|BEFEJEZETT| -GAARA FANFICTION- Esküvő és egyéb giccses dolgok

9. fejezet

Honomi arcáról eltűnt a mosoly, amikor meglátta a komor Gaarát.

- Minden rendben? Valami rosszat mondtam esetleg? – kérdezte gondterhelten. – Sajnálom, nem akartam, én csak...

- Semmi baj, nem mondtál semmi olyat – nyugtatta meg a fiú. – Egyszerűen csak... elgondolkodtam. Sajnálom. Szokásom.

- Min gondolkodtál el? –kérdezte a lány kíváncsian.

„Elmondjam neki, mit kér az apja? Hogy fogadná? Meglepődne? Örülne? Nem, nem mondhatom el neki csak így. Annyit azért csak tudok erről, hogy ennyivel nem lehet elintézni az eljegyzést. A lányok... ezt a pillanatot romantikus légkörben szeretnék, nem? Bár... nem hinném, hogy ebben a helyzetben, ezt el lehetne romantikusan intézni. Egyébként is... Mikor kérdezzem meg, vagy mondjam el neki? Ezt még mindig nem gondoltam át eléggé."

- Gaara! – szólt közbe a lány. – Megijesztesz ezzel az elgondolkodó, komor arcoddal. Kérlek, mondj valamit.

- Honomi... - kezdte Gaara. – Az apád...

De nem folytatta. Még nem szabad elmondania, még nincs itt az ideje.

- Igen? – türelmetlenkedett Honomi.

- Nem, semmi... Ne is figyelj rám. Menjünk vissza Temariékhoz.

Azzal elindult a folyosón, szobája felé.

Honomi válaszokat akart. Tudta, hogy ott van a levegőben, már csak a kérdések kellenek és a kitartás.

- Nem! – szaladt előre és ragadta meg Gaara karját, megállítva. – Mondd el! Elegem van ebből a nagy csöndből! Az a vén szivar is csak hallgatni tud és témát terelni! Gyűlölöm. Egyszerűen ki nem állhatom, hogy mindenki mindent tud én meg semmit! Nishit is csak nyolc éves koromban tudtam meg! Előtte semmit! Tudod, mennyire rossz volt? Hogy fájt a mellkasom és mindenki mély kussban volt? A megvető tekintetek az utcán... Meg a megjegyzések, hogy „A harmadik Kakutama lány. Milyen szerencsétlen." Kurotól kellett megtudnom, hogy mi is ez a mély hallgatás a SAJÁT CSALÁDOM FELŐL! Persze, volt aki tisztelettel nézett rám és kiskirálylányként kezelt, de én nem ezt akartam. VÁLASZOKAT! Olyan nehéz kérés ez? Hogy végre valaki elmondja, mi folyik itt? Most sem kérek egyebet, csak válaszokat! Semmi mást!

- Honomi...

- NE SZAKÍTS FÉLBE! – üvöltötte a lány könnyes szemekkel. – Csak akkor, ha végre elmondod, hogy mi ez az egész! Ez az esküvő... Te nem csak azért jöttél, igaz? Valami más is van a dolog háta mögött! Igazam van? Miért nem mondjátok el végre? Mibe, hogy még a falu bolondja is tudja! Nézd, Gaara... Nagyon jó, hogy itt vagytok, örültem is, hogy végre megismerhetlek titeket. Sokat hallottam már rólatok, de ha tudom, hogy ennyi fejfájással jár ez az egész, inkább ki sem dugom a fejemet a szobámból az esküvő végéig! Mondd, miért vagy TE itt? Mi keresni valód van itt, az esküvőn kívül? Miről beszélgettél az első napon apámmal? Velem kapcsolatban valamiről? Hogy figyelj meg?

- Erről szó sincsen... - mondta Gaara.

Megdöbbent a lány kirohanásán. Megértette, hogy ez mennyire fájhat most Honominak. Ő is ugyan ezt érezte, de miután megkapta a válaszokat, már minden jobbra fordult. De még így sem akarta elmondani a lánynak a dolgokat.

Gondolkodott, hogy most mit kéne tennie, miközben a lány bőgve kiabált még mindig.

Hirtelen arra lett figyelmes, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán.

Szabad kezében gyorsan letörölte azt, majd a lányra nézett.

- ...Gyűlölöm, ezt az egészet! Szeretném végre tudni, hogy apám mit tervez a hátam mögött! Miért sugdolózik mindenki a családban! Ezek tényleg ilyen bonyolult és megvalósíthatatlan kérések? Kankuro és Temari is többet tud, mint én! Érted? Pedig csak pár napja vagytok itt!