17. fejezet

1.1K 66 11
                                    


Honomi felsóhajtott, mikor látta, hogy apja és társa már messze járnak.

Fáradt is volt meg nyűgös. Bár nyűgös már három éve.

Ahogy sétált a hosszú folyosón, egy testnek ütközött. Magában imádkozott, hogy ne Gaara legyen az, de mivel a szerencse messziről kerülte, kelletlenül nézett fel a fiúra, aki igencsak megnőtt az évek folyamán. Egy fejjel lett nála magasabb, ahhoz képest, hogy alig három éve, egy magasak voltak.

- Honomi, beszélnünk kell – kezdte Gaara.

- Nem, nem kell – kerülte ki a fiút, de az megragadta a csuklóját és kérlelőn nézett rá. Felsóhajtott, majd megadta magát és beléptek az ő szobájába, ami közös volt apjával és társával.

Leült a futonra, vele szemben pedig Gaara foglalt helyet.

- Kuro mondta, hogy utánunk jöttél – vágott azonnal a közepébe a Kazekage. Honomi döbbenten nézett rá. – Miért?

- Az már régen volt, nem emlékszem – hazudta a lány... rosszul.

Gaara azonnal átlátott rajta.

Fáradtan dörzsölte meg orrnyergét.

- Kérlek, Honomi. Tudom, hogy hazudsz. Ne legyél ennyire elutasító!

- Azért mentem utánatok, hogy megmondjam, mégis szeretném a házasságot – mondta Honomi feszülten.

- Hogy... Micsoda? Honomi, az isten verjen meg! – kelt ki magából a Kazekage. – Levélről nem hallottál még? Vagy arra nem gondoltál, hogy szomszédos a két ország? Hát nem jártál be az órákra?

- De igen! De úgy voltam vele, hogy ha elmentetek, akkor elmentetek. Sose találkozunk többé, meg ilyenek – vonta meg vállait hanyagul Honomi.

- És arra nem gondoltál, hogy vártam rád?

- Hogy te vártál rám? – nevetett fel a lány. – Értem én, hogy modern világban élünk, de nehogy már a lány fusson a fiú után.

- Te mégis futottál utánam – szúrta oda Gaara kegyetlenül.

Honomi mérgesen nézett az előtte ülő fiúra.

Fájt neki az igazság és minél előbb véget akart vetni ennek a beszélgetésnek. Bosszantotta a fiú viselkedése.

- Na, most hogy ezt megbeszéltük, akár el is mehetnél. Szeretnék lepihenni.

- Honomi, miért csinálod ezt? – fakadt ki a Kazekage. – Kérlek, légy már egy kicsit komoly!

- Halálosan komoly vagyok, Gaara. Fáradt vagyok, befejeztük a beszélgetést, menj el!

De ahelyett, hogy a fiú elment volna, közelebb ment a lányhoz és hirtelen megcsókolta.

Honomi szemei megdöbbenten csillantak fel és megfeszült a teste. Amikor aztán Gaara megragadta a derekát és még közelebb húzta magához, lecsukódtak szemei és elernyedtek a végtagjai.

Idejét nem tudta már, mióta vágyott újra a fiú csókjára.

Átkarolta a nyakát, úgy merült el az édes mámorban. Újra megérezte a fiú illatát, amitől kellemes érzés fogta el. Pontosan olyan volt, mint amilyenre emlékezett.

Gaara az ölébe húzta a lányt és zihálva vette a levegőt, amikor pár pillanatra megszakította a csókot.

- Annyira szeretlek, Honomi – suttogta a lány ajkaira, amik újra összeértek, már sokkal durvábban és türelmetlenebbül.

|BEFEJEZETT| -GAARA FANFICTION- Esküvő és egyéb giccses dolgokWhere stories live. Discover now