Ez a sors keze...-mondja halkan
-Azt erősen kétlem Tae...
-Akkor lehet mégis én voltam -nevette el magát.
Te lennél a sorsom?-kérdezem mosolyogva
-Te hogy érzed......
-Na gyertek mert ha ezt is lekéssük nem tudom mit csinálok veletek!-sürget minket Namjoon. -Megyünk!-tápászkodok fel Adrival együtt egy székről. Odaértünk az ellenőrző ponthoz, ahol ott állt a fémérzékelős kapu. A fiúk kivették,és mi is a fülbevalóinkat,letettük a gyűrűinket,és egyesével átvonultunk a kapunk.Persze én kerültem sorra legutoljára.Nyugodt voltam,miért kellett volna izgulnom?! Ez csak egy kapu,ha ők át tudtad menni akkor én is át tudok! Nagy lendületet vettem,és jó lendületesen átsétáltam a kapunk,mire az pittyegni kezdett.. Én csak lefagyva álltam ott,és a fiúk is hátra néztek,hogy mi az már megint,de mikor meglátták,hogy én vagyok az aggódva visszajöttek,hogy mi történhetett. -Hölgyem most velem kell jönnie..-húzna odébb az a férfi aki a kapunál felügyel fekete zakóban,és napszemüvegben. -Héé ájájájj! Hova akarja vinni?-kérdezi..Jungkook?? Mit érdekli őt hogy mi van velem? Ez fura,de a kérdése jogos.-Igen hová akar vinni,mindjárt indul a gépünk,kérem én nem viszek magammal tudtommal semmilyen fém cuccot.-könyörögtem az őrnek,de ő csak rezzenéstelen arccal nézett rám,és egyhangúan válaszolta:-Jó hát itt is elintézhetjük ha akarod!-enged a kezem szorításából a férfi,és csak egy kicsit odébbállunk,hogy a sor tudjon tovább menni. Elővett egy fémdetektort,és elkezdte húzogatni a testem mentén. Mikor a hasamhoz ért,magas hangja lett a készüléknek,és akkor beugrott. Hát persze a kis fém szív a zsebemben,amiben anyukám és a bátyám van. Felmutattam gyorsan az őrnek,hogy mi ez,és hála istennek csak intette egyet hogy mehetek.-Na most már tényleg sietnünk kell,húz magával Jin,el az őrtől,aki visszahelyezte a napszemcsijét a fejére,és tovább felügyelte a kaput.
Igen végre itt vagyunk a repülő gépen. Meglepetésemre ez nem egy olyan nagy fapados repülő volt,amiről apa mesélt,hanem egy kisebb gép,kevesebb hellyel és csak 2 sor volt. Én még sosem repültem,de az a sok műmosolyú sztyuárdesz az őrületbe kergetett már az elején. -Te V!-súgom oda neki,miközben szállunk fel a gépre.-Hm?-kérdezni mosolyogva. -Ezek egész úton így vicsorítani fognak?-kérdezem tőle halál nyugodtan....Elnevette magát,és összekócolta a hajamat.-Idegesít a tökéletes mosolyuk és a szép fehér foguk?-kérdezi..-Nem inkább az idegesít,hogy bármit kérdezek,a pofámba vicsorog,és egyhangúan beszél az erőltetett fejével.-nézem a szilikonmellű szőke nőt,aki Jungkookkal tárgyalt éppen arról,hogy van plusz 2 fő. Persze Kook ilyenkor tud kedves lenni idegen mű nőkkel,de a valóságban..húú ha azok a nők megismernék közelebbről,lefagyna az arcukról az a hatalmas mosoly.
3 székes sorok voltak.Mi összesen 3 sort foglalhattunk el.Nem vitáztunk hogy ülünk,a fiúk szépen feltöltötték a helyeket egymás mellett.3.:V,Suga.Jin 2.:Jungkook Hoseok,Namjoon,és végül Jimin,Adri és én.....-Adri kicsit félek..mi lesz ha lezuhanunk?-kérdezem gyorsabb levegővétellel,és kicsit pánikolva...-Hé ilyeneket egy repülőn nem szabad mondani.Nyugi nem lesz semmi baj!-nyugtatott...imádom hogy mindig együtt érez,és nyugtat..nagyon szeretem benne,hogy mindig törődik a másikkal. -Van valami baj?-kérdezi Jimin,látva hogy nem vagyok nagyon nyugodt. -Hát kicsit félek..-vallottam be őszintén neki.Valóban kicsit szégyelltem,hogy csak én pánikolok,mindenki más halál nyugodt. -Nyugi nem kell! Tolunk pár képet,és ideengedlek az ablak mellé,hátha itt jobb lesz.-nagyon hálás voltam neki..és vártam azt a pillanatot,mikor bekövetkezik az ígérete...Hát arra várhattam..
A fiúk csináltak pár képet,aztán szóltak hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet,majd minden elmondtak,hogy mikor mi a teendő.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
