Első szerelem ^YoonMin^ #BEFEJEZETT#

Epilógus

- JiMin, menj el innen - fordult meg a fiú, majd be akarta csukni az ajtót.

Az énekes gyorsan a másik keze után nyúlt, majd maga felé fordította és ajkaira tapadt.

Másfél év után ismét az övé volt a fiú. Csak az övé.

- Eressz el - lökte el magától - Ne kínozz még jobban Park.

Deja vu.
Amikor kilépett a bandából, ugyanezek a szavak hagyták el ajkait.

- De én szeretlek Hyung! - kiáltott rá, mire YoonGi felnevetett.

- Ne velem akard ezt elhitetni. Menj vissza a nődhöz és a gyerekedhez. Azoknak mondogasd, engem hagyj békén. Nem vagyok rád kíváncsi Park - fordult ismét meg, és ezúttal tényleg becsukta az ajtót

~~~

Talán többet nem is fognak találkozni. Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy érezhették egymás ajkait a sajátjukon.
Hiszen annak ellenére, hogy szeretik egymást, YoonGi nem tudna ismét a fiúval együtt lenni. Talán sosem.

Talán JiMinnek sosem lesz normális családja. Lehet, hogy a fia nem fogja elfogadni őt.

~~~

Kedves JiMin!

Egy hete, hogy újra találkoztunk. Semmit nem változtál. Ugyanolyan gyönyörű vagy. Ne is változz meg. Te így vagy tökéletes.
Tudod, amikor először megláttalak, a zeneteremben a barna zongoránál, nem hittem volna, hogy belédszeretek.
Ismered a múltam. Tudod, milyen voltam. Te sem gondoltad volna, nemde? Most meg nézd meg. Itt tartok. Egy 26 éves depressziós ember lettem. Miattad Park.
Emlékszel, amit mondtam? Hogy ne kínozz jobban? Mire volt ez jó neked? Hm? Nem értelek Park. Elhagyod Lolat, összejössz velem, boldogok voltunk, megcsalsz, felcsinálod Lolat és családod lesz. És nem velem. Park én komolyan gondoltam a kapcsolatunkat. Tudom, hogy nálunk még nem elfogadott, de én meg akartam kérni a kezed. Össze akartam veled házasodni, és boldogan élni, míg meg nem halunk. Csak ugye az élet nem egy tündérmese.
Mindig van egy valaki aki tönkretesz mindent.
De Park, most már mindegy.
A kisfiadnak ne beszélj rólam. Nem akarom, hogy tudja a mi történetünket. Higgye azt, hogy szereted az anyját és szerelemből lett ő. Nem tehet róla, hogy te ekkora balfasz voltál.
JiMin. Szerintem lassan rájöttél, miért írom neked ezt a levelet. Amikor találkoztunk, láthattad rajtam, hogy nem vagyok a legjobban.
Két hetem van hátra. Két hét múlva minden jobb lesz és nem kell tovább szenvednem.
Többször meg akartam ölni magam, nem tagadom. Inni kezdtem ismét. Ez vezetett el addig, hogy a májam egyáltalán nem bírja. Nem akarom, hogy meggyógyítsanak. Jó lesz nekem így is.
Mindezt azért írtam le, hogy tudd, mi történt velem.
Még a mai nap visszamegyek Daeguba.
Légy boldog Park.
Szerettelek te barom

Min Yoon Gi

JiMin sosem kapta meg a levelet.

!!! Van +1 rész!!!

Péntek, azaz epilógus.
A szám, amit fent beillesztettem egyből a sztorimat juttatta eszembe :)

Annyian vártátok. Hát asszem nem erre számítottatok. Nos. Terveztem, hogy nem lesz happy end. Nem akartam.

Még a hétvégén kikerül a köszönetnyilvánítás. Mindenkit kérek, hogy azt is olvassa el! Lesznek benne fontos infók.

A 2. évadról ne kérdezzetek. Nem nagyon tervezem.

Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottatok, és olvastátok a sztorimat :)

Imádlak titeket.

És végül, utoljára.
Ha tetszett csillagozz és komizz.

Anci