Egy átlagos lány átlagos életett élt míg nem egy ember az egészet fenekestül fel nem fordította. Vajon Eleanor feltudja dolgozni a történteket és egy régen elhanyagolt barátságot helyre lehet hozni? Kiderült...
"- Ne, csináld ez kérlek. - néztem rá...
Mi van velem?! Nem akarok így élni sőt mostanában élni sincs kedvem... Anya elküldött pszichológus- hoz nos igen.
- Nos Eleanor mesélje el mi is történt. – én csak csendben bámultam a dohányzó asztalra. Zárkózottabb lettem nem szerettem beszélni, főleg nem erről. – Eleanor.
- Hm? – hümmögtem.
- Még egyszer megkérdezem. És kérem válaszoljon. Mi történt az nap mikor Spanyolországból haza tértek Justin-nal?
- Kérdezte mi bajom majd az mondta Spanyolország óta olyan fura vagyok szótlan, ingerlékeny. Majd megkérdezte: Depressziós vagy? Én erre annyit válaszoltam: Elfáradtam. Hosszú napom volt a főnök engem ugráltatott. És megkérdeztem: Justin mi lenne, ha nem most beszélnénk ezt meg? Majd kiakadt azt mondta, hogy ne mindent rajta vezessek le és, hogy elege van már ebből. Majd veszekedtünk. Szóba kerültek a fiúk és én megkérdeztem miért akarta, hogy oda költözzek hozzá. Erre ő: Mert nem akartam, hogy velük legyél.
- Álljunk meg egy kicsit. Milyen fiúk?
- Ethan és Grayson.
- Fényképet kérhetnék?
- Minek az magának? – húztam fel magamat.
- Eleanor nyugalom nem kell mutatni, ha nem akar. – szúrós tekintettel néztem a hölgy reakcióját majd szépen lassan elő kerestem a telefonom. És kerestem a fiúkról egy felvállalható képet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tessék. – nyújtottam a telefont.
- Köszönöm. Akkor ők Ethan és Grayson?
- Igen.
- És melyik melyik?
- A fekete pólós Grayson a fekete-fehér pólós pedig Ethan.
- És a maga életébe ők milyen szerepet játszanak?
- Nos, náluk laktam mikor Los Angeles-ben voltam modellkedni.
- És ennyi vagy...?
- Ethan az udvarlóm.
- Oh most is?
- Igen. – mondtam majd a hölgy jegyzetelt a noteszébe.
- Jól van Eleanor mára ennyi. Menjen, haza pihenjen, és majd holnap találkozunk.
- Rendben, köszönöm miss Mood. – ő csak bólintott egyet majd becsuktam az ajtót. Haza felé ballagtam mikor megeredt az eső, bezzeg most nem volt nálam esernyő szóval egy kicsit szarrá áztam, de aztán egy autó fényét láttam a cseppek között. Tudtam ki volt az nem akartam vele menni, de szarrá ázni sem akartam ennél jobban.
- Szia. – ültem melléje.
- Szia El.
- Kösz, hogy felvettél. – néztem a fiú ég kék szemeibe.
