Deja vu... (BEFEJEZETT)❤️❤️

"Ami neked fáj az nekem is..."

Reggel elég kényelmetlenül ébredtem,mivel a lábam csak 1 pozícióban lehetett,mégpedig abban amelyikben nem fájt. Valahogy arra gondoltam,hogy milyen jó lett volna,ha a tegnap történtek csak álom lett volna,és ma reggel ha felébredek minden olyan lett volna mint volt...de sajnos nem teljesült a kívánságom.A lábam még mindig be volt kötve,éreztem,de nem láttam mivel a takaró eltakarta a kötést.Lehúztam a lábamról a takarót....a kötésen szinte alig volt látható fehér rész.Az éjszaka teljesen átázott.Kicsit megizzadtam a látvány során,úgyhogy már ott voltam hogy felkelek,és iszok egy pohár vizet. Nagy nehezen felültem a kanapén,és a konyha felé néztem,ahol Adrit láttam sürögni forogni...-Hát te? -nyöszörgök oda neki egy igen kedves kérdést.-Kidobott az ágy...nem olyan kényelmes ám úgy aludni hogy nem dőlhetek el,mert akkor a fájós lábadra dőlök.-jön felém egy tejeskávéjával a kezében.-Hogy aludtál?-ül le mellém.-Hát kényelmetlenül...nekem sem olyan kényelmes bekötözött lábbal..-ütögetem meg a combomat,mire Adri mosolyogva a lábamra néz,de ahogy odanéz,lefagy a vigyor az arcáról,és döbbenet ülepedik a tekintetére. -Te jó Isten...ez teljesen átázott.-szemléli elképedve. -Hát igen ma átkötjük elvileg...legalábbis Jimin ezt mondta.-takarom el a lábamat a takaróval.-Remélem rendbe jössz.-néz rám Adri szomorúan. -Hát igen...én is.-nézek a szemeibe és egy mosolyt erőltetek magamra. -De ne aggódj,nem olyan súlyos tényleg.....1-3-hét és begyógyulnak a sebek,és addigra a bokám is reméljük rendbe jön és akkor akkor újra futhatok és táncolhatok....-mikor ezt kimondtam Suga jött le a lépcsőn.-Azt kötve hiszem.-böki oda nekem,miközben a konyhába megy,és ő is tölt magának egy bögre kávét.-Ezt hogy érted? Meg fogok gyógyulni,és beszélek azzal a menedzserrel.-nézek a konyha felé.Mégis hogy hogy kötve hiszi? Fel fogok épülni,és minden olyan lesz mint régen,és a táncos karrierem is elkezdhetem majd a BigHit-nél. -Ilyen sérülések után,kétszer is meggondolnám hogy folytatom-e a sportolást,és a táncot.Ilyen balesetek után,sokkal törékenyebb leszel. Veszélyes.-jön kifele,és belekortyol a kávéjába,és leül a mellettünk levő kanapéra ő is. -Mondom még egyszer és utoljára,hogy nem olyan vészes!!! Mindenki bolhából elefántot csinál...az életem a kosár és a tánc....ha sérülékenyebb is leszek,de akkor sem fogom feladni az álmaimat.-nézek kicsit dühösen Sugára,aki csak bólint egyet.

 -Te tudod....-mondja és eldől. -Csak mondom,hogy te nem keresheted a menedzsert.....őt nem lehet ugráltatni...ő nem várakozik senkire. Csak akkor jó neki ha ő szól,és ha valakinek az az időpont vagy helyzet éppen nem jó,azt ő nagy ívbe leszarja. Ő csak magával foglalkozik,mással nem törődik a bandánkon kívül,mivel mi is a munkája vagyunk.-mondja és bekapcsolja a TV-t.

