Ez a sors keze...-mondja halkan
-Azt erősen kétlem Tae...
-Akkor lehet mégis én voltam -nevette el magát.
Te lennél a sorsom?-kérdezem mosolyogva
-Te hogy érzed......
Tegnap hazakísértek minket a fiúk és Adri végül nálam aludt.Nagyon meglepett,hogy elhívtak minket magukkal.Miért pont minket?Annyi más Koreai lány van aki erről álmodik..nem értem őket.Apáékkal még nem beszéltem meg ezt,hogy mehetek-e velük,de ma megkérdezem tőlük.Előre félek a válaszuktól.....de már gondolom mi lesz az..
-Nem.-vágja rá apa-nem nem nem és nem...kislányom 7 idegen fiúval Koreába? Miből?Meddig?Hogyan? és megint csak MIBŐL??-rohamoz a kérdéseivel amin én könnyes szemekkel hallgatok. -Nem tudom apa.-igazad van butaság,túl naívan állok az élethez-mondom,miközben egy könnycsepp kicsordul a szemem sarkából.Mellettem ülő Adri meglöki a lábamat és biztatóan rám néz-Ha te nem akkor én sem...Emlékszel? Mi össze tartozunk!-ölel át. Nagyon jól esik,hogy ilyen egy önzetlen jó barátnőm van,de én nem hagyom veszni a sajátom és Adri álmát sem. -Elmegyek dolgozni!-jutott eszembe az ötlet és izgatottan az apukámra néztem. -Még mit nem hogy valaki idegen elraboljon,vagy bántalmazzon? Szó sincs róla. Lezártuk a témát nem mehetsz és kész.-ordibált velem. Én csalódottam néztem rá és berohantam a szobámba.Adri utánam jött és próbált vígasztalni,kevés sikerrel.-Nem baj majd megoldjuk valahogy -simogatta a hajamat. A másik pillanatban egy hatalmasat üvöltöttem a párnámba mire Adri megijedt. -...bocsesz....-néztem rá elfolyt sminkkel.-Semmi gond gyere szellőztessük ki a fejedet.-felhúzott az ágyról és elindultunk a lépcsőházba,ahol a bátyám sietett felfelé. -Réka lehet rosszul láttam de ez nem az a buzi banda akikért úgy oda vagy?-kérdezte értetlenül. A következő pillanatba rohanni kezdtünk lefelé,de valami eszembe jutott és visszaszaladtam a bátyámhoz. -Ááá! Hééé-ütöttem meg azon a helyen,amit a legjobban utálja. -Nem buzik!-adtam neki egy puszit és lerohantam Adri után.Már ki akartam menni,de Adri visszafogott hogy hallgassam csak..-Nem én megyek miért én?? -tiltakozott valami ellen Jungkook.-Én vagyok a legfiatalabb ez nem fair! -Hát éppen ezért kell neked menned-lökdöste Suga-meg szerinted nem láttuk hogy néztél Rékára!-nevetett Yoongi,majd az egész banda.Jungkook csak a tarkóját vakarta és lefelé nézett. -Chh nevetségesek vagytok-mondja morcosan a makne és indul az ajtó felé kopogni. -Na jó Adri én nem bírom tovább kimegyek-súgom oda neki,de mikor odanézek látom hogy a földön fetrengve nevet Suga beszólásán.Csak megforgattam a szemem és kinyitottam az ajtót. Ekkor valaki egy hatalmasat behúzott nekem.....nem fogom magam színlelni,piszkosul fájt,és a lehető legrosszabb helyen talált el,a szemöldökcsontomnál,ami nagyon fáj.
-Jaaj basszus bocsi csak éppen dörömbölni akartam,de te kinyitottad és....-fogta a fejét Kooki.-Basszus fiúk gyertek már ide-intett a kuncogó fiúknak-Ne röhögjetek gyertek és segítsük fel-aggódott Jungkook. Ott akkor a földön elgondolkodtam a helyzetemen.Itt ülök egy kapu előtt fájó arccal és a BTS legfiatalabb tagja aggódik értem..Akaratom ellenére is röhögőgörcsöt kaptam. Mindenki furán nézett rám,én meg ettől mégjobban elkezdtem nevetni.Jungkook a bandára nézett majd megint rám,hogy ők tudják-e hogy mi a szar bajom van?
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
