Legszebb Tévedés {Befejezett}

#25

Ethan szemszöge:

- Grayson. Te most komolyan majd nem elszóltad magad?! – fogtam a fejem.

- Ethan. Joga lenne tudni róla.

- Tudom. – álltam oda az ablakhoz. – De hiszen még te mondtad, hogy egy lány nem ér meg ennyit.

- De El igen! Szeret téged és rohadtul nem boldog. Hiányol téged. És még terhes is.

- Tessék? – kaptam fel a fejem.

- Terhes. De össze van zavarodva.

- Beszélnem kell vele. – mentem volna az ajtóhoz, ha Gray nem állja el utamat.

- Na és mit mondasz neki?

- Az igazat mindent elmondok neki Cody-tól elkezdve, mindent szóval.

- Ethan. Ne, csináld.

- Az előbb azt, mondtad joga van tudni róla.

- Mert tudtam, hogy komolyan veszed. Szereted őt?

- Igen, de elbasztam.

- Nem, te basztad el, hanem jött Cody és durr, nekünk annyi. Még nem mondtam köszönetet azért, amiatt ilyen erős vagy és volt merszed elhagyni El-t.

- Nem bírom nélküle. – temettem arcomat kezeimbe.

Eleanor szemszöge:

A múltkori sokkból még mindig nem ébredtem fel. Ethan nem lépet félre csak... megfenyegették. De ki az, akinek annyira fontos volt szét választania minket?

- Gigi szerinted?

- Nem tudom. De legalább most már tudod, hogy Ethan nem csalt meg.

- De ő mégis azt hazudta.

- Te a megvert öcsédért nem hazudtad volna neki ezt?

- De.

- Beszélnem kell vele.

- Eleanor, ne.

- De Gigi. Mindent tudok.

- Nem ez nem így van. Több van ez mögött, mint, hogy megfenyegette valaki.

- Rosszul vagyok. – mondtam lefehéredve.

- Eleanor! Maradj velem! – pofozgatott Gigi.

- Hívd Grayson-t. – suttogtam.

Ennyire emlékszem ennyi van meg. A másik emlékem az, hogy valami csipogásra ébredtem majd Grayson és Gigi hangját hallottam.

- Eleanor. – léptek hozzám.

- Miről beszéltetek az előbb?

- Semmiről.

- Hol van ő? – csordult ki szememből egy könnycsepp.

- Nem jött. – fordította el fejét Grayson.

- Mi történt?

- Pánikrohamod volt. – mondta Gigi.

- És a baba?

- A baba jól van. Te már kevésbé. – folytatta Gigi.

- Haza, akarok menni. Nem akarok, itt maradni félek. – mozogtam össze vissza.

- El maradj nyugton.

- Nem akarok. Hadd menjek haza vagy, itt fogok megdögleni. - zokogtam.

Ethan szemszöge:

Futottam, ahogy, csak bírtam, de hiába. Eleanor kórterme előtt ott állt Cody.

- Dolan. – húzta össze szemöldökét.

- Russel. – mondtam az ajtóhoz sétálva. Már kezem a kilincsen volt mikor a galléromnál fogva neki nyomott a falnak.

- Nem megmondtam, hogy hagyd békén? Így is van elég gondja nélküled is. – húzott be egyet. Majd egyszer csak egy hangot hallottam meg az ajtón túl. Életem értelme.

- Ethan! - hallottam meg lágyan csilingelő hangját. Majd egy ajtó nyitásra lettünk figyelmesek.

- Ti teljesen meg vagytok húzatva? – csukta be az ajtót Gigi. – Eleanor észre vette Ethan-t nyilvánosabb helyett nem találtatok egymás verésére? Cody most te mit pattogsz itt? Megkaptad, amit akartál hagyjad őket békén. Gyere, Ethan elkísérlek az orvoshoz.

- Nem kell, jól vagyok.

- Ethan. – jött ki Grayson is.

- Csá, tesó. – töröltem a vért orromról.

- Te szemét. – ugrott volna Gray Cody-nak mikor Gigi csuklón ragadta.

- Nem éri meg. – súgta fülébe.

- Mindenki menjen inkább a dolgára. – mondtam sarkon fordulva. – Ja és Gray add át El-nek, hogy csókoltatom. – mondtam egy gonosz mosoly kíséretében. - Csumika.

Eleanor szemszöge:

- Itt volt ugye? – kérdeztem az ablak felé biccentve.

- Nem. – rázta meg a fejét Gigi.

- Ne, hazudj, kérlek most, ne.

- Azt mondta csókoltat. – mondta Grayson.

- Én is őt. – húztam fél mosolyra számat.

- Szia, Cica. – csapta ki az ajtót Cody.

- Szia. – nyomott homlokomra egy puszit.

- Na, hogy vagytok? – kérdezte hasamat simogatva.

- Jól.

- Mi megyünk is. – mondta Grayson az ajtóban állva.

- Rendben. – bólintottam. – Köszönök mindent.

- Nincs mit. – csukta be az ajtót Gigi.