Ezen kicsit elgondolkoztam...mi van ha nem épülök fel teljesen addigra,mikor a menedzser keresni fog...mi van ha nem érdekli tényleg hogy balesetem volt,és oda a jövőm? Gyorsan rendbe kell jönnöm,ha akarok valamit a BigHit-től,és én bizony akarok. -Könnyen jött könnyen megy...-susmogom magam elé,de Yoongi fél szemmel rám pillant. -Na ne!! Ilyen hozzáállást nem akarok látni. Kapd össze magad,és hozd rendbe a lelked,és a tested,mert akkor gyorsabban gyógyulsz. És ne hagyd hogy a sérülések befolyásolják a jövődet. Azt mondtam igaz hogy veszélyes,és ezt még most is agy állítom,de te egy erős lány vagy....meg oldod,főleg egy ilyen jó barátnővel,és velünk,mert mi is segíteni fogunk mindenben...okés?-kérdezi,már majdnem kiabálva,de jóindulatúan. -Okés.-mosolygok rá, felállok,és kibicegek én is a konyhába,ahol kitöltöm magamnak a maradék kávét. Igaza van Yoongi-nak veszélyes de ilyen barátokkal simán menni fog..Jó dolgunk van itt,és ezért nagyon hálás vagyok a fiúknak. Már a teli bögrémmel fordultam hátra,de kis híján beleütköztem valakibe. -Jajj Istenem Jungkook...a frászt hozod rám..-nézek fel éjfekete szemeibe. Szemei alatt még karikás volt sápadt bőre,mivel nemrég kelhetett fel,és a kezében levő bögréről azt vettem le,hogy bizony ő is kávéért jött.-Bocsesz...de bicebócám légyszi bicegj kicsit odébb,mert kávézni jöttem.-mosolyog rám gúnyosan. Rendben Jungkook. Nevezz még egyszer bicebócának..- Igenis....-mondtam gúnyos hangnemben,és elálltam az útból,hogy oda tudjon menni az üres kávés kancsóhoz. Mikor visszaültem a helyemre a meleg kávémmal nem meglepve hallottam a konyhából Jungkookot. -De hát ez üres...-szól ki nekünk.-Ja hopszi nem mondtam??? Bocsesz tudod lehet nem csak bicebóca de feledékeny is vagyok...-mondom vissza neki szarkazmussal a hangomban. Nagy trappolásokat hallottam a konyhából.Jungkook idegesen áll meg előttem,amin én elröhögöm magam,és majdnem kiköpöm a számban levő kávét,úgyhogy letettem a bögrét az asztalra. -Nevess csak nevess...-mondja még mindig morcosan.-Szerinted ez vicces?-kérdezi Adritól,aki csak mosolyog rajtunk a kanapén. -Talán egy kicsit...-neveti ő is el magát. -Jól van......hát ha így játszunk akkor hát legyen...-mondja,és felemeli a kávés bögrémet az asztalról. -Nee Jungkook...az még kell nekem!-mondom neki hirtelen hangnemet váltva,amire csak felhúzza a szemöldökét,és a magasba tartja a bögrémet.-Naa gyerünk nem vagy vicces add vissza!-állok fel az ágyról,és közeledek felé,de ő egyre távolabb lépdel tőlem.-Te akartad...-mondja huncut mosollyal az arcán és inni kezd a kávémból. -Neeee.......még ittam volna belőle...-durcizok be előtte elég gyerekesen,és csak hogy megrémisszem odaszóltam neki. -Herpeszem van!-erre a kijelentésre Adri és Suga odakapta a fejét,hogy tényleg herpesze van-e de fejrázással mondtam hogy el ne higgyék. Jungkook odasétált az asztalhoz,és leteszi elém a bögrém.-Na persze.-mondja és felvonszolja magát az emeletre. -Remek..ha ez végig így lesz nem tudom mit csinálok ezzel a fiúval...mag fogom nyúzni...-mondom a kelleténél kicsit hangosabban.-Benne vagyok!!-hallom a lépcső felől a választ,ami arra utalt,hogy tényleg elég hangosan mondtam. -Ne is álmodj róla....nincs az az Isten!!-kiabálok fel neki,de erre csak egy ördögi kacajjal válaszol. Adri és Suga kerek szemekkel néznek..-Mi van??-kérdezem értetlenkedve tőlük,és ők egyszerre válaszoltak.-Mint a dedóban...-mondják,majd elnevetik magukat.-Hahahaha..-mondom erőltetett hangnemmel,és elindulok a lépcső felé. -Te Réka mit csinálsz?-kérdezi Adri. -Hát felmegyek a szobámba..-válaszolom...mintha nem lenne teljesen egyértelmű hogy hova megyek.-Egyedül ilyen lábbal.....Réka..ilyen lábbal nem tudsz egyedül lépcsőzni.-áll fel és felém nyújtja a kezét.-Köszi.-mondom,és rá mosolygok,és megfogom a kezét.