Legszebb Tévedés {Befejezett}

#1

Helyesírásért bocsi!

(a sértéseket nem kell magatokra venni)

Reggel kipattantam az ágyból oda léptem a függönyhöz szét húztam a nap a retinámat égette ki. De megérte.

- El! – takarta el a szemét Cody.

- Bocsi. – ugrottam be mellé az ágyba.

- Puszi? – közelebb hajoltam hozzá már lehunyta a szemét, de én megálltam mielőtt ajkára tapadtam volna. – Most mi van? – értetlenkedett.

- Tudod mi volt a múltkor is.

- És ez zavar? – kacsintott rám.

- Engem nem. – bújtam oda hozzá.

- Melletted nem tudok nyugodt lenni. – nézett az éledező férfiasságára.

- Hát nem is kértem. – csókoltam meg.

- Akarlak. – súgta a fülembe.

- Gyere. – húztam ki az ágyból.

- Hmm. Mit akarsz? – nézett rám perverz fejjel.

- Munka előtt le kell tusolnom. – behúztam a fürdőbe. Lehúztam a pólóját végig simítottam a hasát és vad csók csatába kezdtünk. Felkapott lábamat a dereka köré fontam.

- Biztos akarod? – kérdezi a vágytól csillogó szemekkel. Nem szóltam semmit csak hosszú csókkal koronáztam az igenemet.

- El, lehet, hogy nem én vagyok a tökéletes ember.

- Cody még mikor a szüzességemet vetted el sem mondtál ilyen rizsát. 

– Igaz. – nyomott egy gyors csókot a számra.

 Cody elő vette a fiókból a kis fémzacskót szájába vette majd kiköpte a földre a leszakadt darabot. Felvette majd visszajött hozzám fentről lefelé behintett apró nedves puszikkal. - Mehet? – kérdezte körbe nyalva a száját. Én csak felnyögtem. Lehúztam magamhoz és egy csókkal válaszoltam egyszerű kérdésére. Cody bepozicionálta magát majd finoman belém hatolt. Én csak hangosan nyögdécseltem. Cody csak fokozatosan elkezdett gyorsítani. Én csak a hátát karmolásztam és nyögdécseltem.

- Mindjárt vége kicsim. – nyomott egy nyálas csókot a nyakamra.

- Cody...mindjárt. – amint kimondtam ezt a mondatott az után el is élveztem. Cody-ból is kifakadt egy mély hang. Lökött még rajtam párat majd kihúzódott belőlem. Utána lefürödtünk felöltöztünk majd lementünk anyámékhoz. Le se értünk, de már Lottie kezdi.

- Legközelebb halkabban. – öntötte ki a kávéját.

- Legközelebb, ne hallgatózz. – mondtam rák vörös fejjel.

- Mellettetek nem lehet megmaradni.

- Jaj, majd, ha neked is lesz barátod...

- Kell a fasznak. Veréb az összes tisztelet a kivételnek. – mosolygott Cody-ra.

- Nekünk mennünk kell. Viszlát. Köszönöm a vendéglátást. – húzott az ajtóhoz Cody.

- Anya majd munka után jövök. – integettem az ajtóból. – Köszi, hogy kihoztál. - fogtam meg a kezét.

- Nincs mit baba. – indította be az autót.

- Munka után lesz valami terved? – tette a kezét a combomra.

- Nem tudom. Otthon még vannak teendőim.

- Ja, értem.

- Ma itt alszol?

- Nem tudom, Élet attól függ, meddig tartanak bent ezek a köcsögök. De tudod, hogy majd írok. – fékezett a kávézó előtt.

- Nem jössz be egy kávéra?

- Nem vár a munka. – nyomott egy csókot a számra. – Szeretlek.

- Én is. – szálltam ki a kocsiból. 

A kávézóba már folyt az élet.

- Sziasztok. – kötöttem fel a kötényemet.

- Szia csajszi. – jött oda Tracey.

- Hali.

- Figyelj nincs kedved oda menni a 3-as asztalhoz. Engem valahogy nem visz rá a lélek. - dörzsölte meg homlokát.

- De. – fogtam meg a tálcát. Szemügyre vettem a 4 srácot volt valami sztár beütésük valahonnan ismerősök. Feszülten oda mentem felvettem a rendelést kivittem, majd a pulthoz siettem.

- Tudod kik ezek? - súgta nekem Trace.

- Nem?

- A One Direction.

- És ettől most essek hasra?

- Nem muszáj.

- Elnézést. – nyúlt közénk a szöszi. Végig mért minket majd egy mosollyal elment.

- Szerinted meghallotta? – súgja oda Tracey.

- Nem hiszem, vagyis nem tudom. – súgtam vissza. 

Végre elment a banda és velük együtt a nagy zsivaj is. A nap hátra lévő része csendesen telt el. Ahogy sétáltam a buszra sikítozó tini lányok futkostak fel-alá. Nem tudom, hogy ezek 4-en honnan jöttek, de nagy vihart kavartak annyi szent. Mintha az egész város One Direction lázban égne. A buszon felszállt egy kapucnis ember mellettem foglalt helyet szőke tincsei kilógtak és rögtön leesett, hogy ki ő a cukros pali a One Direction egyik tagja a nevét nem tudom, de nem is nagyon érdekel. A gondolataimat a telefonom csipogása hessegette el.

Életem💕: Szia, ma nem tudok, ott aludni sokáig leszek sajnos..😣😠

De ígérem, bepótoljuk😉

Nagyon szeretlek egyetlenem.😍💗💕💖💘

Egyetlenem💖: Szia, semmi gond megértem😞 Addig is jó munkát😜

Én is szeretlek💙😍💖

Eltettem a telefonom.

- Sajnálom.

- Te elolvastad? – akadtam ki.

- Igen.

- Figyelj attól még, hogy te itt valami sztár vagy attól még semmi nem jogosít fel arra, hogy bármit megtehetsz. Semmi közöd hozzá. És, ha most megbocsátasz, leszállnék. – álltam fel. Haza értem kitakarítottam és lefeküdtem. Hát ez a szőke gyerek a buszon nagyon felzaklatott órákig forgolódtam mire sikerült elaludnom...