|BEFEJEZETT| -GAARA FANFICTION- Esküvő és egyéb giccses dolgok

10. fejezet

Honomi ahogy sétált a folyosón, megállt az egyik falra akasztott tükör előtt.

Szánakozva nézett tükörképére.

Kisírt szeme volt, vörös arca és szörnyen kócos haja.

- Szánalmas vagy, Kakutama Honomi... - mondta saját szemébe. – Egyszerűen szánni való és nevetséges. Egy ostobaság miatt hisztizel évek óta. Az emberek erősnek és kitartónak látnak, de tudod mi vagy valójában? Még mindig egy öt éves, szerencsétlen kislány, aki még mindig azzal van elfoglalva, hogy még véletlenül se lépjen az apja útjára. Ha nem házasodsz meg, Inukage leszel... Elcseszed az egész életedet! Roskadhatsz egész életedben egy asztal mögött és írhatod a papírokat meg küldheted a kölyköket küldetésekre. Egyedül fogsz meghalni, gyenge emberként. Áltatod magadat, hogy jó életed lesz, majd miután mindent megtudtál. Tudod mi lesz? Még jobban szenvedni fogsz. Gaara is csak azért érdeklődik irántad, mert...

- Egy kitartó és erős lány vagy – szólt közbe valaki.

Honomi ijedten fordult oldalra. Kezét mellkasához kapta.

- És mindezek mellett még gyönyörű is – folytatta Kankuro a falnak támaszkodva, közvetlen a lány mellett. – Nem csoda, hogy sikerült elcsábítanod a kisöcsémet, akinek semmi tapasztalata az ilyen giccses dolgokban. Te egy remek lány vagy, akit védelmezni kell. Kívül belül erős. Fizikailag... De a lelked... Darabokban hever valahol. Gaara képes lenne megkeresni azokat a darabokat és összerakni.

- Szamárság! – köpte a lány, megindulva a szobája felé.

Kankuro megragadta a csuklóját és vele szembe fordította.

Honomi elkerekedett szemekkel nézett rá.

- Úgy gondolod? Szamárság? Figyelj ide, Honomi... Most érkeztem, válaszokat nem tudok a kérdéseidre, de azt tudom, hogy a lelked egyik darabja hol van, gondolom, te is.

Honomi lesütötte a szemeit.

„Gaara... Rá gondol. Csak azért fényezi ennyire, mert a testvére."

- Kankuro, ez mind szép és jó, de elég lesz – mosolyodott el a lány keserűen. – Már döntöttem. Elkerülöm az öcsédet. Nem kérek belőle, köszönöm. Az esküvő másfél hét múlva lesz. És ezzel egy időben, ti elmentek innen... Valószínűleg örökre. Felesleges törnöm magamat, hogy legyen ebből bármi is.

- Ne legyetek már ennyire szűk látókörűek – nevetett fel Kankuro hitetlenkedve. – Mind a ketten ezt szajkózzátok. „Felesleges..." Tudod, mi felesleges? Ez a sok cécó, amit emiatt rendeztek. Legyetek már nyitottak! Éljétek a fiatal életeteket!

- A távkapcsolat sosem jó...

- Jössz velünk.

- Ezt te sem gondoltad komolyan – húzta undorodott mosolyra a száját a lány. – Hagyj ezzel! Semmit sem fogsz elérni! Ne akard, hogy téged is elkerüljelek!

- Úgysem tudsz minket elkerülni. Ma ott voltam, amikor édesanyád az ülésrendet írta, kedves „Vezetőnk"... Egymás mellett fogunk ülni a szertartáson... és még a fogadáson is. Egész. Este. A. Mi. Társaságunkban. Leszek.

Honomi arca eltorzult.

- Hogy... mit mondtál?

- Jól hallottad. És csak hogy még tetőzzem a dolgot. Mind a két esetben Gaara és közöttem fogsz ülni.

- Biztos, hogy nem! – kiáltott fel a lány.

„Basszus, ez rosszabb, mint hittem. Ez így nem lesz jó! Beszélnem kell anyával erről! Muszáj megváltoztatni ezt az egészet! És mégis mi ez a kirohanása Kankuronak? Mégis mit akar ezzel elérni?"