Deja vu... (BEFEJEZETT)❤️❤️

I need u girl

-Hát ....köszi igen el kéne a segítséged...-vallottam meg az igazat neki,mivel tényleg botrányosan énekeltem,mielőtt bejött volna. Kb.1 órát gyakorolt velem...ez idő alatt nagyon sokat nevettünk az én hangomon is,és azon is,ahogy ő próbálja utánozni az én nyikorgásomat.Közben pihenőkben néha mesélt arról,hogy neki milyen nehézségei szoktak lenni a hangjával koncertek előtt,de ahogy fellép a színpadra mindent bele próbál adni.Az is elmesélte,hogy sok Army csak Army-nak tetteti magát,mivel sokaknak ő a kedvence,és a többieket leszarják,és hogy ő ezt nagyon nem szereti,és azt is utálják,hogy szándékosan le OPPA-zzák,mert neki az személyes.Én elmeséltem neki a fogadást,és azt is hogy tuti lever a hétvégén az Adri,mivel nincs hangom...de ő erről hallani sem akart.-Na jó figyi akkor most úgy énekeld el,hogy csukd be a szemedet,és engedd ki a hangodat.-mondta tök nyugodtan,és megint visszatekerte a számot az elejére. -Figyi ez egy kicsit kínos...-mondtam,félig csukott szemmel.-Csak csukd be!-parancsolt rám nevetve,én meg sóhajtva engedelmeskedtem neki. Elindult a zene,és én elkezdtem halknak énekelni..Jungkook nem szólt bele úgy ahogy szokott,csak hallgatott. Várta,hogy kiengedjem egy kicsit is a hangomat,legalább a refrénnél. És jött a refrén:It's nothing like us...-énekeltem,végre telibb hanggal,csukott szemekkel.

Mikor vége lett a számnak,kinyitottam a szemet,és egy tátott szájjal,kerek szemekkel engem fürkésző Jungkookot láttam.-Ez meg ki volt? Mert biztos hogy nem az a Réka ki 10 perce volt...-szólalt meg végül.-Na jó ennyire rossz volt?-kérdezem kicsit félve a választól. -Te most viccelsz???-kérdezte kicsit mosolyogva.-Ez eszméletlen volt...neked van hangod,csak ki kellett hozni belőled.-néz rám boldogan.-Komolyan??Huhh hát tudod Jungkook aki tud az tud!-vágom be a nagyon nagyképűt,de persze mindketten tudtuk,hogy csak viccelek.-Na jó szállj le a földre kis angyal,ez a valóság,és még lesz mit csiszolnunk rajta.-áll fel az ágyamról,de nekem egy szó majdnem kiverte a dobhártyámat.-Csiszolnunk??Jungkook te csiszolsz,én csiszolok...légyszi ne keverd össze...-mondom szarkazmussal a hangomban,és huncutul felnézek rá hogy mit reagált rá. Ő csak állt,és oldalra biccentett fejjel felém fordult.-Most az a rész jön,hogy én ugrok rád?-néz rám perverz mosollyal,én meg csak még jobban eltoltam a lábammal az ágyamtól,hogy még csak eszébe se jusson. Úgy látszik vette az adást,úgyhogy elindult kifele a szobámból,de mielőtt teljesen kiért volna felálltam,és utána szóltam.-Köszönök mindent Jungkook-oppa!-nevettem el a végét,nem tudtam hogy hallotta-e vagy csak simán elengedte,de azt tudom hogy csönd lett,úgyhogy ki akartam menni a folyosóra,de Jungkookkal találtam szembe magam,aki idegesen nézett felém. Idegesen megindult felém. Én csak hátráltam,de végül nekiütköztem a falna,és onnan nem volt tovább hova hátrálnom.-Mit mondtál????-fogja meg mélyen a szemembe nézve a két vállamat Jungkook,és a még jobban a falhoz tol.-Semmit Jungkook.....oppa..-mosolyodok el megint az oppa szónál...imádom ezzel szekálni,úgy látszik tényleg nagyon pipa tud lenni,amit nekem élvezet nézni :). Azt hittem ő is nevet majd egyet,mivel tudja hogy viccelek,de nem így lett. Egyik kezével megtámasztotta a falat a fejem mellett,és közelebb hajolt hozzám....túl közel,ami miatt ledermedtem.Mit akarsz csinálni Jungkook? -Soha...soha többet nem hívhatsz OPPA-nak! Megértetted?-kérdezte a fülembe súgva,a nyakamat lehelve Jungkook. Akaratlanul is belebizseregtem abba ahogy mondta,és amit mondott nekem.Túlságosan féltem,hogy akar velem csinálni valamit,úgyhogy inkább csak bólintottam egyet,jelezve hogy felfogtam. -Rendben...-mondja halkan Jungkook,és elenged a szorításából,ellöki magát a faltól,és folytatná az útját a szobája felé,de csak folytatná...-Világos...oppám.-kiáltottam utána,és már szaladtam be volna  a szobámba,de ő gyorsabb volt nálam,és megfogta a kezemet,visszarántott,ismét a falhoz lökött,és megrázta a fejét. -Basszus Réka...-mondta,majd.........megcsókolt.Száját a számra tapasztotta,mintha az oda illett volna.Nem tudtam mit csináljak,erre nem voltam felkészülve.Jungkook ajka az én ajkamon pihent,úgyhogy nem tudtam gondolkodni azon hogy mi miért van.Akaratlanul is V arca ugrott be....mit szólna ő hozzá. Mégis azt éreztem,ott akkor,hogy nem helytelen amit most teszünk...lehet szeretjük egymást? Tényleg lehetséges az amit a kocsiban mondott ? Jungkook kicsit elbizonytalanodott,úgyhogy engedett nekem egy kis teret,és a homlokát,az enyémhez döntötte.Nem tudta,hogy én akarom-e ezt...túl hirtelen jött. A pillangók a hasamban,mintha szabadjára lettek volna engedve,de mikor Jungkook elvált ajkaimtól,hiány érzetem volt.Lassan megfogtam a nyakát,és magamhoz húztam..most én csókoltam meg,és ő viszonozta.A szívem hevesen dobogott,és csak átadtam magam neki.Már nyelve is bejutásért esedezett az én számba,mikor egy fejet látok meg a lépcső felől. El akartam tolni magamtól Jungkookot,de a testem valahogy nem akart engedelmeskedni az agyamnak,mintha túl jól éreztem volna magam abban a szituációban.Végül az illető felért a lépcsőn,és minket látva ledermedt. Viszont mikor megláttam a fiú arcát,eltoltam magamtól Jungkookot. V volt az.Tátott szájjal fürkészte Jungkookot,majd engem.A tekintete szinte beleékelődött az enyémbe.Szavak nélkül is a fejembe hallottam a kérdését....Miért??....-Hyung....-kezd bele ugyan olyan döbbenten Jungkook a mondandójába,mint amiben V volt. -Kook...ne.-mondja,majd még utoljára a szemembe nézett,és lefutott a lépcsőn.