|BEFEJEZETT| -GAARA FANFICTION- Esküvő és egyéb giccses dolgok

3. fejezet

- Kankuro, a ti szobátok itt van a harmadik emeleten. Szomszédosan a két bátyáméval, illetve az én szobámmal. Ha bármire szükségetek van, nyugodtan dörömböljetek – sétált fel a lépcsőn Honomi, nyomában Temarival és Kankuróval. – Temari, ha nem gond... a szobatársam leszel.

- Semmi gond! Jól meg leszünk, mi ketten! – mosolygott Temari.

- Sokat kellett gondolkodnunk a szobák felosztásán... Lehet, hogy nagy ház, de azért nincs elég szobánk több száz vendégnek. Így erre a döntésre jutottunk. Sajnos több az iroda meg a tárgyaló itt, mint a lakható szoba.

Honomi megállt egy nagy ajtó előtt, majd lenyomta a kilincset.

Bent minden ízlésesen volt elrendezve. Két ágy, és egy pihenő ágy, az ablakban. A szoba közepén egy hatalmas, szőtt szőnyeg terült el. Az ablakból a falut lehetett látni, illetve a távolabbi tea ültetvényeket.

- Ez lesz a ti szobátok – nézett Kankuróra. – Nyugodtan pakolj le, addig megmutatom Temarinak a szobámat, ahol lakni fog.

Azzal magára hagyták a fiút és átmentek a szomszédos szobába.

Azon a szobán már látszott, hogy állandó lakos van benne. A falon poszterek lógtak, mindenféle feliratokkal és pecsétmintákkal. Az egyik ágy felett egy hatalmas sárkány festménye volt. A fal halvány rózsaszín, a padló egyszerű hajóparketta. Az íróasztal a szoba bal sarkában volt elhelyezve, amin mindenféle kis kacat állt elrendezve. Kis szobrok, családi fotók.

Temari odasétált és a kezébe vett egyet.

- Hűha, azon csodálkozok, hogy egyáltalán még felfértek egy képre... Mindannyian.

- Hát igen – mosolyodott el Honomi. – De előtte vagy fél óra veszekedés van, hogy ki ki mellett akar állni... Kész káosz.

- Elhiszem – kuncogott a lány, visszahelyezve a képet a helyére. – És ő ki?

Honomi megnézte a képet, amire a lány mutatott.

- Ó, ő a legjobb barátom, Kuro. Születésünk óta barátok vagyunk. Egy csapatban is voltunk, de a másik társunk sosem kommunikált velünk. Már azt sem tudjuk, mi van vele. Nem is érdekel minket. Mi elválaszthatatlanok vagyunk, és ez a lényeg.

- Értem, nagyon jóképű fiú – mosolyodott el hamisan Temari. – És...

- Nem több, mint egy egyszerű barát – válaszolt a fel nem tett kérdésre a lány.

Temari körbenézett a szobában, majd ledobta magát az ágyára.

- Végre ágy! Nagyon elfáradtam az út során – nyújtózkodott, aztán ledőlt az ágyra. – Vajon az apád miről akart beszélni az öcsémmel?

Honomi elgondolkodva nézett a plafonra.

- Hm, nem tudom. Biztos valami Kagés dologról lehet szó.

- Lehet – hümmögött a szőke lány.

Gaara csendben állta az Inukage tekintetét, ami őt pásztázta.

- Inukage... - kezdte a fiú, de a férfi közbeszólt.

- Mondtam, hogy hívj a keresztnevemen!

- Katsuma, nem értettem a levelét – mondta Gaara őszintén. – Miért szeretné, ha a lányával egybekelnénk?

- Semmi hátsó szándékom nincs – szögezte le Katsuma. – Sokat hallottam már rólad, Sivatagi Gaara. A hallottak alapján úgy gondoltam, hogy te tökéletes lennél a lányomnak, Honominak. Mind a ketten ugyanazt éltétek át. Egy kis különbséggel, de szinte ugyanazt...