James Buchanan Barnesnak fontos Amerika Kapitány egészsége.
Mindig ezzel volt a legnagyobb gondjuk. A vézna, fakó szőke fiú mindig beteg volt – lázas, himlős, asztmás, influenzás. Kicsi volt és törékeny, sokszor megverték, aztán nem vett fel sapkát, nem bírta felcsavarni a fűtést és kénytelen volt hideg vízben fürödni, ha valamelyik lakó nem fizette rendesen a számlákat. Gyógyszert és mindenféle vitamintól duzzadó ételt kellett venni neki – lopni, ha nem volt más lehetőség. Szóval Buckynak mindig ez volt a feladata: megverni, aki bántja a barátját, megpróbálni elérni, hogy egyen, aztán vigyázni, hogy melegen öltözzön, vegye be a gyógyszereit és lehetőleg ne tegyen semmi olyat, amivel veszélybe sodorja magát. Az elején még könnyű volt -, ha lehet ilyet mondani.
Aztán jött a háború. Steve pedig a vesztébe akart rohanni mondván, hogy nem akar felesleges lenni, megakarja mutatni a világnak, hogy ő igenis képes megvédeni a hazáját. Akkor még nem tudta, hogy Bucky jelenti számára a világot, és a férfi mindig is tudta, hogy milyen harcos lakozik abban a beteges testben. Miután Bucky elment, hogy a hazáját szolgálja – elhozzon a másiknak egy olyan világot, ahol biztonságban élhet – Stevet felvették, beültették egy gépbe, szérumot kapott és minimum a triplájára nőtt. Erős lett és egészséges. Nem fulladozott többé és nem voltak rohamai. Még egy nyavalyás náthát sem tudott elkapni.
Bucky kezét sem tudta elkapni. Ott voltak azon a vonaton, ami olyan sebesen száguldott a végzetük felé, és Amerika Kapitány nem tudta megmenteni a társát. És onnantól kezdve Bucky sem őt. Az emberek azt mondták, hogy mindketten meghaltak. Végül Steve és Bucky mesélte az embereknek, hogy voltak már halottak.
Sok problémájuk akadt – Bucky nem foglalkozott Amerika Kapitány egészségével, Steve pedig semmi másra nem tudott gondolni csak Tél Katona biztonságára. Sokáig tartott, míg találtak egy közös nevezőt. A Hydra összeomlott, Buckynak pedig kezdtek visszatérni az emlékei: leckék, takarók, tahó szomszédok, Steve. Törékeny Steve. Beteg. Erőtlen. Gyámoltalan. Nem az volt a feladata, hogy megölje Stevet, az volt a feladata, hogy óvja őt. Szóval onnantól kezdve mindent megtett a férfi jólétéért. Nem foglalkozott azzal, hogy Amerika Kapitánynak nem volt szüksége gyógyszerekre és fel tudott öltözni egyedül is, de Steve nem panaszkodott soha. Értékelte, hogy Bucky próbálkozott és törődött vele. Hagyta, hogy a másik betakargassa, teát csináljon neki és rászóljon, ha esténként nyitva felejtett egy ablakot. Tudta, hogy ez nem normális, de azzal is tisztában volt, hogy Buckynak valahogy meg kellett emésztenie a történteket, idő kellett neki, míg képes volt elfogadni a múltját.
De nem tagadhatta, hogy Bucky néha túlzásokba esett.
- Kávé helyett terhességi teszt? – kérdezte döbbenten, mikor reggel kisétált a konyhába és a gőzölgő folyadék helyett egy apró dobozkát talált az asztalon.
- Pisilj rá – utasította Bucky, miközben a konyhapultnak dőlve kavargatta a két bögre koffeint. – Elvileg a reggeli pisilés számít.
- Bucky, nem lehetek terhes! – mormolta Steve továbbra is értetlenül. Nem tudta, mit is mondhatna még, talán el kellett volna magyaráznia a másiknak a különbséget férfiak és nők között? Nagyon remélte, hogy nem.
- Tudom! – horkantott a másik sértetten. – Az interneten olvastam, hogy a férfiaknál kimutatja, ha rákosak – magyarázta.
- Tudtam, hogy Tonynak nem szabadott volna megmutatnia a laptop használatát.
- Steve!
- Bucky!
- Steve!
- Ugye tudod, hogy ez nevetséges? – kérdezte néhány perc múltán Steve, ahogy várta az eredményt.
- Két csík, ha az ember terhes, ugye? – Hagyta figyelmen kívül a férfi elégedetlenkedését. – Szerintem már mutatnia kellene – tette még hozzá, ahogy kíváncsian rápillantott a tesztre.
- Nem vagyok terhes – felelte végül Steve. Nem tudta, sírjon-e vagy nevessen a helyzeten. – Most pedig vidd le a szemetet, mielőtt valaki észreveszi ezt a kukában!
- Mi van, ha nem jó? A nők is többször megcsinálják ezt, nem? – bizonytalankodott, majd inkább elhallgatott, mikor Steve feje elkezdett vörösödni, majd lilulni. – Steve...?
- Bucky!
