Nefelejcs

7. fejezet

– Egek, ki hitte volna, hogy ez ilyen fárasztó lesz? – szusszant fel Nefelejcs, ahogy leveti magát a kanapéra. Az ajka elégedetlenül görbül lefelé, a homlokára puha ráncok futnak.

Ami azt illeti, Richárd egészen biztos volt benne, hogy fárasztó lesz, és őszintén csodálja, hogy a lány nem készült ki teljesen. Ő a maga részéről nagyon elfáradt, pedig neki nem volt más dolga, csak ülni a váróban és kísérgetni a lányt egyik vizsgálatról a másikra. Richárd bele sem mer gondolni, milyen lett volna, ha az apja egészen kivételesen nem izzítja be a kapcsolatait. Gyula nem híve a protekciónak, véleménye szerint mindenki egyformán jogosult az ellátásra, és ehhez ritka kivételektől eltekintve mindig tartja magát – egy ilyen ritka kivétel Nefelejcs is. Richárd tudja, hogy az apja szeretett volna jelen lenni a vizsgálatokon, de egytől rendel, így aztán kénytelen volt megsürgetni a kollégáit. Látszott rajta, hogy nem szívesen teszi, de előbbre való volt Nefelejcs kivételes helyzete, illetve, hogy a várakozástól, a rengeteg idegentől és a túl sok új benyomástól a lány végül talán mégis összeroppan.

Nefelejcs azonban csodálatra méltó módon tartotta magát, sőt, mintha minden újabb vizsgálat egy újabb érdekes kaland lett volna a számára. Hogy tényleg ilyen erős, vagy csupán jól elrejti a félelmeit, Richárd nem tudná megmondani.

– Biztos, hogy jól van, Nefelejcs? – kérdi épp ezért puhatolózón, amint leül az egyik fotelbe.

A lány ráemeli ezüstkék szemét, és finoman elmosolyodik.

– Ne aggódjon, nem fogok hirtelen kiborulni.

– Szóval nem hirtelen lehet, hogy fog?

Nefelejcs édesen csilingelő hangon felnevet, de aztán komoly tekintettel Richárdra néz.

– Szeretem a humorát.

– Szerintem egyedül van ezzel – húzza el a száját a férfi, és a megjegyzéssel kiérdemel egy újabb vidám mosolyt. – Rendben, akkor mit szeretne most csinálni?

– Tetszett az éjszakai filmezés, volna kedve ebéd közben nézni valamit? – veti fel a lány.

Richárd bólint – neki is tetszett az éjszakai filmezés. Végül ő választott filmet, mert Nefelejcs nem tudta, mi az, amit szeret, minden érdekelte, és képtelen volt dönteni. Két filmet is megnéztek egymás után, bár a férfi tagadhatatlanul többet nézte közben a lányt, mint a tévét. Mikor Nefelejcs elaludt a kanapén, Richárd kihozta Ida szobájából a paplant, betakarta, majd visszaült a fotelbe, és csak merengősen bámulta a lányt. Hogy mikor aludt el, fogalma sincs, igazából nem is hitte, hogy el fog aludni, mégis arra ébredt, hogy az apja korán reggel kávéval a kezében áll fölötte, és finoman szólongatja.

Mivel Nefelejcs még mindig nem emlékszik semmire, az apja úgy döntött, hogy ki kell őt vizsgáltatni – ugyan nem minden vizsgálatnak lett rögtön eredménye, az orvosok mégis megállapították, hogy az amnéziáról legnagyobb valószínűséggel a trauma tehet. Sok pihenést javasoltak, illetve ismerős környezetet, amely visszahozhatja az emlékeket. Ez utóbbi sajnos kizárt, tekintve, hogy fogalmuk sincs, hol élt eddig a lány.

A kórházban felmerült, hogy amíg Nefelejcs nem emlékszik, addig a saját biztonsága érdekében bent tartják, de Richárd őszinte megkönnyebbülésére az apja erről hallani sem akart. Kategorikusan kijelentette, hogy Nefelejcs velük marad, és nem tűrt ellenmondást. Mivel Nefelejcs hálásan és örömmel fogadta ezt, senki sem erősködött. A lányon igazából akkor egyetlen egyszer látszott félelem és ijedtség, bár igyekezett leplezni. Richárd nem akar belegondolni, hogy milyen érzés lett volna a lány számára, ha magára hagyják, hogy vajon azokban a pillanatokban mennyire mélyen élte át ennek a lehetőségét, de úgy gondolja, eléggé, mert könnyek gyűltek a szemébe, amikor köszönetet mondott. Richárd akkor nagyon szerette volna magához ölelni, és a fülébe súgni, hogy minden rendben lesz, pedig ehhez hasonló késztetést soha senkivel kapcsolatban nem tapasztalt még.