Legszebb Tévedés {Befejezett}

#20

1 évvel később, December 15:

Ethan szemszöge

Még mindig kapok fenyegető üzeneteket. Grayson-nak inkább nem szólok. Így is olyan ideges.

Rá jöttem ki az, egy év múlva igen... Hanem Grayson és nem is az 1D akkor már csak Eleanor exe maradt, aki nem más, mint Cody. Tényleg beszélnem kéne vele. Úgy is interjúra kell most mennünk Gray-el.

- Sziasztok, fiúk. – interjús

- Hello. – mi.

- Nos, fiúk meséljetek magatokról egy kicsit. – én riadtan Grayson-ra néztem. Mire ő egy apró bólintott jelezve, hogy majd én átveszem.

- Nos. – köszörülte meg torkát Grayson. – New Jersey azon belül Long Valley-ben éltünk egy farmon egy nagy házban egészen 2015 nyaráig. Utána egy lakóparkba költöztünk Los Angeles-be. Mert már megelégeltük azt, hogy mivel mi mások vagyunk ezért a saját szüleink és barátaink utálnak, kritizálnak minket és a nővérünket.

- Miért fiúk ti mivel vagytok mások?

- Mi nem vagyunk fajtiszták. – nevetett fel kínosan.

- Akkor ti keverékek vagytok? – csipkelődött az interjúztató.

- Mondhatjuk így is. Mi igazából olaszok és írek vagyunk így egybe. – gesztikulált hozzá.

- Oh és ezért titeket elítélnek?

- Igen. A mai napig bánt minket ez a dolog, de főleg Ethan-t. Próbálunk úgy tenni, mint akiket nem érdekel. De már pedig érdekel minket nagyon is. Van egy nővérünk, akit imádunk Cameron-nak hívják.

- És Cameron megszokott titeket látogatni?

- Persze állandóan.

- És ti magán tanulók voltatok?

- Igen.

- És dolgoztok valamit a videózáson kívül?

- Nem. Nem lenne rá időnk folyton meeting-ekre járunk.

- Na és kedvenc színetek számotok van?

- Persze.

- Nekem a lila és a piros a kedvenc színeim. A kedvenc számom a 8-as. - szólaltam meg végre. A sort Grayson folytatta.

- Nekem a zöld és a szerencse számom a 47.

- És sportoltok valamit?

- Igen régebben birkóztunk. De mai napig imádunk deszkázni és amcsi focizni.

- És ti egypetéjű ikrek vagytok?

- Igen. – válaszoltam egyszerűen.

- Oh. És melyik a kedvenc videótok videósotok? – Grayson-nal egymásra néztünk.

- Cameron Dallas? – kérdeztem.

- Ja, igen.

- Na és mi a helyzet Eleanor-ral? – gondoltam, hogy megfogja kérdezni szinte biztos voltam benne.

- Semmi minden rendben van köztünk.

- Tényleg én úgy, hallom, hogy zátonyra fut kapcsolatotok egy év után.

- Ez nevetséges. – na, jó talán igaza van. Nyakunkon a szülinapunk. És még Grayson ajándéka sincs meg. Hurrá.

- És, ha jól hallom a Famous In Love-ban is vendégeskedtetek.

- Igen kemény 30 másodpercig. – mondtam lehangoltan.

- Jó az hiszen.

- És Ethan a te rajongóid milyen szemmel nézik Eleanor-ral való kapcsolattódat?

- Örülnek neki, hogy végre olyan valakit találtam, aki mellett önmagamra, na és persze a boldogságra leltem.

- Na és Grayson neked, lány ügyben, hogy alakulnak a dolgok?

- Hát, most éppenséggel sehogy, de nekem jó ez így. Ha jönnie kell egy lánynak az életemben, akkor eljön, majd kíváncsian várok rá.

- Ezt örömmel hallom, hogy te nem rágódsz azon, hogy most van-e vagy nincs barátnőd.

- Igen.

- És Ethan a lánykérés mikorra várható?

- Hogy mi? – lepődtem meg a kérdésen, de nem csak én, hanem a mellettem ülő Gray is.

- Hát a lánykérés.

- Őőő. Nem terveztem lánykérést még. Miért hiszi mindenki azt, hogy most, huh, egy éve együtt vagyunk és már is megszeretném kérni a kezét? Szeretem Eleanor-t és nekem teljesen mindegy, hogy papírral vagy anélkül vagyok boldog.

- Teljes mértékben igazad van Ethan. Nos, mára ennyit fért bele az időnkbe. Köszönöm szépen srácok, hogy itt voltatok.

- Mi köszönjünk a meghívást. – vette át a szót Gray.

- Sziasztok.

- Viszlát.

Hát, na, egy kicsit nagyon felhúzta az agyam lánykérés. A 18 éves fejemmel aha persze.

- Tesó, nyugi. – veregette meg a vállam Gray.

- De hogy kérdezhet ilyet? És mikor lesz a lánykérés? - parodizáltam ki.

- Jól van nyugi már. Most menj el szépen Eleanor-hoz és beszélj vele. De előtte vigyél haza engem légyszíves. – mondta el ezeket a mondatokat lassan.

- Oké.

👑👑👑

- Szia, Baba. – csókoltam meg.

- Na, de jó, hogy jöttél már vártalak. – játszott tincseivel. Azt hiszem, tudom, mire akar ki lyukadni. Hosszú lesz az éjszakám. (perverz vigyor)

- Tényleg? – vigyorogtam el perverzül. – Mennyire vártál?

- Nagyon. – harapdálta alsó ajkait.

- Mennyire az a nagyon? – húztam magamhoz. Majd neki estem. Mohón faltam ajkait, majd levegő hiányában lihegve váltam el tőle.

- Ezt, nem itt kéne folytatnunk. – húzott fel szobájába...