Első szerelem ^YoonMin^ #BEFEJEZETT#

II

Park Jimin nem is tudta, mi folyik körülötte. A két legjobb barátja szerelmes belé.

De Jimin szívét is már valaki elrabolta. Nem vallotta be magának sem, de többet érzett a személy iránt mint ami megengedett.

Régóta jó barátok, mindent megosztanak egymással, viszont ezt a titkot nem árulta el neki. Ha nem biztos benne, miért mondaná el? Mi van ha csak egy fellángolás? Utána ő fog kijönni belőle rosszul.

Ezért fordult jó tanácsért Kim TaeHyunghoz. Anno, mielőtt összejött a maknaeval, JiMin segített neki.

- Tae, beszélhetünk? - huppant le a kanapéra a baranahajú fiú mellé.

- Persze, mondjad - nézett fel a müzlis táljából.

- Ha lehet ne itt - nézett körbe.
A konyhában Jin éppen mosogatott, NamJoon az étkezőben olvasott, valahonnan pedig JungKook hangját hallotta.

A két fiatal felment JiMin szobájába. A kisebb leült a másik ágyára, de JiMin nem bírt nyugton maradni.

- Tae - túrt bele a hajába - Tudod, amikor mesélted, hogy érzel valamit a maknae iránt, említetted, hogy ideges vagy a közelében. A pulzusod magas, és izzadsz. Nos asszem' tapasztaltam ezeket - halkult el a végére.

- Uu Hyung, te is szerelmes vagy? - ugrott fel az Alien, majd megszorongatta a fiút - Mondd, hogy YoonGi! Ugye? Legyen YoonGi! Mármint Hyung. YoonGi Hyung. Légyszi Jiminie, YoonMinnek igaznak kell lennie - pattogott össze-vissza.

- TaeHyung, te megzakkantál? Nem fiúba vagyok szerelmes - nevetett fel - Lola az, tudod, az ügynökségnél a kék hajú lány. Már egy jó ideje jóban vagyunk - mesélt mosolyogva a lányról.

Lola japán származású, de Amerikában élt, így a neve sem ázsiai. 2 éve gyakornok a BigHitnél, a fiúval pedig majdnem egy éve közeli barátok lettek. Aranyos, és vicces lány. Két évvel fiatalabb a fiúnál, emiatt néha sokkal gyerekesebb. Bár a BTS második legfiatalabb és legfiatalabb tagja még így is legyőzi.

- Mi? Ne már JiMin. Hallod ezt nem csinálhatod! - akadt ki TaeHyung - Lola? Komolyan? Nála még NamJoon hónaljszőre is szebb - hisztizett.
Tae nem jön ki jól a lánnyal. A japán még az első hónapokban rámozdult a maknaera, ami nagyon nem tetszett az említett párjának.

- Attól még, hogy utálod, nem kell így beszélni róla! - csattant fel JiMin.

- Pukkadj meg Park JiMin - futott ki a szobából TaeHyung. JiMin nagyot sóhajtva terült el az ágyán. Talán Sugával kéne beszélnie. Ő meghallgatja. Hobi megint elzavarná, illetve ő sem szereti a lányt. Jin most nem ér rá, a leaderrel nem szeret ilyenekről beszélni, a maknae meg túl fiatal. Végül a legidősebb rapper szobája felé indult.

Lehet mégsem jó ötlet. Kicsit hezitált, nem kopogott egyből.
Mi van, ha YoonGi épp dolgozik?
Biztos dolgozik. Ő mindig.
De ez most neki fontos. Meg akarja szerezni Lolat.
Lassan kopogott kettőt, majd egy 'gyere be ha Park vagy öregKim vagy' után bement a szobába.

- Szia Chim - fordult meg a gurulós székében.

- Hyung, rövid leszek - dobta le magát az ágyra - Asszem szerelmes vagyok.

~~~

- Asszem szerelmes vagyok - YoonGi mélyen azt remélte, ezután egy vallomás hagyja el a száját, amit neki címez. Viszont volt benne egy furcsa érzés. Nem tudta mi, de rossz előérzete volt.

- Igen? És ki a szerencsés? - nyelt egy nagyot.

- Izé - túrt bele egymás után többször a hajába - Hát - harapdálta az ajkát. YoonGinak kezdett fogyni a türelme, illetve nem bírra magát kontrollálni. A szerelme éppen ott harapdálja előtte az ajkait, amit neki kéne. Ő akarja. Remélte, hogy az ő neve fogja elhagyni JiMin telt ajkait, de már csak a lány nevére eszmélt fel.

Lola.

Nem YoonGi, nem Suga. Lola. Egy lány. Egy gyönyörű lány.

- Sok sikert. Most hagyj dolgozni - fordult vissza a gépe elé, kiküldve a kicsit.

- Most mi a baj? - kérdezte szomorúan.

- Menj ki JiMin, mert olyant mondok, amit később megbánok - szűrte ki a szavakat a fogai közül.

- Hyung, rosszat mondtam? Neked is tetszik Lola? - kérdezte kétségbeesetten.

- Menj már ki! - ordította el magát. A fiatalabb megszeppenve hátrált, majd kislisszant a szobából.

YoonGi idegesen csapkodta az asztalát.
Azt hitte van esélye. Annyi félreérthető jel volt. De nem. JiMin a lányokat szereti.

- A kurva életbe - ordított, majd lassan elkezdtek folyni a könnycseppek az arcán.

Nem szokott sírni, de most nem tudta visszatartani. Park JiMin, az első szerelme. Lehet, csak el kéne neki mondania? Lehet átgondolná?

Lehetetlen. Hiszen a másik srác nem meleg.

- Miért pont ő - tépte a haját.

- YoonGi - rontott be SeokJin a szobába - Jézusom YoonGi, mint művelsz? - sietett oda a fiúhoz, majd szorosan magához ölelte.

- Miért vagyok ennyire szerencsétlen? - zokogott. Sírt. Mint egy csecsemő, aki elhagyta a kedvenc játékát. Hisztizett.

Fájt neki. Bal oldalon a melle mellett. Szúrt neki. Mintha egy aprócska kést sokszor ugyanoda beledöftek volna.
Nem ismerte az érzést, de nem is vágyott rá.
Nem akart szenvedni.
Főleg nem Park JiMin miatt.

Sziasztok
Tudom, hogy még csak ma publikáltam a sztorit, de mivel már majdnem kész az egész sztori, ma már két részt teszek ki ^-^

Ha tetszett csillagozz és komizz! :3

Anci