|BEFEJEZETT| -GAARA FANFICTION- Esküvő és egyéb giccses dolgok

8. fejezet

Honomiék már a negyedik ruhaszalonban jártak, de még mindig nem találtak egy ruhát sem Nanának.

Ellenben velük, hármójukkal, akik már találtak maguknak.

- Nem hiszem el, hogy ti már meg vagytok! – morgolódott Nana.

- A tiéd is meg lesz lassan – sétált mellette húga, kezében a ruhászsákkal, amiben a tökéletest tartotta.

- Igen, ne félj! – bíztatta Mei is barátnőjét. – Ó, nézd! Ez nagyon gyönyörű!

- Undorító...

Végül három óra elteltével találtak csak ruhát. Nana nagyon boldog volt, amikor már ő is zsákkal a kezében lépett ki a szalonból.

- Olyan gyönyörű! – lelkendezett. – Seiji el fog ájulni, amikor meglát ebben a gyönyörűségben.

- Az biztos – mosolygott Temari. – És látod, neked legalább valaki el fog ájulni, amikor meg lát a ruhádban! Én nem mondhatom el ugyan azt magamról.

- Valahogy én se – mosolyodott el Honomi.

Nem sajnálta a dolgot, sőt. Örült neki. Nem akart senkinek se tetszeni.

Itt megállt.
Vagy lehet mégse lenne rossz, ha valaki őt kísérné és megdicsérné, úgy igazán és szívből, hogy gyönyörű aznap este. Hogy táncoljon vele egész este és jól érezze magát.

- Biztos lesz valaki – bíztatta Temari a lányt, kizökkentve gondolataiból. – De most őszintén... Nem tetszik most neked senki?

Honomi ismét maga elé meredt.

Hogy tetszik-e neki most valaki? Igen. Tetszik neki valaki, de nem meri még magának sem bevallani.

- Esetleg lehet róla szó – mosolyodott el.

- És ki az? –kérdezte Mei. – Kuro?

- Kuro? – lepődött meg a lány. – Dehogy is! Ő a legjobb barátom!

- Akkor csak nem... - lepődött meg Temari is. – Valamelyik öcsém? Ki? Kankuro? Nem ajánlom, ő egy barom. Gaara... ő meg...

- Nyugodj meg –szólt közbe Honomi.

Temari szúrósan nézett a békésen mosolygó lányra. Amint hazaértek, kifaggatja Kankurót, hogy mit tudott meg.

Hazaérve, lepakoltak, majd fáradtan dőltek le az ágyukra.

- Hát ez fárasztó volt – nyújtózott Honomi. – De végre vége ennek a témának. Most fog jönni, hogy mi legyen a fogás, a virágok, a díszítés...

- Ne is folytasd – nyögte Temari kétségbeesetten.

Még kicsit beszélgettek, majd kopogás zavarta meg őket.

- Megjöttetek? – lépett be Kankuro. – Milyen volt? Hallottuk, hogy sikerült ruhát szerezni.

- Hála a jó égnek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Honomi. – Elég nehéz szülés volt... Nektek milyen napotok volt?

- Lustálkodtunk egész nap – vigyorgott a festett arcú.

- Mázlisták...

- De sajnos nem volt elég az az idő, amink volt rá – fűzte még hozzá a fiú drámaian.

- Nem akarsz meghalni? –kérdezte Honomi mosolyogva.

- Még nem tervezem – nevetett Kankuro. – Na, de visszadőlök még egy kicsit. Lehet megint bombatámadás lesz az asztalnál...