Nefelejcs

13. fejezet

– Úristen! – kapja a szája elé Nefelejcs a kezét, és pislogás nélkül, egész testében megdermedve bámul a monitorra.

Richárd ujja megáll az egér felett, nem görget tovább. Nem tudja, mi ütött a lányba, de az alapján, hogy kifut a szín az arcából, semmi jó. A színház honlapját nézik, már túlvannak a legutóbbi darabja fotóin, amit a lány hitetlenkedve bámult, most pedig épp az adatlapjánál járnak.

Nefelejcs javaslatára a számítógéppel kezdtek. Richárd ugyan szorgalmazta, hogy célszerűbb lenne előbb az íróasztal fiókjait átnézni, de Nefelejcs azt szeretné jobban tudni, hogy milyen ember, nem pedig azt, hogy mikor született, mennyit keres vagy bármi egyebet, amire a hivatalos iratokban bukkanhatnának. Úgyhogy miután Richárd felhívta az apját, hogy beszámoljon neki a fejleményekről, rávetették magukat a számítógépre.

A lány böngészője szerencsére mentette a jelszavait, így be tudtak lépni az e-mail-fiókjába, de semmi különösebben érdekes dologra nem leltek. A fiókja tele van hírlevelekkel, néhány fellépést egyeztető üzenetváltással, közösségi oldalak és online rendelések értesítő üzeneteivel, de semmi személyes levelezést nem találtak. A lány a facebookon sem túl aktív, néha megoszt ezt-azt, főleg színházzal kapcsolatos híreket, egy-egy idézetet, de hozzászólásokat nem nagyon ír. Az előzmények között sem szerepel semmi számottevő, néhány híroldal, receptes oldalak, youtube-videók, könyves blogok, online könyvesboltok, google-keresések leginkább filmekre, könyvekre és színházi előadásokra, illetve Richárd számára teljesen ismeretlen kozmetikai márkákra (bár Nefelejcs ennek örült, aztán hirtelen kirohant a fürdőbe, és visszatérve közölte, hogy Ida büszke lenne rá, mert ő is „bio-lány").

Tulajdonképpen eddig annyit tudtak meg Hildáról, hogy minden bizonnyal szeret olvasni, hogy fontos számára a bőrápolás, hogy szereti a színdarabok filmadaptációit, hogy inkább romantikus és drámai filmeket néz, mint könnyed vígjátékokat, és szeret különleges ételeket főzni, már ha az elkönyvjelzőzött receptekből indulnak ki.

A leghasznosabb információkat eddig a színház honlapja adta. Nefelejcs harmincéves, január elsején született – ami megerősítette Richárdban a gyanút, hogy ő a legendás kislány, de nem tette szóvá, mert nem akarta letörni Nefelejcs lelkesedését (éjszaka úgy kétségbeesett, hogy ő a kislány, és Richárd nem akar neki okot adni, hogy ugyanúgy érezzen). Nem végzett színészként kezdte a pályafutását, hanem tizenéves gyerekszereplőként. Nem csak ennél a színháznál dolgozott, de már jó pár éve a társulat tagja. Most épp az eddigi szerepeit böngészik. Richárd egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy Nefelejcs mennyi főszerepet kapott, még csak azon sem, hogy a könnyedebb vagy kisebb szerepek mellett fajsúlyos szerepeket is osztottak már rá.

Ahogy a lány arcát fürkészi, felvetül benne, hogy a címek nyomán Nefelejcsnek talán beugrott egy-két dolog a múltjával kapcsolatban, bár azt nem tudja, hogy ettől miért ijedt meg ennyire a lány.

– Mi történt? – kérdi óvatosan.

Nefelejcs a fejét rázza, felpattan a székről, és fel-alá kezd járkálni. Richárd egészen beleszédül abba, hogy figyelje őt.

– Ezt... nem hiszem el! – motyogja a lány újra és újra színtelenül.

– Nefelejcs, kezdesz megijeszteni – közli Richárd, hátha ezzel magához térítheti a lányt. Nefelejcs meg is torpan, de a hitetlen fejrázást nem hagyja abba, amitől tényleg kifejezetten ijesztő.

– Ne haragudj, csak... ó, a fenébe is!

Nefelejcs újra megindul. Furcsán darabos mozgása elárulja, hogy mennyire feszült – Richárd még egyszer sem látta ilyennek. Nem bírja tovább nézni, felpattan a székről, Nefelejcs útjába áll, majd megragadja a vállát. Nem szólal meg addig, míg Nefelejcs rá nem néz.