyan komoran néztek rám, mint amikor egy félórája először léptem be. Viszont néhány képen mintha vidámabbnak tetszettek volna az arcok. Barátságosabban figyelték csetlő-botló mozdulataim, ahogy továbbra is döbbenten fedeztem fel a padlást. Volt egynéhány könyvespolc, de az se sok, s némelyikükön csak poros hógömbök foglaltak helyet az igazi, tudást és értelmet tartalmazó papírok helyett. Ahogy közelebb lépkedtem az egyik polchoz, ami még a többinél is öregebbnek tűnt, rátaláltam egy üvegprizmára hasonlító piramisalakzatra. A szememben kíváncsiság és kalandvágy csillant fel, majd a bőröndömhöz trappoltam, ami a földszinten talán hangosabbnak hatott a kelleténél. Felnyitottam a régimódi, öcsém szerint elavult és ósdi külsejű utazótáskát, majd kikerestem a limlomaim közül egy lámpácskát. Visszamentem a polchoz, ami igen alacsonyan volt, majd gyermeki örömmel vizslatva a prizmát ráirányítottam a fénycsóvát.

Az történt, amire számítottam. A tiszta üvegen áttörő fény remegő kezemtől ugrándozva terült el a szobában, ezzel szivárványt szórva szét a falakon és a tárgyakon. Érdekes módon, a fizikára fittyet hányva, a színek különböző hógömbökbe törtek be, és átjárták azokat, majd onnan továbbvándorolva egy adott pontba sűrűsödtek. Ahogy megvizsgáltam azt a pontot, felvillanyozódva léptem hozzá, és lerántottam a poros leplet.

Meglepődtem, ahogy a tükörképem nézett vissza rám. Elbizonytalanított, hogy egy régi tükörért volt ez az egész, de amit a szivárvány csinált a hógömbökkel, ismét felélesztette bennem a régi Cassyt. Közelebb totyogtam a kosos tükörlaphoz, és figyeltem a pontot. Egyenesen a szívemnél volt.

Először megérintettem a saját, izgalomtól hevesen verdeső szívem, majd a kezemet a tükörképem szívéhez közelítettem. Élő szövetet tapintottam. A tükörképem meglepetten, de boldogan mosolygott vissza rám, majd integetett, és hívogatni kezdett. Ahogy hirtelen aggódva mért végig, arra következtettem, hogy valami fancsali képet vághatok, míg belül már régen a tükörképem mellett voltam.

Tükör Cassy bizonyára érzékelhette, mert kacagni kezdett, legalábbis úgy tűnt. Szemei csillogtak, majd a mosolya még szélesebb lett. Aztán kinyúlt a tükörlapból, megfogta a csuklóm, egész finoman, mintha csak egy porcelánbabához érne. Pedig az ő bőre tényleg porcelán tapintású volt. Nem volt nagyon időm gondolkodni, mert berántottam magam a tükörbe, és elnyelt a sötétség.