A mennyei pokol

1.🍓

Kecses ecsetvonásokkal pingáltam a festővásznamon egy halvány, orchidea színnel. Néztem ahogyan a festék beleivódik a vászon szöveteibe és szétterül.
Az eltaposott virág szirmai a földön hevertek, akárcsak én. Szanaszét szóródva keresték egymást, mint a saját darabjaim.
Egy óriást alkottam. Egy óriást és Rivaille hadnagyot.

1 éve, amikor a Felderítő Egység visszatért a 36. hadjáratról összetalálkozott a tekintetünk. Lehetett a kettőnk pillanatát közömbösnek venni, de mindketten tudtuk, hogy nem volt az. Nagyon nem. Olyan tér alakult ki köztünk, ami szinte áttörhetetlennek tűnt és semmi másra nem tudtunk figyelni. A szívem kihagyott egy ütemet. Miről beszélek? Nincs is szívem.
Amióta az Egység tagja bármilyen érzés kifejeződését lehetetlenség volt felfedezni az arcán. Sokáig azt hitték nincsenek is érzései. De, ha más nem is én csináltam neki.
-Alacsony és konok. Ah..-
Amikor mélyen a fekete szemébe néztem, ő pedig belemeredt az én lila szemeimbe, mintha egy apró mosoly játszadozott volna ajkaival.
Egy apró mosoly, amelyet talán csak én vettem észre.
Elhittem.
Mindenki látta. Mindenki látott minket. Mindenki engem bámult. Lehajtottam a fejem. El sem tudtam képzelni, milyen vörös lehetek. A szívem csak kalapált, a gyomrombam pillangók repkedtek.
Eren ráncigált el onnan. Mint mindig, akkor is féltékeny volt. Ő mindenkire az volt, ha rá mertem nézni. De Ő Eren. És én így szerettem.

A nap erőlködve ragyogott azon a fátyolos délutánon. Borús fellegek gyülekeztek a kékellő égbolton. Eleredt az eső. Utánam szaladt. Én pedig elvesztem az előttem álló Rivaille hadnagyban.
Lágy kezeivel végigsimított a felrepedezett bőrömön, majd kiszáradt szám szomját mézédes csókjával oltotta. Az eső csak zuhogott, rajtunk pedig összefolytak a cseppek.

-Még egy ilyen kritikus helyzetben is, mint amiben most vagyunk, hogy szörnyetegek hemzsegnek a Falon kívül, egy ilyen pillanatban is fontos a festés. A festés által létrehozhatsz magadnak bármit, amit csak a kívánsz. Szabadságot, a kinti világot...Dolgokat, amiket elvesztettél vagy, amik soha nem képezték a te tulajdonod. Ez egy életérzés és nem munka.-szakított el a képzeletem világától az oktató.-Lisa..?Ez egy..?-lépett mellém.
Egyetértettem vele. Hisz a művészet által teremtettem meg magamnak Levit. Olyan kevésszer láttam és akkor is csak egy-két percre.
-Igen.-feleltem

A körülöttem ülők mind a vásznamat bámulták, amikor összeszorult a gyomrom és ijedten eldobtam az ecsetet. Lustán koppant a padlón, majd hangosan tovább gurult, míg végül a falnak ütközött. Orchideaszín paca fröccsent az enyhén lekopott, halvány zöld tapétára.

Hirtelen megremegtem. A terembe beszökő napfény elhalványult, majd teljes hatalmába kerítette egy hatalmas árnyék a kis helységet. Remegtünk. Mindannyian remegtünk.
Ijedten kaptam fel a fejem úgy, mintha valamit számított volna.
Az ablakhoz siettem.
A feszültséget acéllal sem lehetett volna átvágni, olyan töményen illatozott a csendtől halott emeleti szobában.
Mindannyian tétlenül néztük, ahogy egy titokzatos dolog játszi könnyedséggel szakítja át a falat. Ennyi lett volna? Röpke száz év és újra a kihalás fenyeget minket?
Ezer és ezer darabra hullott a monstrum, ami egykor a védelmünk zálogaként tisztelgett oly hosszú ideig és oly kitartó munkával. Házak falaiba csapódtak bele a részei, emberekre zuhantak rá, majd amikor a füstköd odébb vonult a leigázott város felől, az első óriás átlépett a falon tátongó lyukon. Azzal megkezdődött az emberiség leszámolása. Esélyünk sem volt arra, hogy bármit is tegyünk. Mégcsak a remény legkisebb szikrája sem pattant fel megtört szívünkben. Elvesztünk.

Eren rászorított a kezemre.
Elengedtem a gondolataimat. Zuhantam. A nagy semmibe zuhantam. Egy érzések nélküli világban értem földet, ahol egy tompa puffanással nyugtáztam, hogy meg fogok halni. Mind megfogunk. Lehunytam a szemem és Eren vállára helyeztem a fejem. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Majd még egy és még egy. Végül záporként hullottak a felhasgatott parketta léceire.

Sziasztok!^^ Ha tetszett nyomjatok egy szavazatot és, amint lesz időm hozom is a következő részt!❤️