Ez a sors keze...-mondja halkan
-Azt erősen kétlem Tae...
-Akkor lehet mégis én voltam -nevette el magát.
Te lennél a sorsom?-kérdezem mosolyogva
-Te hogy érzed......
Reggel felébredtem,lassan kinyitottam a szemet...és akkor látom hogy nyitva áll az ajtóm...hát jó...ez kicsit furi...remélem az Adri hagyta úgy...nagyon remélem. Felkeltem,szépen kikászálódtam a pihe puha ágyamból..és kicammogtam a mosdóig.
-Hát...jó reggelt boszorka!!-ölel meg hátulról Jungkook és nyom egy puszit az arcomra. -Gonosz vagy...ugye tudsz róla?-kérdezem kicsit nyűgösen tovább csoszogva,de mostmár Jungkook engem átkarolva csoszog utánam.-Tudod hogy szeretlek!-túrja a fejét,a a nyakamba,mire én elnevetem magam.-Ha igazán szeretsz akkor nem jössz velem be a wc-be Kookim!-kócolom össze a jól beállított frizuráját,és eltávolodok tőle.-Ajj.-szomorkodik Jungkook,és visszakullog a szobájába. Felöltöztem,felkentem magamra a minimum sminkemet,és úgy mentem ki a wc-ből. Meglepetésemre,egy egész sornyi ember állt az ajtó előtt,és ahogy elnéztem,mindegyiküknek pisilniük kellett.-Hát ti?-kérdezem a fiúkat csodálkozva,hogy miért állnak sorban.-Ömm wc-znünk kell.-mondja nemes egyszerűséggel Namjoon.-Jó...azt látom..de miért mindannyian ide jöttök? Lent is van egy wc!-nézek rájuk még mindig elég értetlenül,mivel tényleg nem tudom mit keres itt mindenki...vagyis majdnem mindenki..Adri csak most jött ki a szobájából,de még valaki hiányzik....-Hát igen lent is van egy wc,de szerintem senki nem akarja használni Suga után...-lép oda hozzám Jungkook.-Jaaa értem......fúúúúj.-esik le végre hogy miért nem használják a lenti wc-t.-De ennyire durva? Jézusom Suga...azt hogy?-kérdezem meg az éppen felénk tartó vigyorgó Sugát.-Hát tudod kislány,így kell saját wc-t szerezni.-kacsint egyet,majd visszavonul a szobájába.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A reggeli úgy telt mint az össze többi.Jungkook mellett ültem,így V rám sem nézett,de Namjoon szikrát szóró tekintetével persze összefutottam. Adri folyton Jimint nézte,és ez kölcsönös volt.Igaz boldognak kellett volna lennem,de nem tudtam.Nem tudtam úgy boldog lenni hogy V-t szenvedni látom.Ha ő egyfolytában csak turkálja a kajáját a villájával,akkor én hogy egyek jó ízűen?Ha ő szomorú,én hogy mosolyogjak? Nem tudom miért éreztem hiányérzetet magamba,amikor mindenem megvolt. És még csak azt sem mondhattam hogy Jungkook nem szeret,mert igen is szeret,és én is őt.
-V ne túrkáld a kajádat,egyél is belőle.-szólt rá végül Jin.-Nem vagyok éhes.-tolta el magától a tányért,és hátradűlt a székén,de még mindig nem nézett rám,pedig vele szemben ültem. Jungkook látta hogy aggódva vizslatom V-t,úgyhogy megfogta a kezemet,és rám nézett.-Nyugi...-suttogja...-Én nyugodt vagyok!-nézek rá mosolyogva. V hirtelen felpattant,és elindult felfele a lépcsőn. Azzal a lendülettel és is toltam ki magam alól a széket,de Jungkook rászorított a kezemre,és visszahúzott az asztalhoz. -Hagyjad had mennyen..-próbál nyugtatni.-A te legjobb barátod is...téged nem bánt hogy így kell látnod? Mert engem nagyon,szóval légyszíves engedj el.-néztem rá kicsit dühösen,amiért nem akarja,hogy vigasztaljam,vagy beszéljek vele.
-Hé...Tae...bejöhetek?-kopogok be az ajtaján.-Beszélnünk kellene....-folytatom,és fejemet az ajtónak biccentem.-Nem akarlak többet megbántani....sem nehéz helyzetbe sodorni,vagy nehéz kérdések elé állítani...szóval neked lesz jobb ha most nem jössz be.-hallom a lehangoló választ. Hát persze hogy lehangoló...végülis mit is vártam? Hogy majd örülni fog nekem? Vagy a karjai közé vesz és szorosan megölel mondván,hogy minden jó lesz? Áhh ilyen csak a filmekben van....de ez a kemény valóság....itt mindenki szeretetéért,tenni kell valamit.Mert a mai világban bizony semmi sincs ingyen.-Hogy érted hogy nekem lesz jobb?-kérdezem még mindig csukott ajtónál.-Halkabban a pasid még meghallja hogy itt vagy......menj el Réka...kérlek.-mondja szomorúan. és nekem akkor lett elegem. Berontottam az ajtón,becsaptam magam mögött,és az ágyon fekvő V-re néztem. -Figyelj nem érdekel mit gondolsz rólam,vagy hogy mit fogsz....de ha továbbra is látványosan szenvedsz előttem,akkor elmegyek....nem bírom hogy rám sem nézel,hogy nem is szólsz hozzám,hogy már nem vagyunk olyan jóban..-kiabálok vele,amit ő kerek szemekkel hallgat,nekem meg könnybe lábadtak a szemeim,és úgy folytattam.-Utálom hogy nem mehetek oda hozzád,mert abból féltékenység lesz.....-förmedek rá,és kitört belőlem a sírás.-Réka én....-kezdi el miközben felül az ágyon.-Ne...légyszi ne.....ha te rosszkedvű vagy én nem tudok nevetni,ha nem nem eszel,nekem elmegy az étvágyam....nem tudom mi ez a kapocs közöttünk,de légyszíves legalább miattam legyél normális,hogy én is az tudjak lenni,mert ez így borzalmas,hogy minden reggel úgy kelek fel hogy rettegek attól hogy milyen megvetően nézel majd rám aznap.-mondom még mindig neki a szememet törölgetve.Vártam hogy mit válaszol...egy ideig nem mondott semmi.....csak csöndben ült a helyén,majd egyszer csak felállt,és meg ölelt....hiába nyugodtam le,a karjai között kiengedtem magamból minden bánatomat.Úgy zokogtam mint még fiú miatt soha.-Istenem Tae.....nem akarlak egy kapcsolat miatt elveszíteni......nagyon szeretlek.-ölelem át én is szorosan,és fejemet a mellkasába fúrtam,és csak sírtam.-Csss nyugi.Itt vagyok.Sajnálom.....nem tudtam hogy te......hogy neked ennyire fontos vagyok....azt hittem csak egyfajta pótlék.-dörmögi mély hangján a fülembe,mire belevágtam egyet a hátába.-Pótlék a jó nagyapád...az......te vagy az egyik legfontosabb ember az életemben,és majdnem elveszítettelek.-mosolyogtam magamba még mindig a mellkasába fúrva a fejemet.-Réka...te nekem a legfontosabb ember vagy az életemben........ez itt a baj.
